Begrüßung zum 1. Advent:

Ansonsten… immer mal zwischendurch ein neues Walli, Pic oder …mal sehen, was mir noch einfällt

Für ein tägliches Update hab ich leider nicht die Zeit *bäh* Dezember ist ja eh >typisch stressig<

Endlich mal wieder ein Bericht von einem meiner, in den vergangenen Monaten doch recht zahlreichen, Kinobesuchen. Diesmal waren Flo und ich im zweiten Teil der Twilight-Saga, New Moon.

Zur Handlung: Bella und ihr Vampir-Freund Edward feiern bei seiner Familie ihren Geburtstag, doch als sich Bella an einem Stück Geschenkpapier schneidet wird sie beinahe von Edwards Bruder Jasper, der dem Geruch ihres Blutes nicht wiederstehen kann, angegriffen. Nachdem Edward gerade noch verhinder konnte das seine Menschen-Freundin von seinem Bruder ernsthaft verletzt oder sogar getötet wird, beschließt er Bella zu verlassen um sie so nicht mehr weiter in Gefahr zu bringen. Bella verfällt daraufhin in schwere Depressionen, aus der sie nur ihr alter Freund Jacob Black, ein Indianerjunge aus dem nahegelegenen Reservat, herausholen kann. Jacob und Bella werden immer engere Freunde, doch als sich Jacob plötzlich stark verändert und sogar die Freundschaft zu Bella beenden will, merkt diese, das irgendwas im Reservat nicht mit rechten Dingen zugeht. Dann ist da auch noch die Vampirin Victoria, die sich an Bella für die Tod ihres Gefährten rächen will und in der Gegend um Bellas Heimatort scheinen riesige Wölfe ihr Unwesen treiben.

Was einem als erstes an diesem Film auffällt, ist das er an vielen Stellen künstlich in die Länge gezogen wurde. Da gibt es zum Beispiel unnatürlich lange Pausen bis die Charaktere auf Fragen antworten oder überhaupt irgendetwas sagen, es wird ewig mit der Kamera auf Gesichter draufgehalten, bis es einen Schnitt gibt und die Handlung weiter läuft. Der ganze Film hätte gut und gerne 15 Minuten kürzer sein können. Weiterhin kann man das Schauspielern der Hauptdarstellerin, Kirsten Stewart, nicht gerade als Glanzleistung bezeichnen. Teilweise recht hölzern und komplett emotionslos, dann schaut sie ihrem gegenüber fast nie in die Augen sonder irgendwo auf den Oberkörper (wobei ich nicht sagen kann ob das gewollt ist oder nicht, mich hat es halt gestört).

Als nächstes muss ich anmerken, dass in diesem Film die meißten männlichen Darsteller einfach mal oben ohne und nur in leichten Shorts durchs Bild wandern (nicht das mich das stören würde), wie das allerdings zum vorantreiben der Handlung beitragen soll, keine Ahnung . Allen Edward-Fans muss ich sagen, das euer Lieblingsvampir nicht so häufig auf der Leinwand zusehen war. Er taucht im Großteil des Films nur als geisterhaftes Gewissen Bellas auf, aber gegen Ende kann man auch ihn mit blankem Oberkörper bewundern.

Taylor Lautner, der Darsteller des Jacob Black, hat mir wiedererwarten ganz gut in diesem Film gefallen (Flo du hattest Recht). Durch die Bücher bin ich als “Edward-Unterstützer” ja von vornherein eher negativ gegen Jacob eingestellt, aber Taylor Lautner hat ihn ganz gut dargestellt.

Zum Schluss sollte ich noch sagen, dass diejenigen unter euch, die das ganze Twilight-Zeugs nicht so ernst nehmen wohl eine Menge Spaß in Kino haben werden (stimmts Flo?). Allein die Insiderwitze über “Rollstuhl-Maxe” haben den Besuch im Kino schon lohnend gemacht.

Ich kann jetzt noch nicht sagen, ob ich auch den dritten Teil im Kino sehen werde, ist aber wahrscheinlich. Mir hat das dritte Buch einfach am wenigsten gefallen. Ich habe allerdings gelesen, dass im dritten Film viel über die Vergangenheit der Cullens gezeigt wird (die im zweiten Film, bis auf Alice, fast überhaupt nicht zusehen waren). Mal schauen.

Ich hoffe dieser Beitrag war wenigstens etwas nützlich bei der Entscheidung New Moon im Kino zusehen. Schaut euch den Film an oder schaut ihn euch nicht an. Mir egal, ich warte sowieso nur noch auf die letzten Harry Potter Filme, der Rest ist ein Pausenfüller für mich .

The Twilight Saga:New Moon filmi gösterime girdi. Kitapçılarda tüm rafları kaplayan Twilight serisinin ikinci filmi The Twilight Saga:New Moon, birinci filme nazaran-belki birinci filmin bütçe başarısının da yansıması olarak-daha aksiyonlu ve daha sürükleyici.

Amerikan popüler kültürünün son öğelerinden olan Twilight serisi, ne Harry Potter kadar fantastik ne de bir gençlik serisi gibi sadece romantik. Bundan dolayı özellikle 11-18 yaş arası kız kitleye hitap ettiği sık sık dile getiriliyor. Tabii kimsenin ağzından “sadece kızların izleyebileceği bir film” nitelemesi yapılmadı hatta içerdiği vampir-kurtadam hikayesi tüm yaştan insanlara hitap edebilmesini sağlıyor ancak ana erkek karakterler, bu serinin asıl tüketicisinin bahsettiğim kitle olmasına neden oluyor.

Twilight serilerinin tam da amerikan neoconların kültür yapısına uygun olduğunu söylemek gerek. Bir çok eleştirmen, Edward Cullen karakterinin ergen kızların hayal ettiği sevgili tipine uygun olduğunu zaten söylüyor. Romantik, cinselliği ön planda tutmayan, her daim genç, koruyup kollayıcı ve zengin bir erkek, sadece ergen bir kızın değil, muhafazakarlaşan(neocon tipi) dünyanın da kabul edebileceği biri. Bella karakteri ise çevresindeki erkeklere göre son derece sıradan, herhangi bir yerde herhangi bir zamanda karşılaşılan kızlardan farksız. Oysa çevresindeki erkekler sıradışı, güçlü ve onun emrine amade. Ayrıca Bella, her zaman en ulaşılmazın, en iyinin peşine düşen bir kız. Kitaplar zaten Bella’nın dilinden olduğundan, seyirci filmleri izlerken de Bella’nın yani genç bir kızın düş dünyasında gibi hissediyor kendini.

İkinci filmi çekici kılan şüphesiz kurtadamlar. Jacob adlı kurtadam da Bella’ya aşık ve Edward gibi koruyucu, kollayıcı ve güçlü. Ancak Edward gibi zengin değil, ölümsüz olup olmadığı hakkında fikrimiz yok, Edward gibi cinselliği ikinci plana atıyor gibi görünmüyor. Jacob Edward’a göre daha sıradan bir tip genç kızlar için. Ayrıca ulaşılmaz değil, Bella’ya yalvaracak kadar Bella’yı isteyen, her an Bella’nın elinin altında olan biri. Ayrıca filmde vampir ve kurtadamlara ilişkin anlatım, insanoğlunun ister istemez kurtadamlara sempati duymasına neden oluyor. Vampirler her filmde olduğu gibi bir aristokrasi havası içinde, insanlara tepeden bakan tipler olarak anlatılıyor. Zenginler ve lüks içinde yaşıyorlar, kendi içlerinde de farklı gruplar ve düşmanlıklar var. Oysa kurtadamlar sıradan bir kasabada yaşayan, sıradan şeylerden zevk alan karakterler. İnsanları vampirlerden koruyorlar, kendi içlerindeki kavgaları bile şaka tadında geçiyor, grup halinde hareket ediyorlar.

