A fétis eredete:

Ha egy átlagember meghallja a fétis szót, bizarr és beteges képek ugranak csak elő a fejekben, és a modern idők elfajzásának képzelik, pedig fetisizmus bizony közel egyidős az emberiséggel.

A fétis kifejezés a portugál feticio (csinált, mesterséges) szóból ered, és olyan talált vagy készített tárgyat jelent, melyben a természeti népek hiedelme szerint, titokzatos, emberfeletti erő rejtezik.

Régen az emberek addig nem fogtak semmiféle fontos vállalkozásba, míg nem találtak maguknak fétist. Ha megfelelőre akadtak, hazavitték, etették, itatták, tisztelték, beszéltek hozzá, közölték vele titkos terveiket. A fétist otthon őrizték, vagy álladóan maguknál tartották. Fontos volt megnyerniük a fétisben rejlő titkos erőt, hogy szerencsét hozzon számukra. Ha ez nem sikerült, másikat választottak, a régi fétist pedig undorodva eldobták.
Nemcsak az egyes embernek, hanem közösségeknek, népeknek is lehet ugyanaz a fétise, ilyen például a delphoi jósda “világ köldökének” nevezett szent köve, a római vallás szent pajzsa és lándzsája, a mekkai mecset fekete köve, a hadzsar, mely a muszlimoknál ugyancsak a fétis imádat tárgya.
A fétisek mágikus tiszteletben részesített varázseszközök, ezért viseltek a föníciai nők a homlokukon, a férfiak a nyakukban napot és holdat ábrázoló kis arany- és ezüstgombokat, karikákat. A fétisek divatban voltak már az őskorban, és ez a helyzet ma is. A ma embere ugyancsak visel vagy tart lakásában ilyen természetfölötti erővel bíró, kultikus tárgyakat. Ilyenek például az oroszlánfejes bot, a kosfejes pálca, Istár nyolcágú csillaga. Az égitest fétisek viselőit a nap-hold-csillag totem védelmezi. Az ékszernek látszó vagina- és koitusz jelek termékenységi fétisek. Új-Guineában a bennszülöttek fétise, a pénisztok. A középkorban néha a hölgy elejtett zsebkendője töltötte be ezt a szerepet.

A fetisizmus fogalmát Alfred Binet nevéhez köthetjük, aki 1887-ben mutatta meg a világnak, hogy élettelen tárgyakat is lehet szexuális vonzerővel felruházni. Ekkor a kifejezést még csak a pszichológiában használták, majd 1912-ben Richard von Krafft-Ebing kiterjesztette a fétis fogalmát arra is, amikor egy-egy testrész a tulajdonosától függetlenül szexuális csodálatot vált ki az emberből. Ebben az időszakban minden ilyesmi elmebajnak számított egészen Kinsey kutatásáig, aki a szexuális forradalommal a fetisizmust mint alternatív szexuális viselkedést fogadtatta el, miután elkészítette a valaha volt legátfogóbb felmérést a szexuális szokásokról, s kiderült, nem is olyan beteg dolog ez. Ez körülbelül akkoriban történt, mikor kiderült, hogy a nőknek is van orgazmusuk, és ez sem elmebaj. Persze, ekkortájt a szex hátulról is bestiális dolognak számított, szóval a világ, amiben most élünk, valóban a létező világok legjobbika.

A fetisizmusról pár szóban…

Latexbe cuppantott nők, összekötözött combok, cipősarkak nyaldosása – ezek ugranak be, ha azt mondjuk fetisizmus, és nem állunk messze a valóságtól. Vannak azonban fétis nélküli fetisiszták és fetisisztának nevezett perverzek is. Tisztázzuk a dolgokat…

A szexuális fetisizmus hivatalosan

a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben.

Abban az esetben minősül betegségnek

a tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul.

Ez azonban igen ritka
az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésnek egy különleges – egyesek szemében visszatetszést keltő – formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.

