A mobilom volt. Fölvettem.

– Halló? – szóltam bele álmosan.

– Szia, Kira vagyok. Hallottad, hogy mi történt?! – kérdezte izgatottan.

– Kira, mégis honnan tudhatnám, hogy mire célzol? – morogtam.

– Na jó, akkor elmondom. Éjjel valami őrült felégette a fél sulit. Óriási kárt okozott!

– Ugye, ez valami vicc? – nyögtem döbbenten.

– Nem. Kapcsold be a TV-t, abban is erről van szó éppen! A tantermek nagyja és a tornaterem szénné égett! Az aula se maradt teljesen ép. A tanítást bizonytalan időre felfüggesztik, mert szomszéd városban lévő suliba nem mehetünk, náluk így is túl sokan vannak

– Oké, köszi. Ez több volt, amennyit tudni akartam. Szia!

Nagy nehezen felkeltem, és rendbe szedtem magam. Most már nem úgy néztem ki, mint egy madárijesztő!

Levonultam a nappaliba, a fiúk még aludtak. Csak ketten voltak. Tom hiányzott.

Kimentem a konyhába, Tom ott ült, és kávét iszogatott.

– Jó reggelt! – köszönt édesen mosolyogva.

– Reggelt? Már fél egy van. Képzeld, a sulit leégették, és most nem lesz tanítás.

A – Ez komoly, vagy csak szívatsz? – nézett rám hitetlenkedve.

– Dehogy, ilyennel nem viccelnék – feleltem sértődötten. – Amúgy én nyertem – vigyorodtam el diadalittasan.

– Tényleg?

– Mindenre visszakérdezel, vagy csak az álmosság miatt van? – kérdeztem bosszankodva.

– Na, ne! Te se vagy az a frissesség – bökött felém az ujjával.

– Ez nem igaz. Tom, te egy undo bundok vagy! – ültem le vele szembe.

– Hogy mi? Ez egy vudu varázsszó? – kérdezte értetlenül.

– Izé, akarom mondani, undok bunkó! – helyesbítettem elpirulva.

– Így már jobb – vigyorodott el.

– Kérsz reggelit? – álltam fel, majd odasétáltam a hűtőhöz.

– Még szép, rántottát pirítóssal – adta le a rendelést egyből.

– Na, nézd már a kis éhenkórászt! – röhögtem.

Annyit csináltam, hogy többieknek is jusson. Felébredt mindenki, és megreggeliztek. Bár ez inkább már ebédnek minősült.

– Hány óra? – kérdezte Gustav tele szájjal.

– Fél három lesz – válaszoltam.

– A francba! Elkéstünk a próbáról, ma fellépésünk lesz – állapította meg Bill rémülten.

– Uh, kiment a fejemből – ütötte fejbe magát Georg.

– Legközelebb köss csomót a hajadra! – jegyeztem meg gúnyosan.

A fiúk összeszedték a cuccaikat és elmentek. Még az sem zavarta őket, hogy a tegnapi ruhájuk van rajtuk.

– Na és mit csináltatok egész éjjel? – kíváncsiskodtam Emire nézve, miközben mosogattam.

– Beszélgettünk, csókolóztunk meg tapizás volt – mesélte ábrándosan mosolyogva.

– Semmi extra? – kérdeztem csalódottan.

– Én akartam, de Georg azt mondta, hogy várjunk még vele.

– Mennyit?

– Minimum két hónapot.

– Ez lelombozó! Általában a csajnak kell leállítania a pasit, nem pedig fordítva.

– Ja, az. Lia, szerinted hol szúrtam el? – csóválta meg a fejét szomorúan.

– Sehol. Georgnak van igaza, még csak három és fél hónapja jártok.

– Lehet, de ez kiborít! – dobta a konyharuhát az asztalra.

– Ugyan már! Tudod mit, inkább menjünk el vásárolni!

– Jó ötlet! Csak az a baj, hogy az anya által múltkor itt hagyott euró mennyiség eléggé megfogyatkozott.

– Rendben, akkor húsz euró a maximum, amit elköltünk – karoltam belé, majd elindultunk.

Emi rögtön kinézett egy ruhát, ami húsz euró volt. Lebeszéltem róla. Utána még egy órán át sopánkodott érte.

Végül vettünk két felsőt, és ettünk, így maradt még 5 eurónk.

Miután hazamentünk, átöltöztünk, és leültünk beszélgetni.

