Toata lumea e de acord ca practicarea unui sport sau macar efectuarea regulata a unor exercitii nu este doar benefica ci extrem de importanta pentru sanatatea noastra. Dar cati dintre noi stiu care sunt cele mai bune activitati fizice in functie de varsta pe care o avem?
Nimeni nu e prea tanar pentru a incepe si nici prea batran pentru a resimti efectele benefice ale exercitiilor fizice, spun jurnalistii de la Daily Mail, care au consultat expertii in domeniu pentru a stabili cu exactitate ce tipuri de miscari sunt recomandate in functie de varsta fiecaruia si cat timp trebuie sa li se acorde.
VARSTA: 2-5 ani
Este varsta la care copiii abia invata sa isi mentina greutatea corpului pe picioare, la care descopera lumea din jur, ceea ce presupune un intens efort fizic.
CAT DE MULT: Un sfert de ora pe zi este suficient pentru exercitii care sa le intareasca musculatura, cum ar fi jocul cu mingea sau inotul.
TIPURI DE EXERCITII: “Copiii au inclinatia naturala de a se catara, a sari, a alerga”, spune profesorul Craig Williams, director la Centrul de Cercetari privind sanatatea copiilor al Universitatii din Exeter. “Cel mai bun lucru pe care parintii il pot face pentru sanatatea copiilor lor este sa incurajeze aceste activitati, care vor avea efecte extraordinare pe termen lung”.
Aveti insa grija sa nu se intreaca masura. “Au aparut centre de aerobic sau yoga pentru copii. E absurd, fitness-ul este un concept specific adultilor, copiii mici au atatea alte modalitati de a-si consuma energia si de a-si dezvolta frumos corpul”, spune doctorul Eric Small, coordonatorul unei organizatii de pediatri americani.
“Trupurile fragede ale celor mici nu fac fata activitatilor fizice sustinute, ei nu au nici capacitatea cardiovasculara, nici puterea sau flexibilitatea necesara”, avertizeaza Small.
Pe de alta parte, psihologii spun ca o introducere prematura a copiilor in lumea fotbalului sau a altor sporturi de echipa este de cele mai multe ori contraproductiva, acestia ajungand sa fie deja plictisiti si dezinteresati de practicarea lor exact la varsta de 10-12 ani cand ar trebui sa atinga performanta.
VARSTA: 5-18 ani
Este perioada la care incep si se desfasoara procesele hormonale care genereaza cresterea in inaltime dar si fluctuatiile de greutate. Potrivit statisticilor, baietii se inalta in medie cu 9 cm pe an, iar fetele cu 8 cm. In schimb, acestea incep sa se dezvolte fizic mai devreme, pe la 12-13 ani si se opresc in jurul varstei de 18 ani, spre deosebire de baieti, care continua sa creasca pana in jurul varstei de 20 de ani.
Este o perioada cruciala pentru postura, aspectul fizic si, mai ales, sanatatea viitorului adult, cel mai mare pericol fiind instalarea obezitatii.
CAT DE MULT: Specialistii spun ca in acest interval de varsta minimum necesar de activitati fizice moderate zilnice este de o ora.
“Cu cat mai mult, cu atat mai bine”, completeaza insa profesorul Ken Fox, fiziolog la Departamentul de Stiinte ale Educatiei si Sanatatii de la Universitatea din Bristol, care recomanda chiar doua ore de miscare pe zi.
TIPURI DE EXERCITII: Intre 5 si 10 ani, oasele nu sunt pe deplin dezvoltate asa ca exercitiile fizice intense, de exemplu cele care presupun ridicarea de greutati, nu sunt deloc recomandate. In schimb, alergarea in aer liber, inotul, ciclismul sau jocurile de echipa sunt perfecte pentru dezvoltarea armonioasa a corpului si mentinerea unui tonus ridicat. Parintii sunt invitati sa le cumpere copiilor role si skateboard-uri, sa incurajeze baietii sa joace baschet la cosul montat in spatele casei iar fetele sa sara coarda.
Acelasi lucru este valabil si pentru cei cu varste intre 10 si 18 ani. Mai mult, acestia sunt la varsta la care sportul desfasurat in scoala are un rol exceptional, atat pe plan fizic cat si psihic, intarind disciplina si respectul fata de sine, dar si relatiile cu ceilalti colegi si cu parintii.
VARSTA: 18-30 ani
Este perioada la care este cel mai usor sa iti mentii greutatea si forma fizica, deoarece metabolismul este extrem de eficient, arzand calorii atat in timpul activitatilor fizice cat si in perioadele de repaus.
Totusi, tinerii nu trebuie sa mizeze doar pe acest aspect deoarece lucrurile difera de la un organism la altul, in functie si de mostenirea genetica.
Densitatea oaselor atinge un maximum intre 25 si 35 de ani in timp ce masa musculara isi are varful in jurul varstei de 25 de ani, ceea ce inseamna ca aceasta este varsta ideala pentru a atinge si a ne mentine intr-o forma fizica excelenta.
CAT DE MULT: Cel putin 30 de minute pe zi de activitate moderata, cel putin 5 zile pe saptamana spun specialistii ca este necesar pentru a ne intretine si a ne mentine sanatosi. Ideal ar fi, insa, sa presarati in programul saptamanal cel putin 3 ore de activitati aerobice, care intaresc inima si oxigeneaza plamanii.
Aceasta este si varsta la care sunt recomandate si exercitiile pentru dezvoltarea musculaturii dar si cele pentru flexibilitate, care ajuta la mentinerea densitatii ridicate a oaselor. La fel de recomandata este alergarea sau exercitiile de fitness care pun presiune pe tendoane, articulatii si oase, ajutandu-le sa se intareasca.
TIPURI DE EXERCITII: In special cele aerobice, jogging-ul, inotul, mersul pe bicicleta. Pentru flexibilitate cele mai bune sunt exercitiile de yoga si Pilates.