A tárgyakra irányuló vonzalom
elsőként a természeti népeknél és a sámánisztikus kultúrákra volt jellemző, és elsősorban természetfeletti (gyógyító) erőket tulajdonítottak az imádott, tisztelt tárgyaknak. Szexuális vonatkozásban először Binet, francia pszichológus említi, de maga a fogalom Freud hatására vált közismertté. A fétis jelensége, jelentése csak a szexuális forradalommal, a nemiség szigorú határainak feloldódásával hatolt be a köztudatba.

A szokatlan szexuális viselkedést
immáron nem minősítették elmebajnak, a szakirodalom a szexuális zavarokra határozott definíciókat alkotott – többek között a fetisizmusra és a parafíliákra, valamint a köztük húzódó határra is – és igyekeztek elkülöníteni az egészséges szexuális viselkedést és a kezelendő zavart.
Az öröm forrása

A valóságban a szenvedély kiváltója
bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét.

A tárgy tehát önmagában
egyéb szexuális impulzusok (férfi/női test jelenléte) is képes kiváltani az izgalmi állapotot vagy legalábbis annak lehetőségét. Haladó fetisisztáknál, azaz nem divatfetisisztáknál ez a jelenség hatványozottan tapasztalható, és a tárgy jelenléte elengedhetetlen az aktus valamely szakaszában.

Kutatók különbséget tesznek
formára és anyagra irámyuló fétis között, vagyis amikor egy tárgy e két lényegi tulajdonsága miatt váltja ki az érzéki hatást.

Anyagfetisizmus esetén az eszköz anyaga a meghatározó, vagyis a fetisiszta nem ragaszkodik magához a tárgyhoz, csakis annak matériájához (ez lehet bőr, PVC, szőrme, selyem, gyapjú, farmer, nejlon, szatén, latex, gumi…), míg formafetisizmus esetén nem baj, ha a tárgy elvész, elkopik, tönkremegy, ha ugyanabból a formából a készlet pótolható. Előfordul, hogy idővel a tárgyhoz való ragaszkodás megszűnik, átalakul, vagy további fétisekkel egészül ki.

A valóságban a fetisizmus sokkal összetettebb
individuálisabb jelenség, semmint hogy egyszerű kategóriákkal megmagyarázható legyen. Van, hogy két fetisiszta hasonló tárgyakért rajong, de szinte elképzelhetetlen, hogy egyazon tárgy mindkettőjük számára lenyűgöző legyen. Példának okáért könnyen lehet, hogy egy rózsaszín lakkfűző ébreszt gerjedelemt valakiben (mondjuk, az anyaga miatt), egy másik fűzőrajongó azonban a fekete darabokra esküszik, de azt sem magán szereti, hanem partnere látványa hozza lázba.

Egyéne válogatja, hogy ki mire és miért izgul fel.
Vannak, akik azért vágyják az iskolai egyenruhákat, mert azok a fiatal kisiskolást jelképezik számukra, de az adott eszköz tucatnyi más jelentést hordozhat magában. Néha előfordul, hogy maga a vonzódás egy specifikus ruhadarab iránt korábbi viselője (használója) miatt alakul ki.

Forrás – Fokusz

Divat a fétis?

Két éve is van már annak, hogy a videoklipekben megszaporodtak a dominák, a divat egyre inkább a fekete felé fordult, majd a mind dögösebb, cicásabb ruhák kerültek a középpontba. A hatalmas sarkú csizmák, fekete cuccok, füstös szem smink mellé már csak a láncok és egy ostor hiányzik, hogy a pornóból ismert dominával találjuk magunkat szembe. Ismétlem, pornóból, mert ami a közszájon él mint fétis, az egészen más, mint a valódi fétisek. Hát akkor tisztázzuk.