Jacob karakterinin bu sıradanlığı, onu kızlar açısından Edward karşısında mağlup ediyor ancak seyirci açısından öyle olduğunu düşünmüyorum. Edward karakteri maalesef bu filmde olmamış. Gerek rol kesme, gerek makyaj, gerekse inandırıcılık bakımından sınıfta kalıyor Edward. Sanki bu sefer, Jacob’ın üzerine çalışmaktan Edward ikinci planda tutulmuş ya da Jacob’ın pazarlanması için bilerek yapılmış. Ayrıca Jacob’ın türlü görsel efekt içinde olması, seyirci açısından daha akılda kalıcı olmasına neden oldu. Birinci filmde Twilight dendiğinde aklınıza Edward ve Bella gelirken, ikinci filmde sadece Jacob gelebilir. Jacob ve arkadaşları Twilight serisinin sinemasallığı açısından olmazsa olmaz karakterler.

Vampir-kurtadam hikayelerini  korku-fantazi-gerilim türünün dışına çıkararak romantik bir hikayeyle birleştirmesi bu filmi farklı kılıyor. Hayatınızda izlediğiniz en iyi film olmasa da hayatınızda izlediğiniz bir kaç farklı tarzdan biri diyebileceğiniz bir film, Twilight Saga:New Moon. Anlatım temposu olarak Interview With The Vampire tadı da veriyor biraz, hikaye olarak yakından uzaktan ilgisi olmasa da. Bu filmin artık sadece ergen ve neocon ve muhafazakar genç kızların düşlerine katkı sağlamayı değil, kurtadamları ve vampirleri romantik bir hikayeyle sunmayı da misyon edinmiş olduğunu söyleyebiliriz. Ancak şu an için bu misyon değil, genç kız izleyici kitlesinin beğenisinin hedeflendiği de aşikar . Kadın erotizminin hiç sergilenmemesi ancak erkek erotizminin sık sık sergilenmesi, yukarıda bahsettiğim gibi hayalleri süsleyen ve olağan dışı erkekler, böyle düşünmeme neden oluyor. Kim bilir, belki de Amerikan Pastası gibi erkek bakışlı filmleri izleyen gençliğin, bu gibi daha yaratıcı kız bakışlı filmleri izlemesinde bir sakınca yok ve hatta belki yarar var.

Heute läuft der 2. Teil der Twilight-Sage in den den deutschen Kinos an. Die Story um die Liebe zwischen dem Vampir Edward und der Schülerin Bella fasziniert vor allem junge Mädchen. Grundlage der Verfilung sind die Romane von Stephenie Meyer:

• Biss zum Morgengrauen
• Biss zur Mittagstunde
• Biss zum Abendrot
• Biss zum Ende der Nacht

In der Mediothek gibt es selbstverständlich alle 4 Bände. Die Bücher sind hochspannend und enthalten viele Details, für die in einem Kinofilm kein Platz ist. Mein Tipp: Wer den Film mag, sollte unbedingt die Bücher lesen!

Rechtzeitig zum heutigen Filmstart des zweiten Teils der Twilight- / Bis(s)-Serie von Stephenie Meyer bietet nun auch unsere Onleihe alle vier Teile als Hörbücher zum Download an. Die folgenden Links führen Sie direkt zu den Titeln in der Onleihe:

Bis(s) zum Morgengrauen
Bis(s) zur Mittagsstunde
Bis(s) zum Abendrot
Bis(s) zum Ende der Nacht

Im konventionellen Bestand sind alle vier Teile als Bücher und Hörbücher vorhanden, sowohl in deutscher als auch in englischer Sprache. Und außerdem der erste Teil als DVD:

Twilight, Biss zum Morgengrauen

Und der zweite Teil wird natürlich gekauft, sobald er als DVD erschienen ist – großes Vampir-Ehrenwort!

Biss bald…

Release On   : 18 November 2009           Disk Amount/Format : 1 CD ISO
  Type of Game : RPG                        Media Protection   : Nothing

  Release Information:

  The city lies down to sleep while somewhere in the middle of an old
  dockyard a man’s life fades away. The most skilled vampire hunter is
  dead. The night is damp and chilly as the investigation begins.
  The main character in this tale is an adventurer who has been living in
  the company of the undead for years. The story starts to unfold as a
  mysterious murder, apparently without a motive, takes place on one of the
  dockyard’s piers. None of the Nosferatu clans claims responsibility for
  the attack and what are even worse, strange things start to happen.

  Catchy storyline underlined by a thrilling dark atmosphere. The overall
  impression is augmented by an original game soundtrack creating a slightly
  horror mood.

  Advancement of the main character including level-ups, enhancements of
  skills and abilities.

  The possibility to create your own spells using the rune system

  ATBS (active time battle system, commonly used in many Asian RPG games
  including Final Fantasy series) adding dynamics to turn based combat as
  well as the possibility to use a lot of hits, blows, weapons and special
  combos
 A lot of adventure-like items and non-linear dialogue branching
Burn/mount, install, then play

Másnap reggel már úton voltam Amerikába repülővel. Mégis valahogy úgy éreztem, hogy valami nagyon fontosat elfelejtettem, és ez nyugtalanított.

Az érzés akkor is ott motoszkált bennem, mikor megérkeztem a New York-i reptérre, pontosan hajnali négy órakor. Mindig is utáltam az időeltolódás okozta levertséget.

– Bill – nyújtotta felém mosolyogva a kezét Loren.

– Loren – viszonoztam.

Régi partnerünk volt a tengerentúlon. Mióta itt is terjeszkedni kezdtünk, úgy két és fél éve, ő intézi az itteni dolgainkat. Havonta átjön valamelyikünk ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Eddig semmilyen kivetnivalót nem találtunk a munkájában.

– Volt egy szerencsétlen baleset a Las Vegas-i Tokio Hotelben, de eltusoltuk az ügyet. A költségvetés rendben van, habár a Los Angeles-i könyvelő megpróbált sikkasztani. A szülei mellett nyugszik az óta. Ám van egy kis gondunk.

– Ne kímélj! – vettem el a csomagom a szalagról.

– Az itt lakó különlegesek nem hajlandóak üzletet kötni velünk. – Úgy ejtette ki a szót, mintha valami betegség lenne. Egyformájában az is volt.

Már három éve, hogy megjelentek a színen a különlegesek. Először visszafejlődtünk a középkorba, és üldözték őket – már akik tudtak róluk –, aztán rájöttek az emberek, hogy nagyon is jól jöhetnek.

Olyanok, mint a haszonállatok. A tehenet a tejéért tartották az emberek régen, a különlegeseket pedig a vérükért.

