A Hoolie Scene blog, és Szubjektív magazin által rendezett “közös mozizás” fergetegesen jó volt. Bár nem a film tette azzá.

A kezdetekben sétálgattunk Csipivel a Mammutban, majd találkoztunk Hoolieval, meglepően közvetlen és kedves volt velünk, rögtön jobb hangulatba kerültünk. Lassan elértünk a találkozó helyére, ami a Mammutok közti átvezető híd volt. Rengeteg ismerőssel találkoztunk, mindenkinek köszöntünk, kezet ráztunk Francesel, és megvettük jegyeinket. Kisebb beszélgetéseket folytatva azon kaptuk magunk, hogy a biztonsági őrök velünk üvöltöznek. Nagyon kellemetlen volt, körülbelül lenéztek minket, hátborzongató dolog volt, azon sem lepődtem volna meg, ha ránk vetik magukat. Körülbelül egy rendőri kíséret vitt el minket a mozihoz, hol megvettük pop-cornunkat arra az esetre ha nem lenne mivel dobálni már az előttünk ülő embereket, és beszélgetésbe kavarodtunk főleg Attilával. Majd beszállingóztunk a filmre, találkoztunk Hopával és Szofival aki előttünk ült, és DOMÁÁNnal( ) aki megemésztette az ital és étel készleteink, mondjuk a felét a fejére öntöttük, és Dancsiék ültek mellettünk.

A film sajnos borzasztó volt. Unalmas, követhetetlen, értelmetlen. Rossz animációk, kevés akció, és a nyál percenként folyt mint egy friss patak a hegyekből… Nagyon el lett rontva. Meg sem közelíti az előző részt, és nagyon hosszú is. Nem tudom, mert nem olvastam a könyvet, de szerintem egy lapon sem említhetőek. A moziban jól szórakoztunk, mert kb. 20-30 an lehettünk, és elég nagy zajt csaptunk, így az is megtörtént, hogy film alatt beszóltak nekünk. Egyébként elképesztő, hogy egy ennyire rossz filmre megtelt a mozi, és a kis tinilányok a legoroszabb poénokon is sírtak a nevetéstől…elképesztő. Azt halottam,hogy a könyvnek szomorú,depressziós a hangulata, e helyett valami komédia szerűséget, tragikomédiát kaptunk…borzasztó. A legrosszabb az, hogy minden újságban csak ezt olvasom, hogy  “The Twilight: New Moon” így lehet a sz*rból is pénzt csinálni.
[A video blog nincs kész. Egy részt Domsleepless barátunk nem szeretné, hogy a videó, és interjú amit vele csináltunk felkerüljön, ezt megértjük.Különben   sincs elég anyagunk erre ( nem nagyon videóztunk), és az Intro meg Outro sincs még meg a második évadra, de igyekszünk-igyekszünk.]

Lesz egy új heti rovatunk vasárnaponként, amit Woodoo Vödör fog nekünk prezentálni! Köszöntsétek őt, holnap írja az első postot (mivel vasárnap lesz) ő majd ellát zenével minket, egy életre!

egyszer egy királyfi mit gondolt magában, hihihi hahaha, mit gondolt magában?
ja meg valami apró farmot is akart venni xD

nolám péntek, nem voltam suliban, volt egy kis családi zűr, én idehaza főztem, takarítottam meg minden mivel anya a Kitta boltjában dolgozgatott. majd átjött Zita meg Kari itt voltunk egy darabig aztán go tu dongó ;D előtte mekiben egy rövid kajálás, sajnos Kari még mindig nem igazán tudott enni de nem baj : D megoldották.. aztán beültünk, de Zitát rögtön hívták, hogy elázott a ház menjen takarítson xD jó oké, mi Karival akkor kezdjünk hozzá. mi legyen az első?
tequila_
sok volt és olcsón : D csak csal a kép xD
hülye : D <3

ja majd elmentünk a mcdonald’sba  mesélte Kari hogy amikor sokat iszik, reggelente mindig elmegy a mcdonald’sba mcreggelizik és hazamegy : D
ja és persze miért is ne lennének innen is képek? ;D
aztán visszamentünk mert Kari csak éhes volt és vártuk vissza Zitát. rendeltünk még inni és úgy döntöttünk, hogy akkor mi most csocsózni fogunk. ketten és visszavonhatatlanul egymás ellen : D ja amúgy a csocsó ingyé van és a pirosak felé lejt, szóval a kékekkel legyetek ha mentek oda xD aztán odajött két pasi, az egyiket Józsinak hívták xD xD erre emlékszem. a másik lehet Matyi volt, de lehet csak azért hiszem ezt, mert a Józsi meg a Matyi név pont összepasszolnak. játszottunk velük egy menetet. aztán én leültem és odaengedtem Zitát. : D ja meg beraktam egy számot, tök vicces 50.- egy szám és 100.- három : D
ezt kértem

én meg addig elüldögéltem : D
aztán népdalokat énekeltünk én nevettem a semmin xD jóléreztük magunkat legalábbis én biztos : D

tegnap. vagyis szombaton elszabadultak az indulatok, anyám bőgött minden kurva jó volt xD.. de viszont, nagyon fasza pogácsát sütöttem : ) mindenkinek nagyon ízlik.. ;D este átmentem Rékáékhoz, na az oda fele út igazán vicces volt ;D majd’ kiugrott a szívem : D blááfujj. na mindegy által mentem hozzájuk, boroztunk, csillagszületiket néztünk. ja és Peti letölti nekem a tizenhárom című filmet. ^^
szolárium szőkék,  meg kávéautomaták, asszem. (?) : D hmm.. laza este volt, kis izgalmakkal.. felkavaró.