– Szerinted mit csináljunk a sok szabadidőnkkel most, hogy a suli nem üzemképes? – kérdezte Emi.

– Talán elkezdhetnénk a CD munkálatokat – töprengtem.

– Melyiket? – sandított rám.

– Hát a sajátot, te dinnye! Egy lemez, tíz-tizenhárom számmal. No TH rajta! – nyújtottam ki a nyelvemet rá.

– Oké, felfogtam! Én most megyek, mert fáradt vagyok – Itt ásítást színlelt.

– Én is. Jó éjt!

– Neked is.

Éjjel fura hangokra lettem figyelmes, ám nem tudott nagyon érdekelni. Bizonyára csak egy zajos betörő volt, ezért visszaaludtam.

Reggel Emi ébresztőt fújt.

– Lia, képzeld mi történt éjjel! – ugrált az ágyamon lelkendezve.

– Te is hallottad? – kérdeztem meglepetten, mert neki általában semmi sem zavarhatja meg az álmát.

– Georg elcsente a kulcsom, és belopózott hozzám. Hát nem romantikus? – huppant le boldogan.

– Nem! – vágtam rá dühösen. – Mi lett volna, ha elveszti?

– Olyan pesszimista vagy! – nyávogta lehangoltan.

– Bocs, hogy féltem a házat és magunkat!

A nap további része inkább már érdekes volt.

Bementünk Menihez, és megbeszéltük a munkálatokat.

Holnap elkezdünk dolgozni a CD-n.

Délután Peter segítségével kiválogattam a dalokat, amik rákerülnek. Tizenhárom plusz két szám lesz rajta. Többek közt: Freak, Help, Love in the sky és a True Love.

Március végére elkészültünk a lemezzel, és ki is adtuk. Az első klipünk a Freak volt.

A német slágerlistán az ötödik helyig jutott.

Ennek örömére hatalmas bulit csaptunk a csajokkal, és természetesen Billék is meg voltak hívva rá. Mindannyian nagyon örültek a sikerünknek, még Bill is.

Ez jól esett nekem.

Az újságban megjelent legelső cikknek rólunk ez volt a címe: „A TH legnagyobb konkurenciája, az új lány csapat: Crazy Angels!”.

A második pedig így hangzott: „ A Tokio Hotel új riválisa: Crazy Angels!”

Nem értem, hogy miért mindenki az ellenséget látja bennünk.

A TH számára nem jelentünk veszélyt, vagy mégis?

Folyt. Köv.

A/N: Hát igen, szerintem is rengeteget változott az írásom. Sokkal komolyabb, részletezőbb és kiforrottabb lett. Azért örülök, hogy jót szórakoztok ezen a történeten is!

Mindig is rettegtem a tizennyolcadik születésnapomtól. Nekem nem az a szerencsés helyzet jutott, hogy eljön vele a szabadság; egyetemre járhatok, bulizhatok, azt csinálhatok, amit akarok, mert senki nem szólhat bele. Nem akartam a bátyám és nővérem sorsára jutni.

Mégis, mikor betöltöttem a nagykorúságom határát, legalábbis Németországban tizennyolc volt a határ, azon kaptam magam, hogy egy ketrecben feküdve, egy teherhajó rakodó terében, Németország felé tartok.

– Szerinted mikorra érünk oda? – kérdezte tőlem Elena halkan.

Kinyitottam a szemem, és felültem. Hirtelen hányinger tört rám, ezért a szám elé kaptam a kezemet. Vártam pár pillanatot, és – mikor már úgy éreztem, hogy nem fog más kijönni a számon a szavakon kívül, ha kinyitom – választ adtam neki.

– Fogalmam sincs. Jó lenne minél előbb. – A hangom rekedt volt.

Nem tudtam, hogy mióta utazunk, csak arra emlékeztem, hogy tizennegyedikén indultuk, egy nappal a születésnapom után.

– Remélem valami kedves ember fog megvenni – ábrándozott Elena gyermetegen.

Nem szerettem volna lelombozni, hogy szerintem ebben a zord világban már nincsenek kedves emberek. Ha tulajdon szüleiben nem bízhat az ember, akkor senkiben sem!

Hacsak eszembe jutott a pillanat, mikor bejelentették a dolgot, felfordult a gyomrom. Bár kételkedtem benne, hogy ennél közelebb is kerülhettem volna hányáshoz.

Átkozott tengeri betegség!