Nu dispuneti de timpul necesar? Atunci folositi fara nicio jena … coarda. Saritul corzii ajuta enorm sistemul cardiovascular, intareste oasele si musculatura, dar, mai ales, arde 110 calorii in numai 10 minute.
VARSTA: 30-40 ani
Ei, bine, da … Cam pe la aceasta varsta incepe declinul, daca nu sunteti atenti. Persoanele inactive incep treptat sa piarda unul chiar si doua procente pe an din masa musculara, si expertii in nutritie ne anunta ca incepand de la 30 de ani trebuie sa consumam cu 125 de calorii pe zi mai putin decat consumam la 25 de ani.
Pe de alta parte, atat barbatii cat si femeile produc mai putini hormoni de crestere, secretati de glanda pituitara, ceea ce cauzeaza pierderea masei musculare si fragilizarea oaselor.
CAT DE MULT: Pentru mentinerea in forma e nevoie de doua pana la patru ore pe saptamana de exercitii de forta, care nu presupun numai mersul la sala de gimnastica ci si activitatile curente, cum ar fi urcatul scarilor sau gradinaritul. Foarte importante raman exercitiile pentru mentinerea mobilitatii fizice, care trebuie sa insumeze circa o ora pe saptamana.
TIPURI DE EXRCITII: “Combinarea optima a exercitiilor de forta si a celor de mobilitate ne ajuta la aceasta varsta nu numai sa ne pastram silueta ci si sanatatea, mai precis densitatea si rezistenta sistemului osos”, spune Louise Sutton, expert la Universitatea Metropolitana din Leeds.
Nu conteaza daca apelati la un profesor de aerobic sau va alcatuiti singur un set de exercitii aerobice si anaerobice, important este sa le practicati cu sfintenie, daca vreti sa incetiniti pentru cat mai multi ani procesul de imbatranire.
VARSTA: 40-50 ani
Incep din nou “revolutiile” hormonale. Pana la menopauza, femeile pierd circa un procent pe an din masa osoasa. In schimb, incep sa ia in greutate, tot din cauza transformarilor hormonale, care fac ca metabolismul sa incetineasca.
Este momentul in care exercitiile fizice sunt esentiale pentru vigoarea si sanatatea organismului nostru.
CAT DE MULT: Doua pana la patru ore pe saptamana de exercitii combinate pentru mentinerea tonusului muscular si a fortei dar si pentru stimularea activitatii cardiace. In plus, se adauga o ora de stretching si flexibilitate.
TIPURI DE EXERCITII: Cele aerobice sunt esentiale pentru arderea grasimilor. Cel mai eficient este mersul pe banda. Investiti intr-un asemenea aparat si faceti circa 16.000 de pasi pe zi, intr-un ritm cat mai sustinut posibil.
Efecte vizibile au si inotul si mersul pe bicicleta. Oricum, este esential sa faceti miscare la aceasta varsta. Studiile arata ca daca respectati aceste recomandari puteti incetini substantial pierderea de masa osoasa si acumularea de kilograme nedorite.
Daca nu puteti merge la sala, rugati un instructor sa va alcatuiasca un program in conformitate cu datele dumneavoastra fizice, pe care sa il practicati cu religiozitate acasa. Nu costa mult nici mini-ganterele, pe care le puteti inlocui in caz de nevoie si cu sticle de plastic umplute cu apa.
VARSTA: 50-60 ani
Dupa 50 de ani cei mai afectati de slabirea muschilor incep sa fie barbatii care incep sa isi iasa vizibil din forma si sa piarda din puterea fizica. Deseori, locul muschilor incepe sa fie luat de grasime, ceea ce face si mai deprimanta “criza varstei mijlocii”.
Dupa menopauza forma corpului la femei incepe sa se schimbe, luand un aspect rotund, de mar. In plus, in jurul organelor interne incepe sa se acumuleze grasime, inducand riscul aparitiei unor boli de inima sau diabetului.
CAT DE MULT: 2-4 ore de forta si cardio, plus una de stretching pe saptamana.
TIPURI DE EXERCITII: Activitati sportive care presupun viteza si rezistenta, cum ar fi badmintonul, tenisul sau fotbalul.
Nu trebuie neglijate exercitiile pentru partea superioara a corpului, pentru care greutatile sunt absolut necesare. De asemenea, trebuie bine antrenati si muschii coapselor si ai gambelor, in vederea prevenirii aparitiei osteoartritei.
VARSTA: Peste 60 de ani
“Cu cat inaintam in varsta cu atat incepem sa pierdem tot mai multa apa din organism, ceea ce duce la aparitia osteoartritei, care afecteaza cartilagiile ce protejeaza articulatiile”, spune Claire Small, fizioterapeut.
Inotul este o forma excelenta de aerobic pentru sexagenari, in special pentru cei care sufera deja de osteoartrita sau de dureri ale articulatiilor.
Dupa 70 de ani cantitatea de fibre musculare se reduce la aproape jumatate din cea avuta la 50 de ani. De asemenea, atat barbatii cat si femeile devin mai scunzi cu cativa centimetri decat la 30 de ani. Oamenii in varsta sunt mai predispusi la caderi, la fracturarea oaselor sau la boli de inima grave, cancer sau diabet.
CAT DE MULT: Circa o jumatate de ora de exercitii moderate, timp de cinci zile pe saptamana.
TIPURI DE EXERCITII: Inotul are o valoare exceptionala. Este o forma de exercitiu aerobic care protejeaza articulatiile, amortizand frecarea oaselor. Ideal ar fi sa combinati diverse tipuri de inot, crawl, bras, fluture, pentru a stimula diverse grupe musculare.
Si exercitiile de tip Pilates sunt recomandate pentru intarirea tonusului muscular si reducerea efectelor osteoporozei.
Nici exercitiile simple de gimnastica, invatate in copilarie, la scoala, nu trebuie trecute cu vederea, fiind la fel de eficace, indiferent de varsta la care le facem.

