Amikor egy barátunk akaratán kívül elhagy bennünket, még abban a pillanatban nem is fogjuk fel, hogy tulajdon képen, mi is történt. Sőt, akár néhány évnek is el kell telnie addig, amíg átérezzük azt a hiányt, amit az elválás okoz. Egy jó barát mindig ott volt, ahol lennie kellett, mellettünk. Azonban vagy az ég, vagy valami más tény elveszi tőlünk. Elköltözik mellőlünk egy jobb vagy egy rosszabb világba. Előfordulhat, hogy nem megy messzire, s csak kilométerek választanak el egymástól, azonban vannak olyan távolságok, melyeket emberi agy, nem tud számolni. Ekkor következik be az a katasztrófa, mellyel ne találkozzon senki élete során. A távkapcsolat megrontja az embereket,szóval ez sem egy szerencsés történet, mégis könnyebb távkapcsolatban élni, mint sehogyan sem egymással. Ez a legfájóbb. Fájdalmat sok ember átérez, ám csak akkor fogja fel igazán, amikor tudja, mi is az, addig soha. Mondj búcsút, és engedd el! Őrizd szívedben örökké! Gyászol ez a kis világ.

XOXO SS*

Se pot colora chenarele cu numele oraşului, scrisul alb şi arată mai bine. Personal, mi s-a părut mai practic aşa negru, pentru că e făcut să fie scos pe A3 – carton de preferinţă.

Am făcut schiţa pentru a rămâne în minte mai bine detaliile din întâmplarea lui Iona.

Veled leszek…

Ezernyi gond mi sújtja a válladat,
Ezernyi baj mi bánja a szívedet,
Ezernyi apró kis kérdés mi nyomja lelkedet,
Ezernyi apró gondolat mit megosztanál valakivel.

Nem kell messzire nézned ,
Hisz itt álok egy lépésre tőled,
Itt vagyok s hallgatlak téged,
Mellered állok csak kérned kell…

Ne félj a szavaktól kérek,
Bennem megbízhatsz ugye érzed?
Mond el mi bánt ott mélyen,
Én segítek hogyha úgy érzed.

Sok szenvedés mit megéltél,
Sok baj mitől megkíméltél,
Sok boldog perc mibe bevettél,
Sok fárasztó éjszaka min lerészegedtél.

by.: SootyLunatic

Tom Norsworthy and Jenna Kienbaum

Tom Norsworthy is from Wynne, Arkansas and is currently a Sophomore at the University of Arkansas. He serves as the Chairman for the Arkansas Federation of College Republicans and is a Political Science/Journalism Major. He has been active in many aspects of politics including managing Carol Hess for State Representative, volunteering for Asa Hutchinson for Governor, Founder and President of Cross County TARS, and Tom was named “Outstanding Teenage Republican in the Nation” for 2007 by the National Teenage Republican Association. He attends the Church at Pinnacle Hills in Rogers, Arkansas and is a member of the Sigma Alpha Epsilon fraternity

Jenna Kienbaum is a native of Oshkosh, Wisconsin and is currently a Freshman at the University of Arkansas. She is the Director of Operations for the Arkansas Federation of College Republicans, active in the Washington County Republican Party, a member of the Pi Beta Phi sorority and a Political Science/Broadcast Journalism major. She has played important roles in many campaigns including Randy Hopper for State Senate, Scott Walker for Governor, Founder and President of the Winnebago County TARS and served as Wisconsin director of High School Students for McCain/Palin 2008.

“Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán.
Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni.
Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele.
Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.”
Ismeretlen

„Félek, hogy egyedül maradok. Attól félek, hogy mindig valakinek a barátja, vagy húga, vagy bizalmasa leszek, de soha nem mindene valakinek.”
Dawson és a haverok c. sorozatból

Rekordowa liczba pielgrzymów przybyła w Roku św. Pawła do Tarsu. Miasto narodzin Apostoła Narodów odwiedziło 416 grup z 30 krajów. Mówiąc o znaczeniu dla tureckich muzułmanów świadectwa chrześcijan, którzy przybywali tam nie jako turyści, ale modlący się pielgrzymi – wikariusz apostolski Anatolii wyraził nadzieję, że kościół w Tarsie dalej będzie służył jako miejsce modlitwy. Bp Luigi Padovese powiedział, że decyzja w tej sprawie leży w gestii lokalnych władz.