– Úgy félek – suttogtam.

– Nincs mitől! – ölelt át Elena. – Ez az élet rendje számunkra.

– Mégis hogyan jutottunk ideáig? – csóváltam meg a fejem.

– Ez húsz évvel ezelőtt kezdődött – szólalt meg Caleb hirtelen –, a nagy háború után. Mintha csak visszamentünk volna az ókori Római Birodalomba. A társadalmi rétegek között hatalmas szakadék lett, és ennek eredménye lettünk mi.

– Köszönjük a történelmi előadást, nagyokos! – horkant fel Elena.

Kuncogni kezdtem.

– Szerintem még szívesen tart nekünk egyet-kettőt, ha akarjuk. Mellesleg, Cal, nem tudod, hogy hányadika van? – pillantottam rá reménykedve.

Ő csak lemondóan megrázta fejét.

Igazán jóképű srác volt: magas, vékony, szőke hajú és kék szemű. Mégis idekerült ő is, akárcsak mi, és a rajtunk kívül itt lévő másik kilencvenhét ember.

– Kár – sóhajtotta Elena.

Fogalmunk sem volt a külvilágról, mióta felhurcoltak erre a roncsra.

– Kaja! – állt meg a ketrecünk előtt egy kövér férfi. Bedobált néhány szelet kenyeret és adott nekünk három üveg vizet.

– Imádom ezt a változatos kosztot! – emelte fel a darab ételt Elena gúnyosan mosolyogva.

– Elnézést, Uram – szóltam a férfi után, aki épp indulni készült. Visszafordult, és rondán nézett rám. – Meg tudná mondani, hogy hányadika van, és körülbelül mikor érkezünk meg? – A hangom már-már könyörgően csengett.

– Néhány óra, és kikötünk – vetette oda, majd elment.

– Milyen illedelmes – morogta Elena.

– Legalább szárazföld lesz a lábunk alatt nemsokára – sóhajtottam.

– Megint rosszul vagy? – aggodalmaskodott Elena.

– Nem, még mindig – válaszoltam halkan. – Nem akarom, hogy eladjanak valami vén perverznek, aki akár meg is ölhet! – öleltem át karommal a térdem.

– Jaj, Shy! Egyikünk sem akarja. De talán szerencsénk lesz, és valami kedves emberhez kerülünk majd.

– Annak az esélye nagyon kicsi – kotyogott közbe Caleb.

– Kösz, Caleb, mindig tudod, hogyan kell lehangolni az embert! – motyogta Elena szemrehányóan, mire Caleb bocsánatkérően elmosolyodott.

– Visszatérve az eredeti témára, szerintem kedves emberek nem léteznek már odakint – szólaltam meg én is.

– Ilyet ne mondj! – rivallt rám Elena. – Én még hiszek abban, hogy eljön értem a szőke herceg fehér lován, és kiment ebből a borzalmas helyzetből.

– Jó neked – motyogtam szomorúan.

Ezek után egyikünk sem szólt egy szót sem. Valahogy érezni lehetett a feszültséget, amit a férfi bejelentése tett.

Pár óra múlva megtapasztaljuk az ismeretlen nyújtotta kegyetlenséget.

A gyomrom diónyira zsugorodott, mikor láncra verve levezettek minket a hajóról. A fedélzeten tenger- és halszag csapta meg az orrom. Egy eldugott kikötőben voltunk, ahová látszólag mocskos dolgokat hozták be, mint például minket.

Fellélegeztem, ahogy szilárd talajt ért a lábam. Betuszkoltak minket egy kamionba, majd újabb utazás következett. Bár ez jóval rövidebb volt, mint a hajóút.

Egy piacon raktak ki. Rabszolgapiac…

Ott elszakadtam Elenától és Calebtől.

– Gyere, kimoslak! – fogta meg a karom az eladóm.

Nem válaszoltam semmit. Ellenkeznem kár lett volna. Így szégyenkezve hagytam, hogy levegye a szürkés ruhát rólam és lelocsoljon vízzel. A víz, ami lefolyt rólam feketének hatott a fehér csempén.

– Hogy lehet valami ennyire mocskos? – motyogta a férfi értetlenül.

Miután valamennyire tiszta lettem, hozzám vágott egy törülközőt.

– Szárítsd meg magad, majd vedd fel ezt! – nyújtott át egy fehér ruhát.

Megtörülköztem, majd felvettem a ruhát.