bătrân cu masca pe faţă. îi tremură chiloţii pentru viaţă. viaţa lui.
un alt bătrân cu masca pe faţă. broboane de sudoare punctează pielea uscată de şopârlă. frica e prea mare, viaţa merită prea mult traită, pensia prea toată mâncată.
“am muncit o viaţă întreagă, merit”. meriţi pe dracu’.
nu meriţi nimic. mori. pentru că nu ai facut nimic altceva decât să munceşti, meriţi cu atât mai mult să îngraşi pământul. ai adus copii pe lume? mori înzecit. nu au nici o vină pentru ca să-ţi urmeze calea blestemata.
nu, ăştia nu mor. organismele primitive sunt cele mai rezistente.
nu numai porcul rezistă la plutoniu.

Sok évvel ezelőtt Mrs. Thompson 5. osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti.
Ez azonban lehetetlen volt, ugyanis az első sorban egy Teddy nevű kisfiú olyan rendetlen és figyelmetlen volt, hogy Mrs. Thompson valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére a legrosszabb érdemjegyet.

Egy napon Mrs. Thompson a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Teddy előző tanítóinak bejegyzésein:

“Teddy tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.

Második osztályos tanítója ezt írta:  ”Teddy kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálosan beteg. Az élet Teddy számára valódi küzdelem lehet.

Harmadik osztályos tanítója ezt írta: “Édesanyja halála nagy megrázkódtatás a számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele, és otthoni élete valószínűleg hamarosan nehezen elviselhető lesz számára, ha nem történik valami változás az életében.”

Negyedik osztályos tanítója ezt írta: “Teddy visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.”

Ezeket olvasva, Mrs. Thompson ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Teddy ajándékát a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva.

Mrs. Thompson a gyerekek előtt előtt bontogatta az ajándékokat és gondosan nyitotta ki Teddy csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyed üvegnyi parfűmöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy felkiált: “Milyen szép karkötő!”, és látták ahogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfűmből. 

Teddy Stoddard egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa:

“Mrs. Thompson, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.”

Legalább egy órán keresztül sírt, amikor a gyerekek elmentek.

Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.

Mrs. Thompson különös figyelmet szentelt Teddynek. Ahogy dolgozott vele, Teddy elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Teddy az osztály élére került, és hazugsága ellenére, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, Teddy legkedvesebb diákja lett.

Egy évvel később egy üzenetet talált Teddytől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója.

Hat év múlt el, amikor egy újabb üzenetet kapott Teddytől.

Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen, és Mrs. Thompson még mindig a legjobb tanítója.

Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Biztosította Mrs. Thompsont, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt.

Még négy év telt el és újra levél érkezett Teddytől.

Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig a legjobb és legkedvesebb tanítója, aki valaha is volt.
Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Theodore F. Stoddard.

Azon a tavaszon újabb levél érkezett.

Teddy elmondta, hogy találkozott egy lánnyal és nősülni készül.

Elmondta, hogy az apja már két évvel azelőtt meghalt és kérdezte, hogy Mrs. Thompson elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.

Természetesen Mrs. Thompson elfogadta a meghívást.

A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfűmöt cseppentette magára, amire Teddy úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonyukkor viselte az édesanyja.

Megölelték egymást, és Dr. Stoddard Mrs.Thompson fülébe súgta:

“Köszönöm, Mrs. Thompson, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, hogy segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”

Mrs. Thompson könnyekkel a szemében visszasúgta:

“Teddy, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.”

Trufia tinereții și buna smerire…

Un tânăr rege, pentru a-şi arăta valoarea, obişnuia să caute necontenit prilej de ceartă cu regele bătrân al ţării vecine. Bătrânul rege încercase pe toate căile să stabilească legături de prietenie şi întrajutorare cu tânărul său vecin. Dar în zadar.

Într-o zi, tânărul porni război împotriva ţării vecine. Bătrânul rege amintindu-şi câte prostii făcuse el însuşi la tinereţe şi că tânărul rege este la vârsta la care nu i se poate cere înţelepciune, porunci căpitanilor săi, să-l prindă viu. Când acesta fu adus şi-l văzu speriat, bătrânului rege i se făcu milă de el, dar se prefăcu mânios şi-l condamnă la moarte. Tânărul implora îndurare…

–Bine, îţi mai dau o şansă! Se prefăcu înduplecat bătrânul rege.

A doua zi i se puse în braţe un vas plin ochi cu apă şi i se spuse:
–Va trebui să înconjori cetatea, fără să verşi nici-un strop de apă, altfel vei muri, iată, călăul este în spatele tău, cu securea pregătită.

Regele poruncise ca supuşii săi să se aşeze de-a lungul drumului: cei din stânga să-l jignească şi să-l huiduie, cei din dreapta să-l laude…

Tânărul reuşi să înconjoare cetatea, fără a risipi nici-un strop de apă, iar bătrânul rege îl întrebă:
–De ce n-ai întors batjocura mulţimii, care te jignea şi batjocorea?
–N-aveam vreme! Trebuia să am grijă de vasul cu apă!
–Dar de ce n-ai răspuns măcar celor, care te lăudau?
–N-aveam vreme, trebuia să am grijă de apă, să nu se risipească…

–Tinere, vezi aşa n-am eu vreme de prostiile tale, pentru că ţara are nevoie de mine! Nu mai căuta aplauze ieftine, ai grijă de vasul, pe care Dumnezeu ţi l-a dat în grijă. Ţara şi poporul tău au nevoie de destoinicia ta! Orice om are un suflet, pe care trebuie să-l păzească şi o misiune, pe care trebuie s-o îndepinească.

