Érdekes volt, sok minden az eszembe jutott reggel csak éppen az nem, hogy Vasárnap délután Szókratésszel fogok ülni egy diófán és kellemes beszélgetést fogunk folytatni a dolgok jelenlegi és akkori menetéről.

Történt ugyanis, hogy jegyzeteimmel felfegyverkezve kedvenc idős Diófám árnyékában megpihentem és a “nagy mű” megírásának előkészületeit végeztem éppen, más szóval lustálkodtam, figyeltem a tájat és a gondolataimba merültem. Mit sem sejtettem arról, hogy Szókratész fentről, egy öles ágon ülve figyeli miként húzom az időt. Mígnem egy marék diót pottyantott a fejemre. Így szóltam hozzá, miután megértettem a csonthéjasok mégsem véletlenül értek tetten:

- ” Te meg mi a jó kurva anyádat gondolsz magadról?” (sejtelmem sem volt, hogy a jó öreg Szok csücsül a fa tetjén)

Meglepetésemre huligánoknál meglehetősen szokatlan beszédmodorban így válaszolt:

-” Az athéni férfiak nemes lelkére mondom, azt véltem elszundítottál. Én pedig legyek bármennyire is tudatlan, bizonyosságot szereztem afelöl, hogy időnk véges ezen a Földön, így jobban tesszük, ha serényen ügyünkkel foglalatoskodunk, henyélés helyett. Ezek a jófajta görög diófélék pedig éppen a kezem ügyében voltak. Azután pedig, Szülőanyám ügyeivel amennyit életemben foglalkoztam bizonyossággal kijelenthetem, nem bocsátotta áruba nemes testét. Továbbá, hogy magamról mit gondolok hagyjuk későbbre.”

-” Érdekes öreg ember vagy, hallod e! Hagyjuk is az ékes beszédet, hanem azt áruld el inkább, hogy miként kerültél olyan magasra fel?”

-” Kiittam egy méregpoharat még annak idején a nép akaratából.”

-”Mondom, hogy furcsa dolgokat beszélsz öreg! Azonban, mégiscsak tudok valakiről aki méregpoharat ürített, de az bő 2400 éve történt és messze innen, azonfelül, a következőkben is bizonyos vagyok: diófára mászni olykor nehéz, körülményesebb, ha az illető 70. életévét betöltötte végül pedig már már lehetetlennek tűnik olyanok számára, akik halottak. Legalább is – hogy helyt adjak az X faktornak – a lehetetlennel vetekszik.”

-”Úgy tűnik nekem gondolat meneted igen vékony és tekervényes logikai ösvényen haladt. Gondolod az igazság megismerése ilyen módon lehetséges?”

Hogy lássa kivel van dolga felvetettem neki még néhány lehetőséget azt illetően, hogy miként került a fa tetejére. Elérkeztem egy pontra a beszélgetésben amikor a következő érvelést tettem:

-”Mivel nem látok sem toló széket, sem darut sem egyéb állványzatot, valamint bármely más segédeszközt, megállapítom, hogy legnagyobb valószínűség szerint magát ‘A’ pontban addig bombázták mágneses ion sugarakkal, amíg atomjaira hullot , majd  pedig ‘B’ pontba (diófa teteje ) teleportálták és újra szintetizálták.”

Mondanom sem kell, hogy következtetésem több pontban is elvérzett, igazán nagy koponyával álltam szemben, ebben ekkorra már bizonyos voltam. Bár ő váltig állította, hogy tudása sok szempontból szegényes, és úgy véli bölcsebb tudni, hogy sok mindent nem tudunk. Eddigre már berekedtem és kezdeményeztem, hogy más módon folytassuk a társalgást (úgy tűnik a 2470 akárhány évesek nem rekednek már be könnyen). Így kaptam meghívót a diófára Szókratész mellé. Minthogy hallucinogén szerekkel sosem éltem és mind fizikai, mind mentális értelemben egészséges vagyok, a spontán hallucináció is kizárható. Én tényleg Szókratésszel társalogtam Vasárnap.

Tovább beszélgettünk hát és egyre érdekesebb témákat érintettünk. Érdekesnek találtam, amit Platón: Szókratész Védőbeszédében olvastam.

Többek között ezt is kérdeztem tőle (és ha valakinek hát neki tudnia kellett a választ):

-” Bármennyire is úgy tűnik, hogy bebizonyítottad, Melétosz nem tudja, mit beszél, és nem foglalkozott az ifjak nevelésével, nem gondolod, hogy fáradozásod hiábavaló volt? Minthogy akármennyire is a te oldaladon az igazság, furcsa példával élve: nem kísérhetjük át az úton azt, aki nem akar átmenni. “

Nagyot sóhajtott a vén görög és egy hosszabb elbeszélésbe kezdett.

-”Elsősorban fáradozásom az igazság feltárását illetően azért sem volt haszontalan, mert az igaz beszéd és az igaz tett semmikor sem haszon nélkül való. Eképpen eljárni egyet jelent önmagunk kinyilatkoztatásával, az igaz önmagunk megjelenítésével. Másképp gondolkodva: mire való az igaztalan, hamis valónk gyakorlása? Hajthat e bármi hasznot számunkra bármikor?

Másodsorban isteni akarat szerint való mind beszédem, mind pedig az összes cselekedeteim. Hogyan is tehetnék ez ellen? Nincs az az ember, akinek beszéde vagy tette több jelentéssel bírna számomra, mint az isteni szó.

Végül pedig arról, hogy miképpen járjunk el, ha kifejezni magunkat csak az igaz valónk által vagyunk képesek és hajlandók.  Hiszen a bölcs képtelen magának és másoknak ártani.  Így hamisan szólani, igaztalanul cselkedni sem tud, minthogy megismerte igaz önvalóját, ezúton pedig képessé vált megkülönböztetni azt a mindenkor hamistól.  Ezt az állapotot elérni és fenntartani fáradtságos és egyben kellemetlen is. Így a tömegből, aki ott áll az út szélén és bámulják a magas épületeket, miközben nincs gondjuk semmire, csak minden 100 évben egy akad, aki át akar menni . Fáradtságos és kellemetlen munkával megértette helyzetét és nincs maradása többé. Próbálja felnyitni a többiek szemét, miképp helyzetük szerencsétlen, és ha továbbra is maradnak azon a helyen ahol állnak, úgy egyre csökken az esélyük a felébredésre. Minthogy a legnagyobb problémánk, hogy alszunk, így a tizedét sem látjuk, halljuk, érezzük annak ami valóban ‘körül vesz’ minket. Bármennyire is bánt ez minket és tölt el szomorúsággal, nem cselekedhetünk senki helyett és nem is kényszeríthetjük őket semmire, legyen az a leg igazabb. A szabad akarat létezik, csupán az alvásban lévő ember rosszul értelmezi és altatónak használja ébresztő óra helyett. Így tehát egyszersmind igaz az, hogy nem kísérhetjük át azt, aki nem akar átmenni az úton, ugyanakkor meg kell tennünk a tőlünk telhető legjobbat, hogy felébresszük, vagy legalább megmutassuk neki, hogy ennek az útnak van túloldala is.”

Szókratésszel történt találkozásom többi darabjait is megosztom majd idővel …

Frank Soc

“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.” (Szókratész)

“Senkinek semmit sem vagyok képes megtanítani, csupán elgondolkodtatni tudom az embereket.” (Szókratész)

“Amikor valalkivel beszélsz, sose azzal kezdd, amiben eltér a véleményetek. Kezdd azzal, hogy kiemeled és hangsúlyozod azokat a dolgokat, amiben megegyeztek.” (Szókratész)

“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallgatják, hogy mit mondasz, de a Jó barát felfigyel arra is, amit NEM mondasz ki.” (Szókratész)

“Senki sem tudja, hogy az ember számára végül is a halál nem válik-e a legnagyobb áldássá; és mégis, az emberek úgy félnek tőle, mintha tudnák, hogy ez a legnagyobb átok.” (Szókratész)

“Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: „Mennyi mindenre nincs szükségem.” (Diogenész)