Ez egyelőre csak Amerikában volt divat. Európába még nem gyűrűzött be. Természetesen az amerikaiak gondoskodtak róla, hogy a lehető legkevesebb információ szivárogjon ki a különlegesek létezéséről.

Persze mindenki tudta, hogy vannak, csak nyíltan nem mondták ki. Talán jobb is volt így. A tömeghisztéria, ami bekövetkezett volna, minden képzelet felülmúlt volna.

– És szerinted én mit tehetnék ez ellen? – húztam fel a szemöldököm hitetlenkedve.

Ha a különlegesek nem akartak valamit megtenni, akkor Isten sem tudta rá venni őket.

– Van egy nő. Ő a felbujtó. Ha őt meggyőződ, akkor mindenki más engedelmeskedni fog. Muszáj lesz valamit csinálnod, másként súlyos következményei lehetnek a dolognak. – A súlyos szót eléggé kihangsúlyozta, hogy biztosan megértsem, mire akar kilyukadni.

– Meglátom, mit tehetek. Viszont most inkább a szállodámban mennék, és aludnék pár órát reggelig. Kimerítő ez az időeltolódás – fogtam meg a fejem fájdalmas arckifejezést vágva.

Loren bólintott, majd elkalauzolt a limuzinhoz.

Engem kitettek a szállodánál, és megegyeztünk, hogy értem jönnek este hétre. Bejelentkeztem, majd vettem egy gyors tust, és bedőltem az ágyba. Három körül felébredtem. Az első dolgom volt felhívni Tomot.

– Halló? – szólt bele álmosan.

– Ilyen korán alszol már?

– Hosszú napom volt – motyogta. – Ezek szerint te is épségben odaértél. Ennek örülök.

– Igen. Ám van egy kis bibi. Az itteni különlegesek nem hajlandóak belemenni az üzletbe.

– Ó, a francba! – káromkodta el magát visszafogottan. – És most mi lesz? Nélkülük befuccsolhat az egész New York-i biznisz.

– Ma este megyek tárgyalni a körlettartóval. Remélem, sikerül jobb belátásra bírnom – fűztem hozzá reménykedve.

– Rendben. Legyél nagyon óvatos! – kötötte a lelkemre. – Nem szeretném, ha üresen küldenének vissza, hogy eltemethessünk.

– Megteszek minden tőlem telhetőt – válaszoltam, hogy megnyugtassam.

Igazából nem rajtam múlott az egész. A körlettartó azelőtt kettétörhetne, mielőtt kimondanám a saját nevemet. Azért vicces az erőviszonyokat latolgatni egy különlegessel szemben.

Lementem a hotel éttermi részébe, és meguzsonnáztam. Utána összekészülődtem, és vártam, hogy Loren jöjjön értem.

Hét előtt tíz perccel a hallban ültem. Mikor Loren megérkezett, egyből indultunk a körlettartóhoz.

Nem sokan tudtak arról, hogy a különlegeseknek saját társadalmi rendszerük van. Inkább a magunkfajta tisztességesnek tűnő nem tisztességes emberek ásták bele magukat a különlegesek ügyeibe.

Loren felettébb idegesnek tűnt.

– Van valami, amit nem mondtál el nekem, és tudnom kéne róla? – pillantottam rá gyanakvóan.

– Nincs, dehogyis! – vágta rá egyből. Szerintem ezért mentálisan fejbe kólintotta magát.

Inkább annyiban hagytam a dolgot. Idővel úgyis megtudom, hogy mi az. Ha pedig odakerülök, már úgysem lesz lehetőségem elmenekülni.

Amikor kiszálltam a kocsiból, szomorúan nyugtáztam, hogy a pletykák messze álltak a valóságtól. Egy rozzant bár volt, semmi több.

– Azt hittem, valami fényűzőbb – adtam hangot a csalódottságomnak, mikor bent is körülnéztem alaposan.

– Sajnos nem telik nekünk többre, egyelőre – hallottam meg egy bársonyos hangot a lépcső tetejéről.

– Ezen változtathatna, hölgyem, ha elfogadná az ajánlatunkat – léptem egyből a tettek mezejére.

Minél előbb szabadulok innen, annál jobb lesz. Kirázott a hideg is ettől a helytől és ezektől az alakoktól.

– Nem találtam eléggé kedvezőnek a mi szempontunkból – sétált le kecsesen.

Egy pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.

Ez a nő maga volt a megtestesült szépség. A különlegesek egyik különlegessége: az emberek számára ellenállhatatlanok.

Magas volt, mégis alacsonyabb nálam. A haja hollófekete volt, barna szeme pedig mindentudóan csillogott a tompa fényben. Bőre hófehér volt, ajkai pedig vérvörösek. Csodálatos kontraszt.

Megráztam a fejem, hogy kizökkentsem magam a transzból, amit a nő aggatott rám. Apró ajkai elégedetten húzódtak mosolyra, amint észrevette, hogy elérte a célját nálam.

– Megkérném, hölgyem, hogy ne játsszon az elmémmel! – emeltem fel kissé a hangom.

– Elnézést – válaszolta szárazon –, rossz szokás. Kérem, fáradjon be az irodámba! Nemsokára nyitás van, és nem szeretném, ha mások is hallanák a kettőnk között elhangzó dolgokat.

Bólintottam, és követni kezdtem, mikor elindult. Beértünk a helyiségbe, én pedig becsuktam az ajtót magam után. Ő hellyel kínált; elfogadtam.

– Nos, Mr. Kaulitz – kezdett bele, miközben bíborszínű folyadékot töltött egy üvegpohárba –, milyen más ajánlata lenne, amit még az az idegesítő nőszemély nem kínált fel?

Halvány mosolyra húztam a szám.

– Kezdetnek, nem nő vagyok, és idegesítőnek sem mondanám magam.

– Ez már egy jó pont – mosolyodott el elégedetten, majd felém nyújtotta a poharat. Gyanakvóan húztam fel a szemöldököm.

– Csak bor – kuncogott halkan, amitől felállt a hátamon a szőr is.

Nagyon értenek az ember idegeinek borzolásához.

– Mit szeretne még ahhoz, hogy üzletet köthessünk? – vettem el a poharat, majd az ajkaimhoz emeltem. Ő sóvárogva figyelte a mozdulatomat.

Sokkal egyszerűbb, ha inkább ő szabja meg feltételeket, és én alkudozom, mintha fordítva. Elgondolkodva bámult rám.

– Mondja csak, Mr. Kaulitz, ön mennyi idős?

– Nemsokára betöltöm huszonhatodik életévemet. – Nem kérdeztem vissza ugyanezt, elvégre faragatlanság lett volna.

Mintha megérezte volna a kíváncsiságomat, felnevetett.

– Legyen annyi elég önnek, hogy a szépunokám lehetne – mosolygott sokatmondóan.

Egy gyors fejszámolás után rá kellett jönnöm, hogy legalább kétszáz éves is elmúlt.

A döbbenet biztosan lerítt az arcomról, mert újból elnevette magát.

– Maguk, emberek, nagyon szórakoztatóak tudnak lenni – jegyezte meg jókedvűen.

– Örülök, hogy örömét leli társaságomban.

– Visszatérve az üzletre. Nekem kevés a jutalék, és sok a kockázat. Már így is túl nagy figyelmet vontunk magunkra – csóválta meg a fejét rosszallóan.