na további szép napot, nekem most fáj a hasam, majd megyek át Kerolájnhoz.
és egyelőre nem tudom melyik számot rakjam be. : D mert igazából most legszívesebben beraknék 3 számot, de az sok a jóból ;D asszem ez lesz igen. ez jó lesz. ne az eleje alapján ítélj.. ;D

Szombaton elmentünk szemüveget csináltatni nekem Fortuna Optikában találtam egy nagyon szép fekete keretet. 1 órán belül már készen is volt a szemcsim Nagyon örülök neki, nagyon tetszik Később elmentünk még vásárolgatni és kaptam egy lila-szürke-pink kockás pulcsit, egy fekete, mintás felsőt, és egy melltartót xD

Vasárnap elmentünk az Ázsia Centerbe. Mikor bent voltunk, megláttam Hopa Panicot. Elment mellettünk, és mondtam anyuéknak h itt van Hopa, mire ő ezt meghallotta és hátranézett Később még nézelődtünk és vettem magamnak egy fekete-fehér kockás hátizsákot Anyu már tökre ki van akadva, hogy mindig csak költöm a pénzt… De hát ha egyszer vmi megtetszik, azt már nem bírom ott hagyni :S

Nah puszaaa

NÁDAS PÉTER: TALÁLKOZÁS
Bemutató: 2009. október 9.
Bárka Színház, Stúdió
Mária: Spolarics Andrea, Varga Anikó, Varjú Olga
Fiatalember: Pásztor Tibor, Szabó Gábor, Dévai Balázs

Zenei szerkesztő: Philipp György
Zenészek: Bartek Zsolt, Szakács Ildikó, Philipp György
Díszlet, látvány: Gergye Krisztián
Jelmez: Béres Móni
Dramaturg: Miklós Melánia
 Rendező, koreográfus: Gergye Krisztián

Osztály találkozó és nosztalgia.

(Just Smile by Avangel27)

“Ha az ember sokszor találkozott már ugyanazzal a személlyel, rendszerint annyi különböző benyomása van róla, hogy a tulajdonképpeni, az igazi arc – ha ilyesmi egyáltalán létezik – csak fokozatosan mutatkozik meg figyelő szeme előtt, mintha egy hevesen hullámzó tó víztükrében tükröződne, amely tele van megtört fényekkel, s csak hetek vagy hónapok múlva csitul el.”
Vestdijk

“Ellenállhatatlan varázs van abban, ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk.”
Jósika Miklós

“Sok idő és magános óra tanít meg reá, hogy örökké erről van szó, férfi és nő, barátok, világi kapcsolatok, minden ezen múlik: ezen a másféleségen, mely két pártra szakítja az emberiséget. Néha már azt hiszem, csak ez a két párt van a világon, s mindenféle változata ennek a másféleségnek, az osztálykülönbségek, a világnézeti, hatalmi árnyalatok, mindez csak e másféleségből következik.S mint ahogy csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak egymásnak a veszély pillanataiban segíteni, mikor vérüket adják embertársuknak, kinek rokon a vérképlete, úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek, ha nem “másféle”, ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága hasonló. Mert mindig a “másfélé-t” szeretjük, őt keressük, az élet minden helyzetében és változatában…tudod-e már? Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két “egyféle” ember találkozik. Oly ritka ez, mintha a természet erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot – talán, mert a világ teremtéséhez, az élet megújulásához szüksége van a feszültségre, mely az örökké egymást kereső, ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.”
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – részlet -

nem értem én ezt…. tudja jól milyen vagyok, hogy állok az emberekhez és ugy mindenhez. hozzá teljesen jól viszonyulok, ahhoz képest 2 éve mivolt. mikor úgy lógtam haza a cuccaimért, hogy ne találkozzak vele.
na azota ugy fél éve minde héten 2-3x beszélünk telefonon és ha ugy ér rá találkozunk is. mert a talik nemr ajtam mulnak… mert én ott hgytam este 10-fél11 között Dévet is, hogy veled találkozzak… mindenkit mindig mögéd helyeztem…. mert mikor én hivlak találkozni leoltassz annyival, hogy nem érsz rá… érted. akkor miröl beszélünk. kérdem én, hogy ha te azt állitod, hogy lövésem sincs mi zajlik le benned, akkor te honnan tudnád, hogy én hogyan is viszonyulok hozzád? mind1… nem érdekes. szeretlek.

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.” (Tatiosz)

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”

(Eszter hagyatéka)

“Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.”

(Füves könyv)

“Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
(Ji Csing)

“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)

„Mégiscsak a szerelem első korszaka a legszebb pillanat, amikor minden találkozásból, minden szempillantásból viszünk haza valami újat, hogy örüljünk neki.” (Aabye Sören Kierkegaard)

“Amikor Isten be akart mutatkozni, akkor mindent kizárt, ami lenyűgözhetett volna minket. Gyermekként jött közénk, csecsemőnek, ártatlan lénynek, törékenynek, kiszolgáltatottnak… Keresztre akasztotta hatalmát, hogy senki ne menjen hozzá érdekből vagy félelemből. Ne várjatok semmi mást Istentől, csak azt, hogy szeressen és tanítson meg minket is szeretni.” (L. Evely)

“Minden egyes ember, akivel találkozok feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.” (Ralph Waldo Emerson)

“Minden próbatétel és minden nehézség, amivel találkozunk, arról szól, hogy az ember, ha magába tekint, felismerhesse, hogy milyen erő irányítja, mi motiválja cselekedeteiben.” (Balogh Béla)

„S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behúnyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…”
(Márai Sándor: Az igazi)

“Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, mi az élet igazi értelme)

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

“Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Arról, hogy a dolgokat meg kell várni)

“A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.” (Paulo Coelho)