– Most pedig adminisztráció következik! – ültetett le egy székre, ő pedig egy lappal és tollal a kezében állt velem szemben.

– Mi a neved? – pillantott rám a lapja mögül.

– A nevem Shy, uram – tettem hozzá, hogy illedelmesnek tűnjek.

– Hol születtél?

– Londonban, Angliában, uram.

– Korod?

– Nemrég töltöttem be tizennyolcadik életévemet, uram.

– Milyen nyelveken beszélsz?

– Angol és német, uram.

– Szűz vagy még?

Az arcomra enyhe pír kúszott. Nem válaszoltam.

– Halljam! Szűz vagy, vagy sem? – kezdett dühbe jönni.

– Igen – motyogtam nagyon halkan.

– Rendben – nyugtázta elégedetten. – Mihez értesz? Házimunka?

– Igen, uram. El tudok vezetni egy háztartást.

– Remek. Gyerünk! – intett, mire követtem.

A falhoz állított, és lemérte a magasságom.

– Százhatvanhét centiméter – motyogta elgondolkodva.

Ez után mérlegre állított. A mérleg alig negyvenöt kilogrammot mutatott.

– Nem csoda, hogy olyan aszottnak tűnsz! – kiáltott fel dühödten. – Fel kell hizlalni, mert így senkinek sem fogsz kelleni – jegyezte meg fintorogva.

Egyáltalán nem volt ellenemre az ötlet, hogy végre valami ehetőt is magamhoz vehessek. A gondolatra alig láthatóan megnyaltam a szám.

A férfi elvitt egy ketrechez, és bezárt. Az előttem elhaladó emberek kíváncsian méregettek, mint valami portékát. Elvégre az is voltam.

Egy idősebb alak, és egy fiatal fiú állt meg előttem.

– Mikor lehet saját rabszolgám? – bökött mutatóujjával felém a fiú.

– Majd ha meg tudod venni magadnak, fiam – válaszolta a férfi elgondolkodva.

– Ugyan már! Miért nem veszel nekem egyet? Kocsit kaphatok, de rabszolgát nem? – Jött a vádló kérdés a fiú részéről.

Jogosan, végtére is miben más egy autó egy rabszolgától ebben a rideg világban?

– Egy rabszolgával felelősség is jár, te pedig még zöldfülű vagy ilyen téren – intette le végül dohogó fiát, majd elrángatta előlem.

Mélyet sóhajtottam, és csak figyeltem a tömeget.

Igaza volt Calebnek, olyan ókorinak hatott ez az egész.

Tényleg, vajon Caleb most hol van? És Elena?

Reméltem, hogy mindketten jól vannak, és nem esett bántódásuk.

Sötétedés után nem sokkal bezárt a bazár. Mindenkit betereltek egy zárt, rácsos ablakkal ellátott helyiségbe, ahol le volt terítve néhány koszos pokróc. Az ajtón egyenként mehettünk be, és minden ember megkapta a vacsoráját.

– Tessék, te dupla adagot kapsz! – nyomta a kezembe a papírtányért, amin két szelet hús és kenyér volt.

– Köszönöm, uram – válaszoltam nagyon halkan.

Hallottam, ahogy többen is felmordulnak a hátam mögött. Kivételezés bizonyára főbenjáró bűnnek számított itt.

Besétáltam, és leültem az egyik sarokban enni.

Sokan ellenséges méregettek. Nem érdekelt, hogy irigykednek rám. Boldog voltam, hogy ennyi idő után valami más kerül belém a kenyéren kívül.

Pillanatok alatt elpusztítottam a vacsorámat. Éreztem, hogy a hasam felpuffadt a hirtelen evéstől, és hányingerem is lett.

Elfeküdtem ott, ahol voltam, és lehunytam a szemem. A talaj nyirkos és hideg volt, de egyáltalán nem zavart. Csak aludni akartam, semmi mást.

Simogatásra ébredtem. Valaki a combomat tapogatta. Ijedten ültem fel, hogy megnézzem, ki is az.

Egy férfialakot tudtam kivenni a pirkadati fényben. Fekete haja és barna szeme volt; mosolygott rám.

Teljesen a falhoz tapadtam, hogy ne érjen hozzá semmilyen testrészem.

– Nem bántalak – rázta meg a fejét.

– Ki maga? – kérdeztem elhűlve.

– Segíteni szeretnék neked – suttogta lágyan.