Sziasztok! ma nagyon nehezen szántam rá magam hogy megírjam eme sorokat.Reggel 7:15re bekellett menni a suliba úgymond nulladik órára, amin magyart gyakoroltunk. Azért elmondom hogy ma 4magyar órám volt na aztán kémián kati nénivel a szokásos röpdöga…kati néni óráin(Kémia,Földrajz,biológia) mindig röpdogát írunk…sokan azt hiszik hogy szopatni akar minket. DE NEM! Azért irat velünk állandóan hogy legyen esélyünk a jobb jegyre…de lehet hogy igazuk van  a többiknek, és szopat…már 2hete gyűjtőm a dogáimat és majd évvégén beteszem a postaládájába De psssszt És..és…Kaptam IGAZGATÓI ÍRÁSBELI DICSÉRETET Aki nem hiszi az kattintson ide . Matekon megint Bab jött be hozzánk “-__- Rávették hogy menjünk fel az informatika terembe…de nem értették meg, hogy ha annyian megyünk fel az internek nem tud annyi képhez elosztódni…Órák után átmentem Terryhez WOWozni,Guitar Hero és FiFa Street-ezni naon komolyan nyomja mind3játékot Fél 4ig nyomtuk, aztán mennem kellett hugomért..szerencse hogy a suli mögött lakik Ádee,Terry meg Én vagyunk az osztály kockái xD Igaz, Ádee most kevesebbet gépezik…jól teszi Bárcsak nekem is annyi akaraterőm lenne Most kicsit nagyon átalakítottam az oldaldizájnt…na lépek..ne feledjétek ma MTV 22:55 SouthPark 13.Évad

BB Riku

Mindig is azon a véleményen voltam, hogy nem könnyű tanárnak lenni, gyermeket nevelni, példát mutatni, ugyanígy lelkésznek sem. Ott is mindig újat kell tudjon mondani az ember, példát kell mutatni itt már nem csak kicsiknek, hanem nagyoknak is, nem csak „szolgálati időben”.  Mindkét foglalkozást hivatásként tekintem. Fontos az, hogy ha valaki elvárja, hogy az iskolában vagy a gyülekezetben felnézzenek rá, a hétköznapi ügyes-bajos dolgokban is hivatásához méltóan döntsön és cselekedjen. Mert milyen egy káromkodó tanárt vagy egy részeg lelkészt látni? Fájdalmas és hitelét veszti előttünk a szóban forgó személy.
Mindnyájan tudjuk, hogy nem lehet könnyű, mégis, aki tud úgy élni, hogy hiteles és hű marad hivatásához, mindig a legnagyobb elismerésben és tiszteletben részesül.
Pénteken történt, hogy filológus-újságíró diákként a technikai egyetemre tévedtem és a tornatermet kerestem. Szóltak, hogy ha lehet, ne hangoztassuk, hogy nem „idevalók” vagyunk, s ha valaki az egészségünk felől érdeklődik, gyorsan nevezzük magunkat jövendőbéli mérnököknek. Előre féltem az esetleges hazudozástól, ami amúgy sem megy nekem, de gondoltam, ha nem kérdezem meg a kapustól, hogy merre található a tornaterem, akad majd valaki, aki még péntek este 6-kor is az egyetem folyosóin kószál. Közben kaptam egy fülest, miszerint a tornaterem a bejárattól balra, lépcső tetején található. Igen ám, de mi történi, ha a bejárattól balra két lépcső vezet felfele? Ekkor kezdődik a baj. Végül ec-pec-kimehetsz módra döntöttem az egyik lépcsősor mellett, s mint kiderült, megfelelő irányba haladtam. Persze minden emeleten újabb ajtók és folyosók nyíltak, így lassan már a kivezető utat se találtam volna meg. De ekkor találtam egy nyitott ajtót, amely mögött egy harmincas évei közepén járó hölgy ült egy asztalnál. Az ajtón a Testnevelési Katedra felirat állt, de remélni se mertem, hogy épp egy testnevelő tanár az, akitől segítséget kérek.

Tisztelettel köszöntem és szíves segítségét kértem az illető hölgynek a tornaterem keresésében, mire ő emelt hangon, magyarra körül-belül így fordítható mondattal válaszol: te meg ki az ördög vagy? Azt hittem, rajtakaptam a takarítónőt, amint a tanárok asztalánál potyázik, s most megpróbál az ő helyükből lekezelni engem, mint egy diákot. De a bemutatkozás és egy kis füllentett hovatartozás után kiderült, ő éppen a technikai egyetem egyik testnevelési oktatója, és mélyen megsértve érezte magát, hogy tőle érdeklődtem a tornaterem holléte felől. Emelt hangon, gyakori trágár szavak kíséretében kifejtette, hogy ő nyugodtan megteheti azt, hogy nem ismeri el a testnevelési tevékenységemet, nem ad majd jegyet a félév végén, és hogy hagyjam csak el, mert megtudja ő, hogy ki vagyok, s akkor „vaj de capul tău!”.
Én meg csak álltam s néztem bambán, hogy mi is folyik itt, hiszen aki ismer, tudja, hogy sokszor túlságosan is alázatos vagyok az idegenekkel szemben. Ez a számomra tanárnak nem tekintető hölgyemény pedig csak osztotta az észt, ordibált és nem volt hajlandó elmondani, hogy merre találom a célpontot. Pedig ha tudta volna, hogy már régen megvan a tornajegyem, mindkét félévre, hogy messziről sincs semmi közünk egymáshoz, s hogy egy-kettő tollat ragadok és megírom a viselkedését, hogy egész világ előtt szégyenkezzen, talán megtartotta volna az otromba kommentálásait és egyszerűen elmondta volna, hogy merre van a tornaterem.
Ilyenkor bánom, hogy nincs valami nagyfőnök nagybácsim, aki pillanatok alatt röpítené ki az ilyet az egyetem intézetéből.

Mert mit várunk a diákoktól, leendő mérnököktől, ha az oktató(ik) ilyenek? Hogy várjuk el azt, hogy ők segítőkészek és udvariasak legyenek, ha az oktató(ik) egy idegennel nem tudnak normálisan beszélni? Ugye nem megalapozott az elvárásunk? Pedig a jövő intellektueljeiről beszélünk. Ők vannak az ilyen hegyi szokásoktól mentesülni nem tudók kezei alatt. És már elnézést, de ha valaki nem tiszteli tanítványait vagy egy egyszerű idegent, mi módón várja el azt, hogy ezek tisztelettel nézzenek és hallgassanak rá?! Aki nem képes elhagyni ősi szokásait, az ne emberekkel foglalkozzon, hanem gépekkel. Azoknak úgyse fáj, ha ordítanak és csúnyán beszélnek velük, sőt azt se várják el, hogy tiszteljék őket.

Asta s’a nimerit ascult acum si randurile lin curg…

Da?