– Maguk, különlegesek, nem bujkálhatnak örökké az éjszakában – világítottam rá a tényre.

– Több ezer éve ezt tesszük. – A hangja élesen csengett, mint mikor megkarcolnak egy üvegfelületet. – Hirtelen jött a felismerése az embereknek, hogy létezünk.

– Badarság! – vágtam közbe faragatlanul. – Rengeteg legenda és mítosz kering a különlegesekről. Épp itt volt az ideje, hogy megmutassák magukat.

– Kérem, hagyjuk ezt, és mondja végre ki nyíltan, hogy mi is vagyok! – nézett dacosan a szemembe.

– Vámpír, maga egy vámpír – ismételtem meg a szót szenvtelenül.

– Köszönöm – sóhajtott. – Csak azért találták ki ezt a különleges maszlagot, hogy jobban beadhassák a társadalomnak, hogy igenis léteznek vámpírok. Nem kell sok idő, és mi is ugyanolyan jogokkal fogunk bírni, mint maguk, emberek.

– Addig is segíthetnék önnek a beilleszkedésben.

– Akármennyire próbálkozik, nem fogok belemenni az üzletbe. – Belém látott.

Tudta, hogy mit akarok kihozni a dologból. Bár még egy hülye is rájött volna, annyira próbálkoztam.

– Az emberek többsége fél maguktól, és-

– Ez így jó! – vágott a szavamba. – Nem holmi pelyhes állatkák vagyunk, amikben kedvükre gyönyörködhetnek. Ragadozók vagyunk, az éjszaka és a friss vér éltet bennünket. – Az utolsó szavakat már csak suttogta.

Lehetetlennek tűnt meggyőznöm a nőt az igazamról.

– Figyeljen – sóhajtottam –, szörnyen fontos lenne számomra a különlegesek, vagyis a vámpírok együttműködése! Bármit kér, megadom!

Ez volt az utolsó kártyám. Ha ennek nem dől be, akkor semminek sem fog!

A nő arca felragyogott egy pillanatra, de utána szoborszerű lett.

– Egyetlen követelésem van – jelentette ki fennhangon, némi gondolkodás után.

– Mégpedig?

Reménykedtem benne, hogy semmi olyan.

– Ha eltölt velem egy éjszakát, akkor belemegyek bármibe!

A szavak késként szúrtak belém.

Csak le kellene feküdnöm vele ahhoz, hogy azt tegye, amit akarok.

Hiszen nem is élő! Az nekrofília lenne, nem? Nem, mert mozog, de viszont nem ver a szíve! Egyszóval vámpír. Halott, mégis mozog.

– Meggondolom még – álltam fel, amilyen gyorsan csak tudtam.

– Ugyan, ez álszenteskedés lenne öntől, Mr. Kaulitz! – emelkedett a fel a székéről ő is.

– Miért is? – vontam fel a szemöldököm értetlenül.

– Eddig győzködött, hogy beadjam a derekam, és mikor megtörtént, hogy meg is kaphatná, amit akar, akkor visszakozik. Tipikus férfi – tette hozzá gúnyosan.

– Már elnézést, de a megállapodás nem tartalmazta a szexuális együttlétet!

– Ez csak egy kis extra – sétált oda hozzám.

Mikor elém ért, finoman lábujjhegyre emelkedett, és megcsókolt. Egyáltalán nem volt hullaszaga, sem íze, mégis a tudat miatt elhúzódtam tőle.

– Kár – jegyezte meg közönyösen –, többet vártam öntől!

– Az lehet, de nem fogja megkapni – válaszoltam határozottan. – Az üzletet pedig tekintsük semmisnek!

– Ahogy kívánja! Earl majd kikíséri. – Az ajtó kinyílt, egy magas, izmos férfi jött be rajta.

Megfogta a karom, és magával rángatott. Kitaszított az ajtón, majd jól rám csapta. A limuzinból Loren szállt ki.

– Hogy ment? – nézett rám izgatottan.

– Felejtsd el – legyintettem lemondóan –, ezt fújhatjuk!

– Értem – válaszolta elgondolkodva.

– Mivel nincs más elintéznivaló, holnap este visszautazom Németországba.

– Ilyen hamar? – döbbent le.

– Igen. Ki kell találnunk valami új lehetőséget, amivel robbanthatunk New York-ban is.

A szállodában vettem egy jó forró fürdőt. Egyre csak a vámpírnő járt a fejemben.

Végül felvettem a telefont, és tárcsáztam.

– Halló? – szólt bele megint az álmos hang.

– Sajnálom, hogy felébresztettelek.

– Semmi baj. Mi a gond?

– Nem jött össze a tárgyalás. A nő le akart feküdni velem.

– Te mit válaszoltál? – Tom hangja egyszerre volt meglepett és zaklatott.

– Visszautasítottam, mégis mi mást tettem volna?

– Megnyugodtam – fújta ki a levegőt. – Akkor viszont felesleges ottmaradnod.

– Tudom, épp ezért egy holnap esti járattal repülök is haza majd.

– Rendben. Jó éjt!

– Neked is.

Kimásztam a kádból, és egy törülközőt tekertem a derekam köré.

Amikor kisétáltam a szobámba, váratlan meglepetés fogadott.

– Maga meg hogyan került ide? – vontam kérdőre a lakosztályom közepén ácsorgó nőt.

– Gyönyörű! – jegyezte meg ámuldozva. – Akárcsak a lakója – pillantott rám, majd leplezetlenül végigmért.

A tekintete szinte perzselt.

– Elnézést, de nem vártam vendéget. Esetleg meggondolta magát? – Ruhák után kezdtem kotorászni a bőröndömben, miközben erősen tartottam a törülközőt, nehogy véletlenül lecsússzon rólam.

– Hadd segítsek! – Éreztem, ahogy jéghideg keze megfogja a csuklómat, és vele együtt a fehér anyagdarabot is.

– Mondtam, hogy nem fekszem le magával! – fordultam vele szembe dacosan.

Nem tudom, mi ütött belém, de hagytam, hogy leessen, ami eddig takart. Ott álltam előtte meztelenül.

Ködös tekintettel mért végig újra meg újra. Beleharapott az alsó ajkába, majd végighúzta az ujját a hasamon. Lehunyta a szemét, és egy vágyakozó sóhaj hagyta el a száját.

Nem emlékeztem pontosan, hogyan jutottunk el az ágyig.

Sóhajok, nyögések, harapások, karmolások, csókok, ölelések, végtagok, kielégülés. Minden megvolt, csak nem ebben a sorrendben.

Mikor reggel felébredtem, egyedül feküdtem az ágyamban. Azt hittem, hogy talán álmodtam az egészet, de akkor megpillantottam egy kártyát a mellettem levő párnán.

Köszönöm a csodálatos éjszakát! Az üzlet innentől sínen van.  Shanna

Visszahanyatlottam a saját párnámra, és szégyenkezve lehunytam a szememet.

Mégis hogyan lehettem ennyire hülye? Lefeküdtem egy különlegessel.

Semmi kétségem nem volt afelől most már, hogy mit is felejtettem otthon: a józaneszemet!

Folyt. Köv.