– Mégis miért? – Hitetlen voltam.

Nincs olyan ember, aki valóban segíteni akarna önzetlenül.

Közelebb húzódott hozzám, mire egy halk nyöszörgés hagyta el az ajkamat önkéntelenül is. Ennek hatására visszaült eredeti pozíciójába.

– Mert megérdemled. Nem mindennapi lány vagy.

– Úgy érti, nem mindennapi rabszolgalány? – mosolyodtam el keserűen.

Ő csak megingatta a fejét jelét adva, hogy nem ért egyet velem.

– Kelj már fel! – ordította valaki, majd egy erős nyomást éreztem az oldalamon.

Nagyot nyögve a fájdalomtól, odakaptam a kezem, majd lassan felemelkedtem. Az illető megragadta karom, és kirángatott az épületből, vissza a tegnapi díszpáholyomba.

Vajon még hány napot fogok itt tölteni merengve az életemen?

Nagyon reméltem, hogy nem sokat, mert éreztem, hogy előbb-utóbb beleőrülök ebbe a helybe.

Vagy már lehet, hogy meg is őrültem?

Az az álom olyannyira valóságosnak tűnt. Már-már kézzelfoghatónak éreztem a férfit, aki előttem ült. Bárcsak tényleg létezne, és kimentene ebből a nyomorból.

Folyt. Köv.

A/N: Köszönöm mindenki a biztató kommenteket! Örülök, hogy végül is tetszik nektek a történet.

Remélem, azért nem olyan, mint a többi vámpírtörténet. Nem szeretném, ha másolat lenne, vagy valami.  A véleményeiteket most is szívesen fogadom.

A történet innentől két személyben fog íródni, mármint egyszer Shy története folytatódik, egyszer Billé. Szerintem nem lesz nehéz megkülönböztetni, mikor kiről van szó, de ha akarjátok, akkor kitalálhatok valami jelzést arra, hogy most épp ki áll a középpontban.

Track Listing:

01.  Komm (Come)

02.  Sonnensystem (Solar System)

03.  Automatisch (Automatic)

04.  Lass uns laufen (Let’s Run)

05.  Humanoid

06.  Für immer jetzt (Forever Now)

07.  Kampf der Liebe (Battle of Love)

08.  Hunde (Dogs)

09.  Menschen suchen Menschen (Humans Search for Humans)

10.  Alien

11.  Geisterfahrer (Ghost Rider)

12.  Zoom

13.  Träumer (Dreamers)

14.  Hey du (Hey You)

Track Listing:

01.  Übers Ende Der Welt (Beyond the End of the World)

02.  Totgeliebt (Loved to Death)

03.  Spring nicht (Don’t Jump)

04.  Heilig (Holy)

05.  Wo sind eure Hände (Where are Your Hands)

06.  Stich ins Glück (Stab in Happiness)

07.  Ich brech aus (I’m Breaking Out)

08.  Reden (Talking)

09.  Nach dir kommt nichts (After You There’s Nothing)

10.  Wir sterben niemals aus (We’ll Never Die Out)

11.  Vergessene Kinder (Forgotten Children)

12.  An deiner Seite (ich bin da)  (By Your Side [I Am Here])

13.  In die Nacht (Into the Night)

14.  Wir schließen uns ein (We Lock Ourselves In)

Check it out! Here is a bonus track from Adam Lambert’s new album For Your Entertainment (Deluxe is available on itunes):

Sound vaguely familiar? Maybe like something that might have been on Tokio Hotel’s Humanoid, but didn’t make the final tracklist? It’s entirely possible that this is just the case – the songwriting credits for “Master Plan” list David Roth, David Jost, Patrick Benzner (who are of course all part of the Tokio Hotel writing/producing family), and Ryan Tedder of One Republic, who you might recall was rumored to be a collaborator on Humanoid.

Is this song the result of Tedder’s work with Tokio Hotel, retooled for For Your Entertainment?

(h/t sonnenstern)

P.S: For Your Entertainment is a terrific album – check out the whole thing!

UPDATE: Apparently, this is a big controversy. Let me be clear: I do not think Adam is copying Tokio Hotel or ripping them off – “Master Plan” is an Adam Lambert song that may have originated as a song that didn’t make it on Humanoid. There is nothing sketchy about that, it’s done frequently. And it never occurred to me to be disturbed by a possible For Your Entertainment/Humanoid connection or uncomfortable with any of the song’s lyrics. If it was originally an unreleased TH song, I thank Adam for not allowing it to be unheard forever. If it wasn’t, I still enjoy hearing a new Roth/Jost/Benzner collab.

Meghallgattátok az új számokat?
Attention dalszöveg: megnézem
Down On You: megnézem
In Your Shadow (I Can Shine): megnézem
Humanoid: megnézem

Nem csak ezek miatt, már réges-rég ezt érzem, bármikor TH-t hallgatok, de most komolyan… Csak az én számomra hihetetlen, csak én nem tudom elképzelni, hogy Bill életében nincsen valaki, akihez ezeket a számokat írja?
Úgy értem, csak én nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet ilyen dalszövegeket írni például a szakítás fájdalmáról anélkül, hogy átélné?
Arról, hogy mennyire szeretné őt ismerni, hogy mennyire rajong érte, hogy mennyire utálja, hogy ennyire szüksége van rá? Hogy milyen jó lenne, ha végre elűzné valaki a csendet…
És hogy nem tud nélküle élni.
És tudom, sokszor arról énekel, hogy mennyire szeretne valakit végre az életében… De soha nem azt mondja, hogy nincs meg neki, hanem hogy nincs ott vele abban a pillanatban…

Bom, eu tenho que ir! Vou arrumar o meu quarto, que no final de todas as semanas mete medo. E vou estudar matemática porque tenho exame esta semana. Nas outras turmas quase todos chumbaram, por isso não deve ser muito simples e eu não estou á vontade com aquela matéria. Talvez porque ainda não estudei? Espero que seja só esse o problema. Alguém tem alguma ideia do que vou pedir para o Natal?? Uma máquina fotográfica? Um perfume? Lengeri? Não tenho ideia ..

kiss kiss

Bom dia leitores!

Mais uma vez, ontem á noite não consegui cá vir. Os primos vieram do Porto para cá para passarmos algum tempo em família. E não tive oportunidade de cá vir, lamento. Ontem á tarde, em Educação Física fiz uma fratura no dedo polegar da mão direita. Tenho isto roxo!! Que dores meu deus.

Finalmente encontrei a minha máquina fotográfica e posso agora mostrar-vos umas coisas que comprei/adquiri nos últimos dias. Em relação ao poster de New Moon, eu fui aos cinemas (que estavam fechados) apenas buscar os horários, estavam estes posters em cima (que era para venda), como não estava ninguém tirei uma para mim AHAHHA. O Humanoid alemão comprei ainda esta semana. Mandei vir pela fnac que me trouxe da Alemanha. Foram 23.95€

Os 2 Humanoid’s juntos Agora sim estou feliz. Tenho todos os singles Automatisch/Automatic e os dois albúns.

Edit: Mariana, eu quando lá fui tinha um pequeno papel a dizer: 1.50€ e os posters estavam em baixo. Realmente achei estranho aquilo estar assim sem ser vigiado ainda por cima tinha que ser pago. Das duas uma, ou aquele preço era para outra coisa ou então pagava-se mesmo

“Automatic” continued to stay on no. 7 spot of Chart Attack! MTV Asia. Great job people, keep on voting!

Credits: MTV Asia

xoxo
-THSG Team

A hivatalos oldalon is fenn van a videó, aki nem látta még, tegye meg, nagyon édes :)

megnézem

Dupa cum toata lumea stie, bugetarii au avut luna asta 4 zile libere. Stiti voi… criza, politica, solutii idioate si multe altele, cu toate adunate, au facut ca noi sa luam vacanta. Mica, mica vacanta asta dar am facut lucruri “mari” in primele zile… Ce? Pai:

1. Am fost sa-mi fac analizele la sange… mi-a luat nenea doctoru’ 4 eprubete de sange… mai, mai sa lesin acolo cand am vazut cat imi ia )

2. M-am tuns… da… NU MAI AM PARUL LUNG… nu m-am tuns scurt… am fost doar sa-mi mai ia din el, si m-am trezit ca am ramas cu 1/4 din lingime. Poate inca visez… sper ( Poate pana maine creste iar… poate… ah… mi-e si frica sa ma mai uit in oglinda :| Nu ma mai tund nici de-al naibii pana la vara.