Kościół św. Pawła został odebrany chrześcijanom przez władze tureckie w 1943 roku i funkcjonował wyłącznie jako muzeum. Msze można tam było odprawiać tylko po otrzymaniu specjalnego pozwolenia, a wierni i tak musieli wykupić bilet wstępu do muzeum. W Roku św. Pawła ograniczenia zostały cofnięte. Tureccy chrześcijanie mają nadzieję, że teraz władze pozwolą im bezterminowo korzystać z kościoła.

bz/ rv
http://www.oecumene.radiovaticana.org

“For the heart with no companion
For the soul without a king
For the prima ballerina
Who cannot dance to anything”

vagyis

“És ezt éneklem
a szívért, amelynek nincsen társa
a lélekért, amelynek nincs királya
a balerináért, akinek néma a tánca.”
Leonard Cohen

“Mikor tanuljuk meg végre, hogy valamennyien egyetlen rendszer alkotóelemei vagyunk? Amíg a világot el nem tölti az embertársaink iránti szeretet, mégpedig fajra, színre és vallásra való tekintet nélkül; amíg életünket és tetteinket nem hatja át az összetartozás érzése, amíg az emberek tömegei nem éreznek felelősséget társaik boldogulása és jóléte iránt, addig sosem valósulhat meg a társadalmi igazságosság.”
Helen Keller

“Akkor, ott az út szélén még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok, akiknek megőrzi fontos mondataikat.”
Schäffer Erzsébet

“Olyan üres a világ, ha az ember csak hegyeket, folyókat és városokat képzel el benne; de ha tud itt is, ott is valakit, aki összhangban van vele, akivel hallgatva is tovább él együtt: az, csak az teszi rá nézve lakott kertté a földgolyót.”
Goethe

Na, az előző postom egy kicsit zavaros lett, elnézést, csak tele vagyok ötletekkel és gondolatokkal. Tehát, ezt azért írom most, hogy kicsit kitisztítsam a dolgokat.
Új célt is kitűztem a meglévő mellé. Most már nem csak azért vezetem ezt az oldalt, hogy segítséget nyújtsak másoknak a problémák megoldásában, hanem azért is, hogy új ‘júzereket’ faragjak, megismertessem másokkal a Linuxot (legfőképpen az Ubuntut), olyanokkal, akiknek eddig nem volt hozzá szerencséjük. Szeretném, hogyha az embereknek megváltozna a látásmódja a Linuxról. Hogy, nem csak olyan létezik a világon, ami ‘konzol-fejűeknek’ való, hanem annál sokkal egyszerűbb is. Egyik barátom, linuxman oldalán olvastam régen egy olyan bejegyzést, hogy a Linux nem Windows. Na, ebben nagyon is nagy igazság van, viszont, ma már akármikor helyettesíthetjük (ha valakinek erre van igénye) nagyon könnyen.
Nos, akkor rá is térek a lényegre. 2 emberkét szeretnék felvenni, első lépésben. Egy társ-szerkesztőt, és egy olyat, akinek sok szabadideje van, és tud a neten nézegetni új hírek, cikkek után. A jelentkezéseket várnám a maraxush@darkdna.net e-mail címre, vagy jelentkezni lehet akár jabberen is (e-mail címem a jabber címem is), ill. MSN-en, a maraxush@gmail.com-on.
Remélem, lesznek vállalkozó szellemű fiatalemberek (vagy hölgyek =)), akik szívesen betöltenék ezt a két helyet. A ‘munka’ hosszú távra szólna, és későbbiekben komoly feladatokat vonna maguk után. Ezeket egyenlőre még nem mondanám el, mert nem tisztultak ki kellően a jövőbeli elképzeléseim. Amint meglesznek a kollégák, és a szervezés is olyan szinten lesz, máris leírom a dolgokat.
Sziasztok, várom a leveleiteket!

Mint látjátok, elkezdtem behozni pár újítást. Majd a későbbiekben videókat is akarok feltenni ahova lehet (programokhoz), és még sok mást, többek között szerkesztőtársakat is keresek az oldalhoz. Remélem, találok 1 embert, aki még segíteni tud, illetve lehet hogy keresek egy olyan illetőt is, aki figyeli az internetet a friss anyagokért (sajnos lehet hogy szükség lesz rá, mert a munka és egyetem mellett nincs időm folyamatosan nézni a friss dolgokat).
Ha esetleg köztetek akik olvassák, akadnak olyanok, akik szívesen beszállnának a szerkesztésbe, vagy csak a cikkek, programok leírásának az összeszedésében segítenének, azokat kérem, jelezzenek nekem a maraxush@darkdna.net címre.
Később még írok nem egy dolgot, előbb a ’szerkesztőséget’ próbálom kibővíteni, utána majd lesznek még olyan dolgok, amikhez segítséget kell kérnem, nem kis terveim vannak.
Sziasztok!