A/N: Köszönöm a visszajelzést ns-nek, Ancsának, Eminek és Dijjának! Sokat jelent, hogy írtok véleményt, lányok! Remélem, azért idővel a többieknek is megjön a kedvük a véleményezéshez, mert tudom, hogy sokkal többen olvassák, mint ahányan életjelet adnak magukról!

A következő rész tartogat némi meglepetést! Csak azért, hogy felélénkítsem az érdeklődésetek!

Verfasst von Joe

Wenn man im Bus oder im Zug sitzt, auf etwas wartet, oder gerade auf dem Heimweg ist, dann ist die beste Möglichkeit, Zeit totzuschlagen eindeutig Gaming. Wenn man dann noch seine liebsten Retro-Titel unterwegs zocken kann, dann fängt der Spaß erst so richtig an. Ich liste euch heute ein paar meiner Retro to go Games auf.

Dragonball Z Buu's Fury

Mein erster Tip ist gleichzeitig ein Geheimtipp. Mit Dragonball Z Buu’s Fury ist nämlich eines meiner liebsten GBA Spiele erschienen. Das tolle Action Kampfsystem mit den Rollenspielelementen und der Dragonball Saga rund um Buu macht diesen Titel für mich zu einen wirklichen Hit. Ich habe viel Zeit mit diesem Titel verbracht, auch nach dem Story Ending war es spaßig, die Charaktere hochzuleveln, die Welten noch ein bisschen zu erforschen und neue Fertigkeiten zu lernen. Sehr cool: Man kann zwischen allen Dragonball Z Charakteren, die in diesem Teil der Saga tätig sind, spielen und wechseln nach Lust und Laune.

Final Fantasy IV Advance

Ein weiteres Rollenspiel darf hier in diesem Artikel dabei sein. Dabei handelt es sich um Final Fantasy IV Advance, welches ich schon seit SNES Zeiten gut kenne. Damals hat mich das Spiel schon begeistert, heute laufe ich noch gerne mit dem Gameboy Advance herum und spiel den Teil. Busfahrten werden so nie langweilig und auch der ein oder andere Sitznachbar ist sofort still und schaut gespannt auf dem Bildschirm um die sofort ergreifende Story mitzubekommen, oder die toll gemachten Kämpfe mitzuverfolgen.

Klar, es gibt noch viele andere Final Fantasy’s auf dem GBA, aber die müssen nicht alle genannt werden. Final Fantasy Tactics Advance etc. sind alles wirklich gute Titel, aber das hier ist einfach das beste Handheld Game der Reihe!

Mega Drive Collection (PSP)

Um auch eine gelungene Collection zu erwähnen, bringen wir diese mit ein. Schon allein die zwei Phantasy Stars (II und IV) berechtigen den Kauf dieser Collection allemal. Die anderen Titel sind auch wirklich gut. Wer mehr Info’s zu den einzelnen Titeln will, sollte einfach auf Amazon nachschauen…

Castlevania - Aria of Sorrow

Auf sämtlichen Handhelds ist Castlevania nun schon erschienen, aber auf keinem konnte es mich mehr überzeugen. Aria of Sorrow ist eines der wenigen Titel, dass die Elemente von Videospielen so gut verbindet wie sonst. Die RPG Elemente und das gut umgesetzte Metroidvania Prinzip, sowie die Liebe zum Detail seitens Konami machen den Titel unheimlich gut. Man spielt ausnahmsweise keinen Belmont und peitscht auch nicht in der Gegend herum, stattdessen sammelt man verschiedene Waffen und Seelen und läuft im Schloss von Graf Drakula umher, besiegt gigantische Bossgegner und erkundet die Umgebung.

Meiner Meinung nach eignet dieser Teil sich sowohl für lange als auch für kurze Sessions, da man jederzeit in Speicherräumen sein Spiel absichern kann, jedoch auch einfach fortfahren kann.

The Legend of Zelda - The Minish Cap

Schade dass ich Minish Cap erst jetzt nachhole. Denn hätte ich dieses Zelda Abenteuer früher gekannt, wäre ich wohl öfter mit dem früheren Bus gefahren,  um dann vor der Schule sitzend Zelda zu spielen. Stattdessen darf ich jetzt daheim spielen, weil ansonsten keine Zeit für das langwierige Adventure bleibt.

Ich habe übrigens bewusst zu Minish Cap gegriffen, da mir dieser Teil von den Handheld Zelda’s am besten gefallen hat, neben Phantom Hourglass. Aber Phantom Hourglass ist noch kein Retro Game, von daher…

Pokémon - Silberne Edition

Diese Videospielreihe prägte mein Leben als Gamer. Dank ihr spiele ich jetzt Rollenspiele, durch sie hab’ ich lesen gelernt und mit ihr gehe ich gerne auch heute noch aus dem Haus. Zwar nehme ich, um nicht mit dem klobigen Kultklumpen Gameboy aufzufallen, lieber meinen GBA mit, allerdings kann es schon oft passieren, dass genau dieses Spiel im Slot steckt. Die unheilmich gute Spielmechanik packt einen unheimlich gut, man kann allerdings auch jederzeit speichern und dann ausschalten.

Wer mehr über die Pokémon Reihe in Erfahrung bringen möchte, kann sich auch gleich die Retro-Perspektive dazu durchlesen. Hier hat Edgar mit mir über die gesamte Pokémon Reihe gechattet und wir konnten neben hilfreichen Details auch einiges an Material und Zusatzwissen bieten.

Hier zur Retro-Perspektive!

Jetzt seid ihr an der Reihe, was sind eure Lieblingsspiele für Handhelds? Wo und wann spielt ihr? Postet eure Geschichten einfach in die Comments!

probabil că mulţi dintre voi îşi imaginează cine sunt

şi ce caut prin buzunare

cu mâinile adâncite până la coate râzând

cu gura până la urechi

ce mai contează o să-mi spuneţi

degeaba exişti degeaba exişti degeaba

iar fruntea o să mi se încreţească de la semnul exclamării

dintre nas gură şi umeri

fă-ne un lexicon biografic noi suntem toţi

oglinda fidelă a străduinţelor frumoase

ce se încorporează în bărbaţii de seamă ai ţării noastre

şi nu ne mărginim la personalităţile în viaţă

acuma mergem să luăm un interviu

cu un vampir

ştim sigur că ţi-e vocea excitată şi ne aştepţi legată la ochi de o eşarfă purpurie

degeaba exişti degeaba dacă vrei să te fuţi cu alte femei

păi noi suntem continuitatea de sforţări

şi creaţii personale care stau

la temelia româniei

Pertama : Sama dengan Twilight, New Moon juga gak selesai dibaca sampai dengan lembar akhir. Kedua : Penyebabnya karena saya susah banget masuk ke penggunakan kata “aku” di dalam novel yang gak lain gak bukan “aku” adalah Isabella Swan. Mencoba memposisikan menjadi seorang cewe bernama Bella waktu baca novel ternyata susah!

Berangkat dari masalah itu, gak peduli nanti saya ngerti gak waktu nonton film New Moon, rencana nonton film ini akhirnya jadi juga. Untungnya film yang pertama (Twilight) saya juga nonton, jadi cukup membantu.