Rosu pe verde,un “da”in vant,
Negru pe alb,un”nu”instant.
Fara truda ai incins un jar,
Fara curaj ai stins un”iar”…

Albastrul cerului,sangele lui,
Galbenul parului,inima lui;
Un simt nobil ai murdarit,
Cu fara de regret ai parasit.

Raza soarelui,o tanara preafrumoasa,
Flacara focului in vant singuratica,
Doar vis fara suflu ai lasat.
Dar ei chiar i’a pasat…

Movul apusului ascuns,
Griul privirii ei s’a scurs…
Fara tinta sa te duci
Ei nu’i mai pasa de atunci.

Am sperat ca acest punct sa fie localizat in zona Gradistea. Nu a fost sa fie asa. La fel cum nici punctul 23 nu se afla in Bucegi (speram) ci langa Bod.
El se afla localizat undeva la vreo 20 de km de zona sanctuarelor Gradistei. O privire cu ajutorul lui Google Earth ofera surpriza unei geoglife. Am numit-o Tanarul.

Pe langa aceasta geoglifa acest punct mai este interesant pentru ca este in legatura cu alte puncte. Mult mai multe linii sunt legate de acest punct decat in cazul celorlalte puncte (14, 22, 23, 31).

Interesant este ca linia care se indreapta spre nord nu este totusi direct spre nord ci face un unghi cu directia nord.

Bordel cultural:

Srada e pustie,se aude usor haosul barurilor,din intunericul ud al strazii se zareste o haina alba,parul roshcat si ochii puternic conturati.Sunetul ritmat al tocurilor suparate trezeste interesul tanarului ce`si asteapta prietenii plictisit.Ea trece motivata pe langa el,fara sa`l observe,lasand in uma parfumul puternic si imaginea`i divina.O urmareste cu privirea,fermecat,absorbindu`i frumusetea.

Dupa cortina neagra ,il ademenesc contrastul culorilor si armonia salbatica a muzicii.Se aseaza si`si cere bautura,cautand disperat ceva care sa`i satisfaca privirea.Showul fetelor incepe,iar domnita cu masca danseaza langa el,il ia usor de mana si`l duce in spatele cortinei.Il saruta suav pe gat si`l ghideaza pana in cea mai apropiata camera.Isi da jos masca,el recunoscand`o pe roscata de pe strada.Cei doi discuta despre nenumarate subiecte,facand schimb de cunostinte in domeniul economic.La un moment dat,Camelia il intinde in pat ,iar apoi isi urmeaza protocolul zilnic;tanarul fiind vrajit  de intensitatea serii.Fata adoarme,iar el,simtindu`i  mirosul special,caldura incitanta si avandu`si bratele conturand talia subtire a felinei de langa el,se trezeste din vraja,se ridica brusc,cu ochii`i impietriti,lasa banii pe masuta si pleaca grabit.Ajuns inapoi la bar,prietenii sai erau plecati,se aseaza si isi cere vodka.Barmanul il priveste calm si`i spune discret.. “ea e punctul,voi sunteti vectorii..”

Nu e usor sa luam de la viata tot ceea ce ne dorim. Sunt momente in care esecurile vin unul dupa altul si asta mai ales la inceput, cand nu avem experienta. Chiar daca nu avem nimic de pierdut, ne temem sa patrundem in necunoscut, sa iesim din zona noastra de comfort. Multi ani am mers zi de zi la scoala si am facut ceea ce ni s-a spus sa facem. Am avut un program fix si fiecare pas ne-a fost dirijat de catre profesori si parinti. Noi am fost doar niste cutii din carton in care zeci de “educatori” au turnat informatie mai mult sau mai putin utila. Dar oare cati dintre noi ne dorim cu adevarat sa fim ceea ce acesti educatori ne-au bagat pe gat? Am fost invatati sa scriem CV-uri, sa fim angajatii perfecti, sa speram la o promovare odata la cativa ani, sa ne multumim cu acel salariu, sa ne intemeiem o familie, sa luam un credit pentru un apartament si sa platim rate intreaga viata. Oare asa arata viata pe care o visam? Insa noi am fost programati ca niste mici robotei inca de pe bancile scolii. Iar cand intram in lumea reala alergam cu frica spre cei ce ne ofera un job, tinandu-ne cu unghiile de orice slujba ce ne acopera cheltuielile lunare de baza. Ne e frica sa ne ridicam pe propriile picioare, stam mereu sub aripa angajatorului, asteptand cu nerabdare sa ni se dea instructiuni si target-uri.

Daca privim cu atentie ce au in comun toti cei ce traiesc in mediocritate, zi dupa zi, vom observa ce anume ii tine acolo, ce anume ii face sa renunte inca dinainte de a incepe o schimbare, o evolutie: SCUZELE. Daca ne e lene sa ne facem de mancare, preferam sa spunem ca nu ne este foame. Poate ca o va face altcineva pentru noi si ne-o va servi sau poate ca ne vom multumi cu o felie de paine cu unt cand chiar nu vom mai putea rabda. Absolut orice initiativa, fie ea si geniala, poate fi distrusa invocand zeci de scuze. Acesta este motivul pentru care multi oameni inteligenti, cu idei foarte bune, isi rateaza vietile facand zeci de ani lucruri care nu le plac si in care nu cred. Le este frica sa actioneze, sa riste, sa incerce. Ei isi gasesc mereu scuze.

Cele mai frecvente 8 scuze in dezvoltarea personala:
1) Sunt prea tanar sau prea batran
2) Nu sunt suficient de inteligent
3) Nu am nici un ban
4) Nu sunt sanatos
5) Nu sunt facut pentru a fi lider
6) Nu am nimic de oferit
7) Nu am timp
Nu vreau sa pierd

1) Sunt prea tanar sau prea batran
Perioada productiva a unui om, adica perioada in care acesta face ceva cu viata lui porneste de la varsta de 20 de ani si merge pana pe la 70 – 75 de ani. Avem deci la dispozitie peste 50 de ani pentru implinirea tuturor asteptarilor noastre de la viata. O persoana de 45 de ani este abia la mijlocul drumului. Daca ai implinit deja 50 de ani, mai ai inca 20 de ani la dispozitie. Daca ai 30 de ani si nu ai realizat absolut nimic pana acum, mai ai 40 de ani la dispozitie, adica 80% din totalul perioadei in care tu trebuie sa te dezvolti. Sunt mii de oameni care si-au schimbat complet modul de gandire la 50 de ani si care au reusit sa-si materializeze cele mai marete visuri. Avem varsta pe care o simtim! Sunt o multime de oameni de afaceri de 60 sau 70 de ani ce duc o viata de zece ori mai activa si mai implinitoare decat multi tineri de 20 de ani.

Sunt tineri care desi au o inteligenta cu mult peste media adultilor nu au curajul sa incerce. Nu actioneaza, nu incearca sa-si materializeze ideile si dau vina pe varsta. Spun ca nu-i ia nimeni in serios, ca nu au nici o sansa, ca sunt ridiculizati datorita lipsei lor de experienta. Adevarul e ca nicaieri in lume varsta biologica nu se va afla in fata eficientei. Daca un tanar are potential, entuziasm si persevereaza intr-un domeniu, are toate sansele sa depaseasca o multime de adulti cu experienta. Sunt multi directori foarte tineri ce au ca subordonati oameni cu mult mai invarsta decat ei. Pentru ca sunt eficienti. Daca oferi ceva util si valoros, vei reusi indiferent de varsta pe care o ai.

2) Nu sunt suficient de inteligent
Priveste cati profesori cu merite deosebite in cariera lor o duc de pe o zi pe alta straduindu-se sa traiasca dintr-un salariu de doi bani. Priveste cati cercetatori muncesc o viata intreaga pentru nici 500 de eur pe luna. Ei sunt inteligenti, au un IQ peste medie. Priveste cati oameni de succes nu sunt in stare sa lege o fraza de la un capat la altul. Multi oameni de afaceri fac investitii in domenii despre care nu stiu absolut nimic, insa au capacitatea de a mobiliza si motiva o echipa de experti alaturi de care va castiga batalia finala. Am vazut multi directori fara studii superioare ce au doar subordonati cu studii superioare. Ei nu sunt experti, nu sunt mai inteligenti decat restul insa ei stiu ce sa faca cu inteligenta pe care o au, fie ea si limitata.

Dintre un om mai putin inteligent dar care duce multe lucruri marunte la capat si un om inteligent dar care nu-si foloseste inteligenta intr-un mod productiv, va avea succes cel mai putin inteligent. Majoritate oamenilor nu-si folosesc nici macar 2% din inteligenta de care dispun pentru dezvoltarea lor personala. Prefera sa se vanda ieftin unui angajator si sa stoarca acesta toate roadele inteligentei lui.

3) Nu am nici un ban
Nu avem nevoie de bani pentru a evolua. Un om cu experienta si sigur pe fortele lui, chiar daca a fost bogat si si-a pierdut toti banii, o poate lua de oricand de la inceput si sa ajunga iarasi bogat in cel mai scurt timp. Pentru ca el stie ce trebuie sa faca; a avut in viata sa zeci de esecuri si acum stie ce merge si ce nu merge, e centrat si are o viziune obiectiva si clara a lucrurilor. Un om fara experienta, chiar daca dispune de multi bani, ii va pierde in afacerile pe care le va incepe. E bine sa pornesti de la o scara mica, astfel incat sa pierzi putini bani la inceput. Orice om isi poate aduna din salariul sau suficienti bani pentru asi deschide un PFA (persoana fizica autorizata) intr-un domeniu in care se pricepe si sa-si faca simtita prezenta pe internet printr-un site. Sunt enorm de multe oportunitati care vor aduce experienta necesara si care nu necesita multi bani. Iar daca scuza e ca nu exista nici acei 100 – 200 eur necesari, intr-adevar nu se mai poate face nimic deoarece inseamna ca omul respectiv nu e dispus sa faca absolut nimic pentru a evolua si astepta sa-i pice totul din cer.

Cea mai eficienta metoda este angajarea temporara si demararea unei mici afaceri folosindu-ne de o parte din castig. Daca pierdem, mergem mai departe. Acum, datorita internetului, este mult mai usor sa te faci auzit si pentru aproape orice ai de oferit, se va oferi un client sa cumpere.

4) Nu sunt sanatos
Oare cati din oamenii de succes ai lumii sunt complet sanatosi? Nimeni nu e complet sanatos. Sunt oameni care lucreaza de dimineata pana seara si sunt bolnavi de inima, le lipseste un picior sau au boli extrem de grave. Daca poti sa te misti si sa vorbesti, poti face orice. Cunosc un baiat care castiga peste 1500 eur pe luna stand la birou in scaunul cu rotile. E webdesigner.

5) Nu sunt facut pentru a fi lider
Sunt suficiente articole si carti care ne pot modela caracterul. Liderii nu se nasc, ei devin. Trebuie doar sa iesim constant din zona noastra de comfort si sa avem curajul de a tinti sus. Mii de muncitori care au lucrat zeci de ani intr-o fabrica, au ajuns sa aiba zeci de angajati, creandu-si propria lor afacere. Experienta si munca permanenta i-a transformat in lideri chiar daca o viata intreaga au fost simpli muncitori. Liderii sunt acei oameni care au curajul sa iasa din zona de comfort in cautarea propriului lor drum. Liderii sunt acele persoane care evolueaza, observa si analizeaza zi de zi si care isi dezvolta capacitatea de a fi in folosul celorlalti. Daca intelegem care sunt nevoile de baza ale celorlalti si dovedim faptul ca ii putem ajuta oferindu-le sau ghidandu-i spre o viata mai buna, acestia ne vor urma. Primul pas insa consta in constientizarea nevoilor noastre. Doar in acest fel vom putea intelege nevoile celorlalti. E o descoperire continua. Oricine poate deveni lider atata timp cat e dispus sa evolueze in fiecare zi.

6) Nu am nimic de oferit
Suntem fiinte sociale si intr-o societate castiga acela care este cel mai capabil sa recunoasca si sa satisfaca nevoile celor de langa el. Poate ca vinde masini, construieste case sau ofera prajituri minunate in patiseria sa. El aduce beneficii societatii, aduce niste servicii sau produse de care oamenii au nevoie. Nu putem avea succes daca nu avem nimic de oferit. Insa partea buna consta in faptul ca fiecare om are un talent, o pasiune descoperita sau doar potentiala, o activitate care i-i face placere. Daca nu ai descoperit-o pana acum, nu e nici o problema. Pentru acest lucru niciodata nu este prea tarziu. Insa trebuie sa cautam mereu in noi ceea ce ne place sa face, iar cand am descoperit, nu mai avem de facut decat sa dezvoltam acele aptitudini si sa le valorificam. Cu cat vom putea veni mai mult in folosul oamenilor, cu atat vom avea mai mult succes.

7) Nu am timp
Sa ne gandim la un lucru. Ce e mai important pentru noi in viata? Traiul comfortabil si caldut cu care suntem obisnuiti de multi ani si care ne ofera o oarecare stabilitate si continuitate sau descoperirea intregului nostru potential? E mai important sa ramanem asa cum suntem acum pana la sfarsitul vietii sau este mai important sa ne dezvoltam in incercarea noastra de a ne atinge limitele? Ramanem pe loc si asteptam sa murim sau ne aventuram in necunoscutul vietii experimentand noi si noi mistere? E mai bine pentru noi sa ne inchidem intr-o camera sau sa daramam toti peretii si sa zburam liberi? Vrem sa supravietuim sau vrem sa traim din plin?

Se pare ca adevarata viata nu e compatibila cu plafonarea. Adevarata viata e descoperire, aventura, mister si evolutie, experienta! Deci intrebarea corecta nu este “Oare mai am timp si de autodezvoltare?” ci “Oare imi mai permit sa pierd timpul cu lucruri care nu-mi aduc nici o evolutie?”.

Nu vreau sa pierd
Nici o pierdere nu e mai dureroasa decat pierderea anilor in care nu am facut nimic pentru noi, in care nu am avut experiente noi si in care nu am progresat. Ne uitam uneori in urma si ne doare faptul ca nu am stors de la viata tot ceea ce puteam stoarce pana acum, ca nu am profitat de cate ori am fi putut profita. Oare cum va durea cand vom avea 70 de ani? Mai avem multe lucruri de trait, nu mai e timp de pierdut. Ca pierdem un examen, niste bani, un job, astea nu inseamna nimic. Insa sa pierdem oportunitatile pe care viata ni le asterne zi de zi in cale… acestea sunt adevaratele pierderi. Dezvoltarea personala presupune si esecuri, presupune si pierderi; insa daca acestea aduc experienta si o viziune mai clara, nu mai putem vorbi despre o pierdere, ci despre cel mai mare castig al nostru. Doar asa putem progresa, daca riscam totul pentru visul nostru.

Mai multe articole despre autodezvoltare puteti gasi pe forum.autodezvoltare.com

A gimnáziumok, középskolák egyik nagy előnye volt, hogy volt egyfajta személyes kapcsolat tanár és diák között. És ez gyakran a dolgozatok értékelésén is meglátszott. Nálunk legalábbis ez így volt. És ez kicsit hiányzik is.
De nézzünk néhány példát:

Köszönöm, így lassan 7 év távlatából a tanácsot megfogadtam, ma már odafigyelek az órákon…

Én ha gimnáziumi diák lennék, felvetném azt az ötletet, hogy ne csak a tanár üzenhessen a diáknak, hanem fordítva is. Én ezt egyszer bejátszottam. A beadandó elemzés végére megírtam, hogy tudom, nem erről kellett volna kidolgoznom, de azzal nem tudtam mit kezdeni, és inkább írok mársól, mint semmiről. A kijavított elemzéssel vissza is jött a válasz, hogy rendben, ez legalább jó lett, de máskor azért próbálkozzak meg vele, akkoris ha nem megy, mert az érettségin már nem tudja elfogadni, ha a lap alján üzenek, hogy nem tudtam mit kezdeni a témával, írtam inkább másról.

Az ilyen dolgokon jót tud nevetni az ember. Viszont vannak dolgok, amik inkább sírásra késztetik a diákot. Engem mondjuk nem. Én soha nem vettem olyan komolyan a dolgokat hogy ne nevessek olyankor is, mikor a tanár téved, ráadásul az én káromra.

Ez mondjuk két ellenpélda volt. Ki ne került volna már olyan helyzetbe, hogy 1-2 pont hiányzott neki a jobb jegyhez, és addig-addig győzködte tanárát, hogy igenis, az ott jó, míg meg nem kapta azt a pár pontot, és a jobb jegyet. Én ilyet soha nem csináltam, mielőtt visszaadták volna a dolgozatot a tanárok rájöttek, hogy én ennél a jegynél jobbat érdemlek..

Nade, mit szólnátok, ha ez a látvány fogadna??

Ha egyszer már rá lett írva az a jegy, miért kell mégegyszer átnézni?? Miért nem lehet előtte, hogy szerencsétlen diák, mikor meglátja a dolgozatát (merthogy ez már így került kiosztásra) ne azt lássa, hogy majdnem jobb jegyet kapott, de aztán mégsem…

És végül, de nem utolsó sorban itt van egy gyöngyszem, amit igazából nem tudok hova tenni… az egy dolog, hogy az ember elszámol valamit, egy két pont eltérés van a végeredményben. Az maximum egy jegy fel vagy le…. de ez?????

Ehhez az utolsóhoz hozzá kell tennem, nem az a meglepő hogy az 5ös 1esre lett javítva. Hanem hogy mit keres ott az az 5ös??

Általában unalmasan telnek a hétköznapok, de ma egész jó kedvem volt…

Reggel összefutottunk bobyval és elmentünk “beszélgetni”, aztán még jöttek páran, akiknek még a nevüket sem tudom xD De jól “eldumálgattunk”…- ( az idézőjelet nem kell nagyon félreérteni)  Tök jó fejek voltak :D Aztán 1.óra tesi volt, és nagyon szarul voltam, szóltam is a tanárnak, de csak annyit mondott, hogy kicsit vegyem vissza a tempót… Nah mind1, valahogy végigszenvedtem a tesiórát.