Culmea… maine mai am si excursia la targul de carte si teatru. O sa ma vada o groaza de lume cu parul asta ( Mi-e ca ma rasgandesc acum si nu mai merg… in fine… aiurea. Nu conteaza… o sa merg… sper ca o sa ma simt bine (si nu se va distra nimeni pe seama mea si a parului meu… Edy, vezi cum le dai idei!).

In rest? Plictiseala…

Si acum s-o fac pe Adelina fericita:

November 28 is Ilse’s birthday. So, congratulations to you Ilse and we hope that the life size Bill we specially ordered for you has arrived.  It talks too! so you can actually converse with it/him. LOL!  Kisses!  

* Bill patiently waiting on the stage while the girls scream and he actually waved at them *

Lady Gaga was so fascinated by our EMA performance that she called me a couple of days ago to ask how we did the burning piano and whether she could also do the same for her “Speechless” performance at the American Music Awards. Well, of course artists help each other and I think that she did a pretty awesome job What do you think?

When was your first kiss?

Gustav: I was 14 years old.
Bill: I had my first kiss with the same girl as Tom. We were 10 years old.
Tom: Yeah, we had the same girl. I was first.
Bill: The first day it was Tom, and then one day later it was me.

Who’s your celebrity crush?

Bill: I think the Olsen twins are cute.
Tom: For me, it’s Jessica Alba

What’s a girl fashion trend that confuses you?

Tom: Wellies.
Bill: Yeah. It looks like you’re going to work somewhere.

What’s the chick flick you secretly love?

Tom: The Notebook is great.
Bill: I like Meet Joe Black.
Georg: I like Marley and Me, but it was sad.

What’s your TV guilty pleasure?

Bill: I really liked Prison Break. That show was really cool.
Tom and Gustav: King of Queens.
Bill: I like Nip Tuck.

Who would play you in the movie version of your life?

Tom: For me it would be Brad Pitt.
Gustav: My favorite actor is dead! It was James Dean, and now, I don’t know.

What’s your dream job?

Bill: I would do something with fashion.
Georg: I don’t know.
Tom (to Georg): You always wanted to be a dentist.
Gustav: I’d be a police officer

If you could trade places with anyone in the world for one day, who would it be?

Tom: I would be Jessica Alba.
Bill: I would be Georg because I think it would be such an easy life — nothing to do on stage!

Who in your family are you closest to?

Bill: We (Bill and Tom) are brothers, so we have no secrets.
Georg: For me, it’s my mom.
Gustav: My sister.

What’s your favorite Web site?

Bill: I don’t check that often, I just check my e-mail. My favorite site is Google.
Tom: Google or YouTube. I have a blog, and sometimes I check out new videos.

What’s the fast food you can’t live without?

Gustav, Bill, and Tom: Pizza!
Tom: I think the best pizza you can get is in New York. It’s really good.

What’s your worst habit?

Bill: Georg is always late.
Georg: Sometimes I’m a little bit late.
Tom: Georg is lazy. And Bill, I don’t know. He sings too often. He always sings the whole day. And I don’t have any bad habits.
Bill: No, you don’t. He’s perfect.

What’s the last song you listened to on your iPod?

Tom: A song on the new Jay-Z record.
Bill: For me, it was “It Means Nothing” by The Stereophonics.
Gustav: The best of Phil Collins.

What’s the last thing you bought?

Bill: A cup of coffee.
Tom: Coffee, a pen, and chewing gum.

What did you dream about last night?

Tom: I can’t remember.
Bill: I was just so tired. I think I had one dream.
Tom: Sometimes [Bill and I] dream the same things.
Bill: We’ll meet each other at breakfast and talk about our dreams, and they’re the same. It’s crazy!

How much money is in your wallet right now?

Georg: Zero.
Bill: Nothing.
Tom: I have 50 Euros.
Georg: Tom has all of our money. He’s our bank.

Fill in the blank: When I was 17 I was ______________.

Tom: A really, really good person.
Georg: Good looking.
Tom: I was a good looking person and a good person in general.
Bill: On tour.
Gustav: On tour and in a great band.

http://www.seventeen.com/dating/17-questions/tokio-hotel

Persze, lehet, hogy csak én vagyok lemaradva…
Innen tudjátok letölteni.
Új számok: Humanoid, Attention, Down On You, In Your Shadow (I Can Shine), Alien angol verzió és Phantomrider teljes verzió.

Na, most akkor csak én nem tudtam arról, hogy ezek a számok is léteznek [jó, leszámítva az Alient és a Phantomridert - meg a Humanoid fél percét]?
Melyik a kedvenc számotok egyébként az új CD-ről? Angolul vagy inkább németül hallgatjátok?