Tentang film, buat saya gak bagus-bagus banget, dan gak jelek-jelek banget juga. Sedang lah. Dibantu kesuksesan novelnya, film New Moon laris manis dan mengalahkan 2012. Tapi gak sedikit yang kecewa dengan filmnya. Para kritikus film di movie.yahoo.com pun rata-rata ngasih nilai C buat film ini.

Buat yang gak nonton film yang pertama, mungkin akan kesulitan nonton film yang kedua ini. Film yang kali ini sangat fokus pada penderitaan Bella yang ditinggal Edward Cullen. Patah hati sampai berganti-ganti musim. Dan ini mungkin agak sedikit membosankan. Sedikit emosi dari awal sampai akhir dan sedikit ngasih kesan waktu selesai nonton filmya.

Saya adalah penggembar film bergenre fantasi, dan yang berbau-bau menghayal. Dan saya berharap banyak semua ini ada di film New Moon. Tapi ternyata sedikit banget. Saya cuma dapat waktu Laurent dikejar-kejar manusia srigala. Dan transformasi Jacob Black dari manusia ke srigala. Lagi-lagi porsi lebih banyak ke drama, dan penderitaan Bella yang sampai-sampai udah gak tahan supaya dirubah menjadi vampire! Cinta…cinta…sampai segitunya ya!

Pesona Jacob ternyata cukup membuat sebagian penonton terutama cewe menjerit histeris dibanding Edward Cullen. Ini diliat dari reaksi cewe-cewe yang nonton waktu Jacob mencopot bajunya untuk menghentikan darah yang keluar dari dahi Bella akibat jatuh dari motor. Wajah ok digabung dengan tubuh yang ok juga. Cewe-cewe pada histeris! Ampun…. Reaksi saya? Saya kira ada tikus lewat di kolong kursi 21!

Secara keseluruhan, kalau boleh ngasih nilai, dari lima bintang saya kasih tiga setengah bintang buat film New Moon ini. Tapi ini cukup untuk refresh di akhir pekan buat saya yang udah lama gak nonton film, cocok buat remaja-remaja apalagi remaja cewe. Tapi kesan film Harry Potter masih belum dikalahkan dengan New Moon ini, HP selalu bikin fantasi dan penyakit ngayal saya kambuh!

Selamat hari selasa. Terima kasih buat fsw, yang udah sama-sama luntang-lantung buat nunggu jam 19.45. Gambar diambil dari pencarian “new moon” di mbah goole.

- – - -

Udah nonton filmnya? Bagus, jelek, atau biasa-biasa aja? Lagi-lagi balik ke soal selera masing-masing…

*Buat para cewe yang udah nonton, histeris gak waktu Jacob buka bajunya!? Hayo….ngaku!



Postul acesta nu intra in nicio categorie. Reprezinta uoful meu fata de cineva apropiat.

Cineva care, atunci cand organizeaza un gratar, se gandeste in primul rand la tema conversatiei pe care o va purta cu invitatii. De parca ar avea cineva chef de vorba…

Cineva atat de moda veche incat asteapta invitatie speciala la orice eveniment, oricat de mic si neinsemnat. Chiar si la cafea…

Cineva care nu s-a laudat niciodata cu copiii ei, dar ii lauda pe ai altora. Fenomen foarte dureros al copilariei mele : X canta la pian. Si eu cant la pian, dar poate ca in loc de lectii de muzica preferam sa fac sport….  X e la facultate la Bucuresti. Hello, eu sunt inca  la liceu!!!!!!!

Ca sa nu mai vorbesc de asemanarea dintre aceasta persoana si Moromete. Cel batran – a trecut ceva timp de cand am  citit asta, asa ca mi se iarta daca uit cum il chema.  Ma intorc  fericita de la Bucuresti, admisa la facultate, la buget.  N-o sa banuiti care a fost reactia…  M-a luat sa intorc fanul, ca tot era cald si frumos afara…

Cineva care de fiecare data cand ma suna, si asta inseamna zilnic, imi da cate o veste proasta incat imi strica ziua. Si intotdeauna ma suna dimineata…

Cineva care nu stie sa faca altceva decat sa-si planga de mila, sa ceara sfaturi de care niciodata nu va tine seama, sa-mi intinda nervii la maxim… Cineva care vorbeste mult, dar asculta putin. O persoana  care crede ca este indeptatita sa-mi inchida telefonul in nas, iar apoi ma suna sa ma intrebe daca m-am suparat.

Da, mami, m-am suparat!  De fiecare data, chiar…

Cu toate astea, cred ca m-am obisnuit cu toanele astea, de atat timp. Acum e 12 si inca nu m-a sunat. O sun acum sa vad ce s-a mai  intamplat acum…

Trist, asa-i?

Vazut, plăcut dar nu e chiar aşa cum mă aşteptam.

Am termintat cărţile în vară, am văzut Twilight de o mie de ori şi aşteptam cu sufletul la gură premiera New Moon – asta în ciuda celor spuse de unii dintre voi. Nu am să intru în detalii – unii spun că este cel mai prost film ever, alţii că este mirific. Eu spun că îmi place. Punct.

Dar să revin la ceea ce vroiam să vă spun. Număram zilele până la premieră şi simţeam că nu mai vine momentul. Sentimentul a dispărut în primele 30 de minute din film. Nu pot să spun că sunt dezamăgită, dar mă aşteptam la mai mult. Am înţeles că pentru primul practic nu a existat buget, dar acum nu mai au nici o scuză.

Scenele pe care le aşteptam cel mai mult au fost şi cele care m-au dezamăgit. Când am citit cartea, momentele în care Bella suferea după plecarea lui Edward mi s-au părut sfâşietoare, parcă simţeam durerea ei. În film…un mare fâs. La fel şi scena în care vârcolacii au salvat-o din “ghearele” lui Laurent sau faza în care Bella îşi dă seama că Jacom este lupul maro. Nu ştiu…am avut senzaţia că au trecut prea repede peste anumite momente şi că astfel s-a pierdut din dramatismul impus de carte. La fel, mă aşteptam la o prezentare mai spectaculoasă a clanului Volturi.

Are multe minusuri dar povestea este fascinantă. Puterea lui Edward de a o iubi pe Bella şi modul în care i se dăruieşte ei…cine nu şi-ar dori o astfel de poveste de dragoste?!?

Desi a trecut Halloweenul, m-am gandit ca nu ar strica un make up tutorial about how to become a vampire )
enjoy

Mindig is rettegtem a tizennyolcadik születésnapomtól. Nekem nem az a szerencsés helyzet jutott, hogy eljön vele a szabadság; egyetemre járhatok, bulizhatok, azt csinálhatok, amit akarok, mert senki nem szólhat bele. Nem akartam a bátyám és nővérem sorsára jutni.

Mégis, mikor betöltöttem a nagykorúságom határát, legalábbis Németországban tizennyolc volt a határ, azon kaptam magam, hogy egy ketrecben feküdve, egy teherhajó rakodó terében, Németország felé tartok.

– Szerinted mikorra érünk oda? – kérdezte tőlem Elena halkan.

Kinyitottam a szemem, és felültem. Hirtelen hányinger tört rám, ezért a szám elé kaptam a kezemet. Vártam pár pillanatot, és – mikor már úgy éreztem, hogy nem fog más kijönni a számon a szavakon kívül, ha kinyitom – választ adtam neki.