Aztán föci jött, általában uncsi szokott lenni az óra, de ma rengeteget hülyültünk… xD Először is házirend tiltja, h együnk órán, de a tanár mindig megengedi. Na és éppen eszek, erre ilyetszól a tanár, hogy ez nem lesz bevezetve, hogy mindig eszünk, mint pl az Olivér… (de ő éppen nem kajált most) És erre fogja az Ádám kezét, és akkorát harapott a kezébe, hogy a roppanását mindenki hallotta, még most is alig bír fogni a kezével … szép volt Olivér… xD Na onnantól kezdve szakadtunk a röhögéstől egész órán…

Nyelvtanból egy csomó lemaradásom volt, és mondta a tanár h dogát írunk… És elültetett engem a Petrát, Mónit és Weroot  a két legelső padba… Kurva jó volt, mert nem is tanultam semmit, csak puskát írtam előre, de végig ott volt a tanár… Aztán végül megoldottunk, és egész jól sikerült a doga…

A múltkor  irodalomból a hitről tanultunk, és kérdezte a tanár, hogy miben lehet hinni. Erre mindenki mondja, hogy barátság, szerelem stb… Weroo a nagyonokos agyával ilyetszól: ” a Mikulásban, hát de most komolyan, miért is ne? ” xD Onnantól jöttek a jobbnál jobb ötletek, és azt soroltuk órán, hogy fogtündér, Jézuska meg ilyenek. xD Nem is mi lennénk… xD Szóval ettől kezdve egész órán fuldokoltunk a nevetéstől… Most a Bibliát tanuljuk, és kinyitottuk egy olyan oldalon, ahova az volt írva ” A Törvény Summája”, mi meg elkezdjük egyszerre a Werooval: ” A Törnény SUNÁJA” xD (gondolom, már nem is kell mondanom, hogy mivel telt az óra többi része xD)

Ja, és egyébként készen vagyunk az osztálytánccal, és az osztályindulóval, hála Tinának és Nikinek

(bocsika, az megint hosszúra sikeredett… )

Nah puszaaa

Revoluţia, cică, ar fi fost a tinerilor. De-aceea, ca să nu se obosească tinerii, bătrânii au înhăţat imediat averile ţării, posturile obositoare, …

Consecvent, am căutat să aflu părerea tinerilor despre situaţia actuală. Sâmbătă, am discutat cu un tânăr turdean. I-am luat un interviu pe teme de actualitate:

Despre Băsescu ce ne spui?

După părerea mea de câine bătrân:

Érdemes végignézni!;)

Pentru a treia oară tânărul cădea la concursul trienal. Îl tot urmărea ghinionul în vreme ce alţi învăţăcei, mai puţin înzestraţi şi mai puţin învăţaţi, aveau mai mult noroc. Plin de tristeţe el a plecat din capitală, înapoi spre satul natal, cu bocceaua în vârf de băţ.

Surprins de furtună în munţi s-a adăpostit într-o peşteră, care era locuinţa unui bătrân şi înţelept călugăr. Pustnicul l-a poftit să şadă pe singura „mobilă” din peşteră, un pat neted de piatră. Trăgând cu coada ochiului la oala cu porumb, care fierbea, l-a întrebat cu bunătate pe tânăr, ce drum mai are de străbătut… acesta i-a povestit despre eşecul său, despre dorinţa de a nu se da bătut, despre speranţele şi ambiţiile sale. Pustnicul l-a ascultat în tăcere, apoi l-a îndemnat să se lungescă pe pat, să se odihnească, înainte de a-şi continua călătoria…

După trei ani, tânărul a primit titlul de prim învăţat al împărăţiei. A cunoscut îndată gloria. Mai întâi şirul de serbări de neuitat: numele său proclamat de un crainic prin portavoce înaintea mulţimii adunate, apoi înmânarea solemnă a costumului de curte de către marele şambelan, procesiunea prin capitală, călare pe un cal alb, apoi până în satul natal, unde timp de câteva zile, serbările şi ospeţele s-au ţinut lanţ. Şi-a luat apoi în primire înaltele îndatoriri publice, a urmat căsătoria cu cea mai frumoasă dintre ficele împăratului. Apoi după câţiva ani i s-au născut fii frumoşi şi a fost înălţat la rangul de prim-ministru…A ajuns pe culmea gloriei şi bogăţiei, din care s-a înfruptat timp de cincisprezece ani.

A urmat o năvălire a barbarilor. Primele bătălii au fost un dezastru pentru împărat. Chemat să preia comanda oştirii, a izbutit să-i respingă pe năvălitori, după care le-a cotropit ţinuturile şi l-a ucis pe regele lor.

Farmecul sălbatic, al reginei barbare l-a cucerit şi l-a subjugat. Mânat de patima nestăvilită, a uitat cu totul de soţie, de cămin, de datoria către rege şi ţară. Zadarnic l-a chemat regele înapoi. În cele din urmă regele său, s-a văzut nevoit să trimita oaste împotriva lui. Dar el s-a răzvrătit, a vrut să se împotrivească prin luptă, iar căpitanii săi l-au trădat şi l-au dat pe mâna împăratului. Cu toate rugăminţile soţiei sale, împăratul l-a condamnat la moarte. În noaptea de dinaintea osândei întreaga viaţă i s-a perindat prin faţa ochilor: copilăria săracă, truda de învăţăcel, ascensiunea fulgerătoare, fericirea, patima îmbătătoare, rătăcirea şi prăbuşirea neaştepată.

Tânărul a deschis ochii. Se afla în peşteră, culcat pe patul neted de piatră. Lângă el ghemuit, bâtrânul îşi mesteca încet fiertura. Doar zgomotul uşor al lingurei lovind fundul oalei, abia mai desluşit decât cântecul focului, tulbura liniştea muntelui. Ploaia încetase…

–Tinere, lung vis ai mai avut, dar fiertura mea nu-i încă gata. Mai îngăduie-mi o clipă şi apoi fă-mi bucuria să împarţi cu mine acestă cină săracă…