Meg aztán lehet véleményezni az eddig [legalábbis számomra] ismeretlen számokat

Peço IMENSAS desculpas por ontem não ter aparecido, mas houve aqui um temporal e a internet não ligava. Eu também fui ao Shopping e cheguei a casa tarde, fui buscar o meu Humanoid alemão (SIM eu já o tenho *.*) e ainda dei uma vista de olhos por uma matéria que ia ter teste hoje, que me correu um pouco mal. Por falar em testes, recebi o teste de Francês e tive 15.55 valores, fui a segunda melhor. Mas foi injusto, a rapariga que teve nota máxima mal estuda e eu que me mato a estudar raramente a passo á frente. Enfim, a vida é assim. Talvez para a próxima consiga.

Eu queria mostrar-vos o meu Humanoid mas não encontro a máquina

Tenho de voltar ao shopping porque preciso de comprar umas calças para a ginástica que tenho amanhã

The German rocker hotties of Tokio Hotel may appear intense on stage, but get them in a room to talk about dating and chick flicks, and you just have to LOL at their cute banter and sense of humor!

When was your first kiss?

Gustav: I was 14 years old.

Bill: I had my first kiss with the same girl as Tom. We were 10 years old.

Tom: Yeah, we had the same girl. I was first.

Bill: The first day it was Tom, and then one day later it was me.

Who’s your celebrity crush?

Bill: I think the Olsen twins are cute.

Tom: For me, it’s Jessica Alba.

What’s a girl fashion trend that confuses you?

Tom: Wellies.

Bill: Yeah. It looks like you’re going to work somewhere.

What’s the chick flick you secretly love?

Tom: The Notebook is great.

Bill: I like Meet Joe Black.

Georg: I like Marley and Me, but it was sad.

What’s your TV guilty pleasure?

Bill: I really liked Prison Break. That show was really cool.

Tom and Gustav: King of Queens.

Bill: I like Nip Tuck.

Who would play you in the movie version of your life?

Tom: For me it would be Brad Pitt.

Gustav: My favorite actor is dead! It was James Dean, and now, I don’t know.

What’s your dream job?

Bill: I would do something with fashion.

Georg: I don’t know.

Tom (to Georg): You always wanted to be a dentist.

Gustav: I’d be a police officer.

If you could trade places with anyone in the world for one day, who would it be?

Tom: I would be Jessica Alba.

Bill: I would be Georg because I think it would be such an easy life — nothing to do on stage!

Who in your family are you closest to?

Bill: We (Bill and Tom) are brothers, so we have no secrets.

Georg: For me, it’s my mom.

Gustav: My sister.

What’s your favorite Web site?

Bill: I don’t check that often, I just check my e-mail. My favorite site is Google.

Tom: Google or YouTube. I have a blog, and sometimes I check out new videos.

What’s the fast food you can’t live without?

Gustav, Bill, and Tom: Pizza!

Tom: I think the best pizza you can get is in New York. It’s really good.

What’s your worst habit?

Bill: Georg is always late.

Georg: Sometimes I’m a little bit late.

Tom: Georg is lazy. And Bill, I don’t know. He sings too often. He always sings the whole day. And I don’t have any bad habits.

Bill: No, you don’t. He’s perfect.

What’s the last song you listened to on your iPod?

Tom: A song on the new Jay-Z record.

Bill: For me, it was “It Means Nothing” by The Stereophonics.

Gustav: The best of Phil Collins.

What’s the last thing you bought?

Bill: A cup of coffee.

Tom: Coffee, a pen, and chewing gum.

What did you dream about last night?

Tom: I can’t remember.

Bill: I was just so tired. I think I had one dream.

Tom: Sometimes [Bill and I] dream the same things.

Bill: We’ll meet each other at breakfast and talk about our dreams, and they’re the same. It’s crazy!

How much money is in your wallet right now?

Georg: Zero.

Bill: Nothing.

Tom: I have 50 Euros.

Georg: Tom has all of our money. He’s our bank.

Fill in the blank: When I was 17 I was ______________.

Tom: A really, really good person.

Georg: Good looking.

Tom: I was a good looking person and a good person in general.

Bill: On tour.

Gustav: On tour and in a great band.

Credits: Seventeen. com

xoxo
-THSG Team

xoxo
-THSG Team