– Fogalmam sincs. Jó lenne minél előbb. – A hangom rekedt volt.

Nem tudtam, hogy mióta utazunk, csak arra emlékeztem, hogy tizennegyedikén indultuk, egy nappal a születésnapom után.

– Remélem valami kedves ember fog megvenni – ábrándozott Elena gyermetegen.

Nem szerettem volna lelombozni, hogy szerintem ebben a zord világban már nincsenek kedves emberek. Ha tulajdon szüleiben nem bízhat az ember, akkor senkiben sem!

Hacsak eszembe jutott a pillanat, mikor bejelentették a dolgot, felfordult a gyomrom. Bár kételkedtem benne, hogy ennél közelebb is kerülhettem volna hányáshoz.

Átkozott tengeri betegség!

– Úgy félek – suttogtam.

– Nincs mitől! – ölelt át Elena. – Ez az élet rendje számunkra.

– Mégis hogyan jutottunk ideáig? – csóváltam meg a fejem.

– Ez húsz évvel ezelőtt kezdődött – szólalt meg Caleb hirtelen –, a nagy háború után. Mintha csak visszamentünk volna az ókori Római Birodalomba. A társadalmi rétegek között hatalmas szakadék lett, és ennek eredménye lettünk mi.

– Köszönjük a történelmi előadást, nagyokos! – horkant fel Elena.

Kuncogni kezdtem.

– Szerintem még szívesen tart nekünk egyet-kettőt, ha akarjuk. Mellesleg, Cal, nem tudod, hogy hányadika van? – pillantottam rá reménykedve.

Ő csak lemondóan megrázta fejét.

Igazán jóképű srác volt: magas, vékony, szőke hajú és kék szemű. Mégis idekerült ő is, akárcsak mi, és a rajtunk kívül itt lévő másik kilencvenhét ember.

– Kár – sóhajtotta Elena.

Fogalmunk sem volt a külvilágról, mióta felhurcoltak erre a roncsra.

– Kaja! – állt meg a ketrecünk előtt egy kövér férfi. Bedobált néhány szelet kenyeret és adott nekünk három üveg vizet.

– Imádom ezt a változatos kosztot! – emelte fel a darab ételt Elena gúnyosan mosolyogva.

– Elnézést, Uram – szóltam a férfi után, aki épp indulni készült. Visszafordult, és rondán nézett rám. – Meg tudná mondani, hogy hányadika van, és körülbelül mikor érkezünk meg? – A hangom már-már könyörgően csengett.

– Néhány óra, és kikötünk – vetette oda, majd elment.

– Milyen illedelmes – morogta Elena.

– Legalább szárazföld lesz a lábunk alatt nemsokára – sóhajtottam.

– Megint rosszul vagy? – aggodalmaskodott Elena.

– Nem, még mindig – válaszoltam halkan. – Nem akarom, hogy eladjanak valami vén perverznek, aki akár meg is ölhet! – öleltem át karommal a térdem.

– Jaj, Shy! Egyikünk sem akarja. De talán szerencsénk lesz, és valami kedves emberhez kerülünk majd.

– Annak az esélye nagyon kicsi – kotyogott közbe Caleb.

– Kösz, Caleb, mindig tudod, hogyan kell lehangolni az embert! – motyogta Elena szemrehányóan, mire Caleb bocsánatkérően elmosolyodott.

– Visszatérve az eredeti témára, szerintem kedves emberek nem léteznek már odakint – szólaltam meg én is.

– Ilyet ne mondj! – rivallt rám Elena. – Én még hiszek abban, hogy eljön értem a szőke herceg fehér lován, és kiment ebből a borzalmas helyzetből.

– Jó neked – motyogtam szomorúan.

Ezek után egyikünk sem szólt egy szót sem. Valahogy érezni lehetett a feszültséget, amit a férfi bejelentése tett.

Pár óra múlva megtapasztaljuk az ismeretlen nyújtotta kegyetlenséget.

A gyomrom diónyira zsugorodott, mikor láncra verve levezettek minket a hajóról. A fedélzeten tenger- és halszag csapta meg az orrom. Egy eldugott kikötőben voltunk, ahová látszólag mocskos dolgokat hozták be, mint például minket.

Fellélegeztem, ahogy szilárd talajt ért a lábam. Betuszkoltak minket egy kamionba, majd újabb utazás következett. Bár ez jóval rövidebb volt, mint a hajóút.

Egy piacon raktak ki. Rabszolgapiac…

Ott elszakadtam Elenától és Calebtől.

– Gyere, kimoslak! – fogta meg a karom az eladóm.

Nem válaszoltam semmit. Ellenkeznem kár lett volna. Így szégyenkezve hagytam, hogy levegye a szürkés ruhát rólam és lelocsoljon vízzel. A víz, ami lefolyt rólam feketének hatott a fehér csempén.

– Hogy lehet valami ennyire mocskos? – motyogta a férfi értetlenül.

Miután valamennyire tiszta lettem, hozzám vágott egy törülközőt.

– Szárítsd meg magad, majd vedd fel ezt! – nyújtott át egy fehér ruhát.

Megtörülköztem, majd felvettem a ruhát.

– Most pedig adminisztráció következik! – ültetett le egy székre, ő pedig egy lappal és tollal a kezében állt velem szemben.

– Mi a neved? – pillantott rám a lapja mögül.

– A nevem Shy, uram – tettem hozzá, hogy illedelmesnek tűnjek.

– Hol születtél?

– Londonban, Angliában, uram.

– Korod?

– Nemrég töltöttem be tizennyolcadik életévemet, uram.

– Milyen nyelveken beszélsz?

– Angol és német, uram.

– Szűz vagy még?

Az arcomra enyhe pír kúszott. Nem válaszoltam.

– Halljam! Szűz vagy, vagy sem? – kezdett dühbe jönni.

– Igen – motyogtam nagyon halkan.

– Rendben – nyugtázta elégedetten. – Mihez értesz? Házimunka?

– Igen, uram. El tudok vezetni egy háztartást.

– Remek. Gyerünk! – intett, mire követtem.

A falhoz állított, és lemérte a magasságom.

– Százhatvanhét centiméter – motyogta elgondolkodva.

Ez után mérlegre állított. A mérleg alig negyvenöt kilogrammot mutatott.

– Nem csoda, hogy olyan aszottnak tűnsz! – kiáltott fel dühödten. – Fel kell hizlalni, mert így senkinek sem fogsz kelleni – jegyezte meg fintorogva.

Egyáltalán nem volt ellenemre az ötlet, hogy végre valami ehetőt is magamhoz vehessek. A gondolatra alig láthatóan megnyaltam a szám.

A férfi elvitt egy ketrechez, és bezárt. Az előttem elhaladó emberek kíváncsian méregettek, mint valami portékát. Elvégre az is voltam.

Egy idősebb alak, és egy fiatal fiú állt meg előttem.

– Mikor lehet saját rabszolgám? – bökött mutatóujjával felém a fiú.

– Majd ha meg tudod venni magadnak, fiam – válaszolta a férfi elgondolkodva.

– Ugyan már! Miért nem veszel nekem egyet? Kocsit kaphatok, de rabszolgát nem? – Jött a vádló kérdés a fiú részéről.