Starting tomorrow, Thursday, I will beging my CPR/First-Aid training for security.  That will be one more tarline to mark off and puts me closer to competion here at Denison Job Corps.  CPR/First-Aid training ends on Friday.

Here is a list of tars I have completed here at Denison Job Corps in the Security trade:

• You and the Law (Book)
  • Unit 1
  • Unit 2
  • Unit 3
  • Unit 4
  • Unit 5
  • Unit 6
  • Unit 7
  • Unit 8
  • Unit 9
• International Foundation for Protection Officers (IFPO; Book)
  • Unit 1
  • Unit 2
  • Unit 3
  • Unit 4
  • Unit 5
  • Unit 6
  • Unit 7
  • Unit 8
  • Unit 9
  • Unit 10
  • Unit 11
  • (one more unit to go!)
• Physical Training
• Ju Jitsu
• Pepper Spray (MK9; S.W.A.T. Issued Pepper Spray)

That is what I have completed so far in this trade.  My estimated guess of the time I will be leaving Job Corps is probably around Christmas, if not in November.

Többet ér egy barát – eltaszított társnál

Többet ér egy társ – megcsalt barátnál

Létezik-e szellem – híd – mely összeköt

Oszolhat-e köd – Két ember között?

2008. július 22., 7:21:14

“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.” (Márai Sándor)

Ma reggel az alábbi hírdetést olvastam egy társkereső oldalon: “ismerkednék, s emellett gipszkartonozót és vízszerelőt keresek”

„Boldog lelkek tánca: Páros tánc

Lelki társunkról beszélünk.
Van-e lelkünknek másik fele?
Létezik-e a földi (vagy égi) világban nagy Te?
Egyet tudok, s ezt egészen biztosan.
Hogy sokféle szeretet van. Apai, anyai, testvéri, baráti, felebaráti. Van testi és lelki szerelem, családszeretet, gyerekszeretet, emberszeretet, természetszeretet… ezek mind nagyon erős kötések. Főleg az anyai szeretet. De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz, ahogy egy férfi és egy nő – ha összetartoznak – szeretni tudják egymást!
Ez a legmélyebb kapocs.
Én és Te.
Férfi és nő.
Semmihez sem hasonlítható egység ez: a párok kapcsolata.
A legősibb és legalapvetőbb összeforrás ez.
Az élet alapja a páros tánc.
Ahogy ölelkezik a jin és a jang, ahogy fényt gyújt a pozitív és a negatív áram érintkezése, ahogy a 0 és 1 információ lüktető drámáján alapszik a számítástechnika, vonzáson és taszítások, elektromos és magnetikus erőn alapszik az élet s az egész világ, úgy a férfi és a nő szerelmén alapszik minden más szeretet.
Az édenkertben csak ketten voltunk.

Az, hogy manapság a párkapcsolatok bajban vannak, csak más szó arra, hogy az egész világ bajban van.
S ahol – nagyon nagy ritkaság – megjelenik ez az izzó és örök összetartozás egy férfi és egy nő között, az élet felragyog, értelmet kap, s egy soha nem tapasztalt fájdalmas és mégis isteni boldogság állapotába kerülnek.
Minden család boldogsága a férj és a feleség szerelmén múlik.
Ez a tartópillér. Az ősjáték. A páros tánc, amely köré rendeződnek a többi családtagok. Ők ketten a „szólótáncosok”. Ők adják a harmóniát az egész családi tánckarnak. Hozzá viszonyulnak, és tőlük tanulnak szeretni a többiek.
Nem igaz az, barátaim, hogy a „szerelem idővel átalakul szeretetté”!
Nem igaz! És nagy baj, ha így történik.
A szerelemnek örökké kell tartani!
A férfiből apa lesz, a nőből anya, jönnek a gyerekek, az unokák, s a szeretet most már átöleli mindannyiukat. Sőt, a minősége is megváltozik, hiszen az anyai szeretet fájdalmában és gyönyörűségében nem is hasonlítható ahhoz a vonzalomhoz, melyet egy nő a férje iránt érez – és mégis, nagy baj, ha ez elmossa az eredendő nagy szerelem érzését, ha az anyai szeretet elfeledteti a nővel, hogy a páros tánc az ő legfőbb küldetése, s hogy minden más szerepén túl, öregkoráig, haláláig, sőt, még azon túl is tart: örökké

A gyerekek sérülnek egy olyan családban, ahol férj és feleség nem szeretik egymást.
Méghozzá a szerelmes szeretettel.
Szerelmes szereteten olyan összetartozást értek, melyet lelkük mélyén mindketten abban a józan ész által lehetetlennek tartott, mégis rendíthetetlen meggyőződésben élnek, hogy örökké tart.
A gyerekeknek olyan apa kell, aki szerelmes a mamába, és egy olyan mama, aki szerelmes az apába. Csakis az ilyen mély szövetségben érzi magát biztonságban. Ha ez meginog – nem a válásig, csak az elhidegülésig -, a gyerek azonnal megérzi. Ha a szülei között „nem húz már a mágnes”, azt ösztönösen érzi. Érzi, hogy hiába szereti őt „külön” a mama, és „külön” a papa – ha ők ketten nem szerelemesek egymásba, ha az ő szeretetük nem két pilléren álló rendíthetetlen híd, akkor a gyerekek nem tudnak átmenni biztonságosan a túlsó partra.
Papa és mama szerelme nem elvesz a gyerektől, hanem ad, mérhetetlenül sokat.
Nemcsak mintát. Légkört ad a gyereknek!
Melegséget. Bizonyosságot. Erőt. A boldogság tapintható jelenlétét.
Persze, ahogy az egója bontakozik, a gyerek is féltékeny lehet. Megpróbálja magához csábítani legtöbbször az anyját. Ez a legkönnyebb, mert az anyai szeretet roppant intenzív. S ha ez sikerül: mindhárman belebuknak. A gyerek is, az anya is, és persze az apa is. Azok a nők, akik nem elég bölcsek, vagy akiknek nem sikerült a párkapcsolatuk, hamar áldozatai lesznek ennek a kísértésnek: inkább anyák akarnak lenni ezentúl, mint feleségek. És „jobban szeretik” gyermeküket, mert anyának sikeresnek érzik magukat, a páros táncban pedig megbuktak.
Sok család ebben megy tönkre: a párjától elhidegült nő a gyerekéhez menekül.
Így lesz a gyermek a megbomlott szerelem áldozata. Hol az apjához, hol az anyjához bújik, védelmet keres, miközben pontosan érzi, hogy szeretet helyett feszültség van a szülei között – külön-külön boldogtalanok.
Az ilyen családi légkörben nehéz felnőni. Menekülés, érzelmi zsarolás, az érzésekkel való visszaélés, féltékenység, sérelmek mérge lebeg a levegőben. Ketten kétféleképpen nevelik a gyereket, mert ők ketten nem szeretik már egymást, s így nem is értenek egyet. „Csak miattam nem válnak el!” – érzi a gyermek, amit úgy fordít le magában: „miattam boldogtalanok!”
Az igazi, „eszményi” családban a páros tánc örökké tart.
A szülők itt vén korukban is fogják egymás kezét. Az öregember szemében éppúgy felvillan első szerelmes pillanatának sóvárgása, mint a vénasszonyéban a fiatalos csillogás – az ÉN-TE dráma, az igazi páros tánc nem végződik a halállal.
Ezért választottam címül a „Boldog lelkek táncát”.
Ez Orfeusz és Eurüdiké szerelméről szól, mely a síron túl is folytatódik.
Tudom, hogy amiről most beszélek, az túl „ideális”!
De igaz!
Abban a pillanatban, amikor nem a vacak kompromisszumokról beszélünk, nem arról, hogy a mai pocsék helyzetben mi a legkisebb fájdalommal járó betegség – tehát amikor az eszményiről beszélünk, vagyis arról, hogy mit jelent valójában a szeretet, akkor ki kell mondani, hogy a férfi és nő közötti vonzalom a legdöntőbb!
Ahol ez létrejön, ott minden létrejött.
Ez – és csakis ez – a harmonikus családi minta! Ahol férj és feleség szerelmesen szeretik egymást. És tekintetük egy életen át boldog ismerősként összekapcsolódik.
Ilyen családban szeretnék gyerek lenni.”
Müller Péter

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)