A szubkultúra terjedése és felvállalása

Visszatérve a fétisekre, tudjuk, hogy Kínában a pici lábak imádata a lábfétis melegágyává vált, így feltehetően több más társadalomban sem volt újkeletű a fetisizmus. Pusztán a fehér, arisztokrata népnek volt mindez beteges, ám idővel azért ők is megtalálták a magukét. Ahogy a tömegkultúra fejlődött, úgy erotizálódott is, és egyre elfogadottabb lett az, hogy a misszionárius pózon túl még számtalan nemi örömforrás létezik. A ruházattal egyre jobban belementünk a fehérnemű fétisbe, a gumiruhás fétisbe, a lakk fétisbe, és a művészetek világában is helye lett a fetisizmusnak. Így került a szépirodalomba, a popzenébe, a rockzenébe, és a személyes viselkedésünkbe is a fétis. Minden korszakban léteztek a fétisről szóló könyvek, ám a fétis szubkultúra terjedésével a XX. században váltak ezek elérhetővé mindenki számára, és elértük azt, hogy mára a fétis cenzúra nélkül kerül a fejünkbe mind képekben, mind szavakban, mind tárgyakban és úgy kezeljük, mint egy igazán divatos és haladó szellemű, trendi irányzatot. Mára már fétis klubok és partyk alakultak ki a világ számos részén rengetegen várják, hogy úgy menjenek bulizni, ahogy nekik igazán jó.

Fétis kultúra itthon

Tapasztalatból szinte csak a meleg szubkulturát tudom említeni, ha a fétis szóra gondolok. Talán még a Depeche Mode klubok okozhatnak meglepetést a fétis kedvelők számára, ám az inkább a feketéről és bőrről szól, tehát minden olyan sztereotípiát erősít, amit nem kellene. Mindeddig még nem volt arra precendens, hogy mindenki számára -szexualitástól függetlenül – elérhetővé tegyék a fétis bulikat egy olyan igényes szinten, mint külföldön, s most a Room Service-ben pénteken rendezett partyn várhatóan fenekestül felforgatják mindazt, amit eddig a fétisről hittünk.

Ugyan úgy ahogy a szexi fehérnemük megjelentek otthon is ugyan úgy a merészebbek számára már a lakk, latex és a bőr is.
Minenkinenk vannak vágyai álami, ha jó a kapcsolatod a pároddal miért ne. Szerintem nagyon nőies és szexi tud lenni egy latex ruha egy nőn egy férfi számára.  Nagyok kevés férfi mondana nemet erre.

Ha még is megtetszett látogasd meg a következő oldalakat:
www.vivianna.hu
www.latex.hu

]]> http://amatire.wordpress.com/2009/04/25/idezet-2009-04-25/ Sat, 25 Apr 2009 13:28:41 +0000 amatire http://amatire.wordpress.com/2009/04/25/idezet-2009-04-25/

“Ellenállhatatlan varázs van abban, ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk.”
Jósika Miklós

a játék megöl,
a függöny eltemet,
a mosoly festék,
az öröm színlelés,
de mi mégis játszunk tovább…

ez a “molerúzs”-ba volt egy dalszöveg. bocsi, hogy igy irom le de nincs kedvem kikeresni, hogy pontosan, hogy is van…..

azt hiszem elvesztettem a valóságot…. már belementem a játékba. nagyban játszok. nincs kiszállás….csak ha kiütik a bábumat a “feladással”. és akkor…. megszoksz vagy megszöksz. mivel általában mindig a másodikat választottam lehet folytatni kéne a hagyományokat, mert ez a megszokás nem pálya….. ki akar ahhoz hozzászokni ami csak szenvedés? ki akar ebben élni? hol a varázs?
most, hogy beteg vagyok és semmi dolgom csak gondolkodok… gyujtom a cigimet ami kaparja a torkomat csak nem tudok nélküle meglenni…… függö vagyok? lehetséges…. várom Dórit, hogy feljöjjön mert szükségem van rá… hogy meginnt szenvedjek és meginnt hisztizzek aztán a végén csak kiparodizáljuk az egészet mint általába és röhögés legyen a vége. talán vele megtalálom a valóságot…
hol hagyhattam el? mikor hagytam el?????
mióta elék ebbe a homályba?
na dee lényegtelen mert nem depressziózok… ha most magamba zuhanok attól nem lesz több…. plusz mindigis lett valahogy… most is lesz. tehát inkább csak hiszek Dávidnak és élek a mának és nem aggódok a holnapon…. de vicces mondja ezt ő… azt néha ő is olyan mint én. köszi (: