Ma a Facebook-on barangolva láttam valakinél Isztambul macskáiról egy fotógalériát. Már nem tudom kinek az adatlapján jártam éppen, de erről eszembe jutott a tavaly szeptemberi madárvonulás megfigyelő expedíciónk, s az a sok kóbor macska és kutya, melyekkel Isztambulban találkoztunk.

Bármerre jártunk a városban vagy annak környékén, mindenhol ott voltak.

Madarászként mondanom sem kell, hogy nem különösebben kedvelem a macskákat, de az egyikükkel egész jó haverságba kerültünk. A Camlicán volt egy nagy kandúr, melyről több fotót is készítettem, mivel úgy töltötte ott napjait (a madarászok között), mint a hegy szultánja.

Következzen hát néhány fotó Isztambul kóbor macskáiról és kutyáiról.

Erdőben pihenő madarász macska, a Camlica oldalában.

Kóbor kutya a Camlica oldalában, az erdőben járőrözött.

A Camlica szultánja, a háttérben a kurd srácokkal és az adótornyokkal.

Serfőző Józsi távcsövezik, a szultán pedig pihenget.

Felébresztettek ezek a hangos madarászok! (Cserkó és Béres Pisti)

Nyááuuúúú! Nem hagynak pihenni.

Most meglakoltok!!!

Árnyékban

Napsütésben

Távozóban

Nyolc macska a Topkapi szeráj udvarán.

A turisták nyakába is felugranak, mint itt, a Hagia Szofia előtt. (Fotó: Cseresznyés Géza)

Fülbevalós kóbor kutya a Boszporusz keleti végén, Anadolu Kavagi várromjánál.

Nem volt egyedül a fülbevalós kóbor.

További képek a Picasa webalbumomban, ha nem csak a macskák és a kutyák érdekelnének Isztambulból.

Legutóbb a Halászbástyánál is jártunk. Mindig mikor sikerül egy délutánt ilyen jó környezetben eltölteni, akkor eszembe jut, hogy először talán a saját érékeinket kellene felfedezzük a világban. Elhelyeznünk magunkat, egy múltból felépített jövőt látnunk. Azokban az építményekben, amit eleink építettek.

Zulätzt waren wir uns den Fischerbastai zubesichtigen. Immer wenn es uns gelingt ein Nahcmittag in so einem schönen Umgebung zu verbringen, fält mir immer ein ersten mussten wir immer unsere eigen nationale Sätze besichtigen. Orintieren im Welt, wo wir von einem Vergangenheit aufgebaute Zukunft vor uns steht. In dem Gebeuden was unsere Vorfahren aufgebaut haben.

De már talán a Halászbástya sem a régi. Hiszen, ha megérkezünk akkor hajléktalanok várnak minket a parkban, a lovas kocsi amivel körbe nézheti az ember a környéket, egy szakadt hintó valójában, és a halászbástya árnyékairól pedig már ne is beszéljünk …

Kann sein dass der Fischerbastei schon lange nicht mehr die alte ist. An dem Moment wir ankamane begrüßen uns die Obdachlose im Park, der Pferdekutsche mit dem man die Umgebung beschichtigen kann ist im wahrheit ein zerissenes nichts und von dem Schatten des Fischerbastei sollten wir lieber nicht reden …

Élhetünk a jogunkkal, hogy nem foglalkozunk azzal a közeggel amiben élünk. Élhetünk a hagyomány tiszteletünk teljes mellőzésével, ehelyett máshol bezzeg fitogtatjuk a hazafiasságunkat.

Wir könne mit unseren Recht leben, dass wir nicht mit unserem Umgebung uns beschäftigen, wo wir eigetlich leben. Wir können mit unserem Recht leben ohne nationales respect, obwohl wir beim anderen Flächen unsere Nationalität ehren.

Élünk a lehetőséggel …  majd emberek jönnek, távolról nem sajnálva a pénzüket, teljes érdeklődéssel. Mi pedig az otthonunkba várjuk őket nagy szívvel és mosollyal. Csak éppen ez az otthon egy kicsit más, mint a mosoly a hoszteszeink arcán.

Wir leben mit unserem Rechten … dann kommen Menschen von dem ganzen Welt, die ihre Geld nicht schähmen. Und wir warten die in unserem Wohnung mit großen Herz und lachelnd. Aber leider diese Wohnung ist ein bischen anders als die verzaubernde lacheln von dem hostes Mädchens.