Jogosan, végtére is miben más egy autó egy rabszolgától ebben a rideg világban?

– Egy rabszolgával felelősség is jár, te pedig még zöldfülű vagy ilyen téren – intette le végül dohogó fiát, majd elrángatta előlem.

Mélyet sóhajtottam, és csak figyeltem a tömeget.

Igaza volt Calebnek, olyan ókorinak hatott ez az egész.

Tényleg, vajon Caleb most hol van? És Elena?

Reméltem, hogy mindketten jól vannak, és nem esett bántódásuk.

Sötétedés után nem sokkal bezárt a bazár. Mindenkit betereltek egy zárt, rácsos ablakkal ellátott helyiségbe, ahol le volt terítve néhány koszos pokróc. Az ajtón egyenként mehettünk be, és minden ember megkapta a vacsoráját.

– Tessék, te dupla adagot kapsz! – nyomta a kezembe a papírtányért, amin két szelet hús és kenyér volt.

– Köszönöm, uram – válaszoltam nagyon halkan.

Hallottam, ahogy többen is felmordulnak a hátam mögött. Kivételezés bizonyára főbenjáró bűnnek számított itt.

Besétáltam, és leültem az egyik sarokban enni.

Sokan ellenséges méregettek. Nem érdekelt, hogy irigykednek rám. Boldog voltam, hogy ennyi idő után valami más kerül belém a kenyéren kívül.

Pillanatok alatt elpusztítottam a vacsorámat. Éreztem, hogy a hasam felpuffadt a hirtelen evéstől, és hányingerem is lett.

Elfeküdtem ott, ahol voltam, és lehunytam a szemem. A talaj nyirkos és hideg volt, de egyáltalán nem zavart. Csak aludni akartam, semmi mást.

Simogatásra ébredtem. Valaki a combomat tapogatta. Ijedten ültem fel, hogy megnézzem, ki is az.

Egy férfialakot tudtam kivenni a pirkadati fényben. Fekete haja és barna szeme volt; mosolygott rám.

Teljesen a falhoz tapadtam, hogy ne érjen hozzá semmilyen testrészem.

– Nem bántalak – rázta meg a fejét.

– Ki maga? – kérdeztem elhűlve.

– Segíteni szeretnék neked – suttogta lágyan.

– Mégis miért? – Hitetlen voltam.

Nincs olyan ember, aki valóban segíteni akarna önzetlenül.

Közelebb húzódott hozzám, mire egy halk nyöszörgés hagyta el az ajkamat önkéntelenül is. Ennek hatására visszaült eredeti pozíciójába.

– Mert megérdemled. Nem mindennapi lány vagy.

– Úgy érti, nem mindennapi rabszolgalány? – mosolyodtam el keserűen.

Ő csak megingatta a fejét jelét adva, hogy nem ért egyet velem.

– Kelj már fel! – ordította valaki, majd egy erős nyomást éreztem az oldalamon.

Nagyot nyögve a fájdalomtól, odakaptam a kezem, majd lassan felemelkedtem. Az illető megragadta karom, és kirángatott az épületből, vissza a tegnapi díszpáholyomba.

Vajon még hány napot fogok itt tölteni merengve az életemen?

Nagyon reméltem, hogy nem sokat, mert éreztem, hogy előbb-utóbb beleőrülök ebbe a helybe.

Vagy már lehet, hogy meg is őrültem?

Az az álom olyannyira valóságosnak tűnt. Már-már kézzelfoghatónak éreztem a férfit, aki előttem ült. Bárcsak tényleg létezne, és kimentene ebből a nyomorból.

Folyt. Köv.

A/N: Köszönöm mindenki a biztató kommenteket! Örülök, hogy végül is tetszik nektek a történet.

Remélem, azért nem olyan, mint a többi vámpírtörténet. Nem szeretném, ha másolat lenne, vagy valami.  A véleményeiteket most is szívesen fogadom.

A történet innentől két személyben fog íródni, mármint egyszer Shy története folytatódik, egyszer Billé. Szerintem nem lesz nehéz megkülönböztetni, mikor kiről van szó, de ha akarjátok, akkor kitalálhatok valami jelzést arra, hogy most épp ki áll a középpontban.

Ein neuer Twilight-Teil? Eine Parody? Nein ein Kinofilm aus dem Jahr 2007!

Schon der Filmtitel Blood and Chocolate (bei uns leider ohne den Untertitel Bis(s) zum Vollmond) zeigt die Ähnlichkeiten zu New Moon – Biss zur Mittagsstunde & Co. Auch die Geschichte ist ähnlich. Äußerlich wirkt die attraktive Vivian (Agnes Bruckner) wie eine ganz gewöhnliche junge Frau, aber immer, wenn ihr Drang nach Freiheit und Jagd überhand nimmt, verwandelt sie sich in einen Werwolf. Sie gehört einem der letzten Rudel an, das von dem charismatischen Gabriel (Olivier Martinez) angeführt wird. Niemand ahnt ihr Geheimnis. Doch dann lernt Vivian den Künstler Aidan (Hugh Dancy) kennen und verliebt sich. Während sie damit ringt, Aidan ihre wahre Identität zu offenbaren, bedrängt sie Gabriel, seine Braut zu werden und den Menschen aufzugeben. Vivian steht vor einer schweren Entscheidung …

Wie schon in Twilight – Biss zum Morgengrauen und New Moon – Biss zur Mittagsstunde geht es auch hier um die Liebe zwischen Menschen und “Monster”. Letztere leben unterkannt unter uns und haben die gleichen Gefühle wie wir auch. Natürlich kommt es auch hier zum Showdown von Gut und Böse. Das Drehbuch zu Blood and Chocolate basiert auf dem erfolgreichen gleichnamigen Jugendbuch der amerikanischen Autorin Annette Curtis Klause. Die deutsche Regisseurin Katja von Garnier (Bandits) versteht den Werwolf-Mythos als Metapher auf typische Jugendprobleme. Ihr Film ist daher neben actionreichem Genrekino vor allem auch eine romantische Coming-of-Age-Geschichte.

Zwar floppte Blood and Chocolate an den US-Kinokassen. Kritiker beschrieben ihn als dämlich und unbarmherzig doof, aber die Erfahrung sagt: Fans werden sich davon nicht abschrecken lassen. Also heißt es heute Abend um 20.15 Uhr Pro 7 anschalten!

(Textquelle: http://www.moviepilot.de)

Ich war heute nicht nur im Kino, sondern habe euch auch noch eine Kleinigkeit mitgebracht.

Ich verlose hier also nun 2 wunderschöne “New Moon” Kinoposter.

Was ihr dafür tun müsst:

Schreibt einen Kommentar unter diesem Beitrag, warum ausgerechnet ihr das Poster verdient habt. Wieso seid ihr so ein großer Fand, dass ihr das Poster um jeden Preis haben müsst.

Teilnahmeschluss:

Teilnahmeschluss ist der 14. Dezember bis 19Uhr. Bitte gebt bei euren Kommentare eure E-Mail-Adresse an, so dass ich euch benachrichtigen kann, wenn ihr gewonnen habt.

Es muss mindestens 10 Teilnehmer geben, ansonsten wird das Gewinnspiel verlängert. Vielleicht möchte ja auch jemand ein wenig Werbung für das Gewinnspiel machen =)