*hrrrrrm*

Persze kell egy rivális is, de hope nem az lesz a vége hogy Kazehaya megrendül. I luv this sorozat so much.

Jó régen nem született már új bejegyzés, úgyhogy összekaptam magam egy kicsit és megnéztem ezt a kellemes filmecskét, ami meglehetős ideje ott pihen az egyik partíció eldugott sarkában.

A sötét és véres középkori Kínában járunk, ahol a békesség ritka vendég és az uralkodók gyakorta cserélődnek a természtes elmúlásnak és különféle udvari intrikáknak köszönhetően. Történetünk rögtön egy kellemetlen eseménnyel indul, ugyanis az aktuális császár éppen ezidőtájt szenderül jobb létre.

Mintegy 500 fős háremének legrangosabb tagja, a seihi, az egyetlen asszony aki a továbbiakban a palotában marad, ám a gyász helyett inkább azt szorgalmazza, hogy a koronaherceg helyett az ő fia legyen a következő uralkodó a trónon.

Az új császárnak – bárki is legyen az végül – természetesen feleség is jár, ezért az illetékes hivatalnokok szétszélednek az országban, hogy a hajadonok között önkénteseket toborozzanak, akik egy alapos válogatáson átesve megfelelő képzés után megméretnek és ennek eredményétől függően császárnői illetve udvarhölgyi funkcióban folytathatják karrierjüket.

A fényűző, gondtalan élet reménye sok fiatal lánynak kelti fel az érdeklődését és ezzel pontosan így van főszereplőnk, Ginga is, aki egészen idáig egy vidéki városban éldegélt özvegy apjával. Ginga úgy dönt, hogy megragadja a kínálkozó lehetőséget, amiben jelentős szerepet játszik, hogy tűzrőlpattant, energikus személyisége megnyeri Mano eunuch tetszését aki magával viszi a fővárosba.

Utazásuk gondtalanul zajlik, pláne, hogy Mano felbérli a környék legerősebb rablóbandáját, a Gikyoudant testőrségnek, így különösebb támadástól sem kell tartaniuk útjuk legveszélyesebbnek ígérkező szakaszán.

A menet gond nélkül meg is érkezik a fővárosba és Ginga beköltözik új szállására, ahol mostantól kezdve 6 hónapot kell eltöltenie, mialatt a palota erre kijelölt személyzete elméje és viselkedése pallérozásán fog munkálkodni.

A mai bentlakásos iskolákéra megszólalásig hasonlító élet a kezdeti ismerkedést és izgalmakat követően idővel átlagos mederbe terelődik; a feleségjelöltek teszik a dolgukat, az alkalmatlanok pedig lemorzsolódnak. Ginga és szobatársai jól veszik az akadályokat és végül mindannyian komoly esélyesként állnak az új seihi-választó záróvizsga előtt.

Nyugodtnak remélt életük azonban hamarosan szertefoszlani látszik, ugyanis ezalatt az idő alatt lázongások törnek ki ez egyik tartományban, amihez a változást remélő vidéki lakosok közül egyre többen csatlakoznak. Seregük sorban igázza le az újabb és újabb városokat és természetesen csak idő kérdése, hogy a felkelők mikor fordulnak a főváros és az ott székelő uralkodó ellen.

A dologban mindössze annyi az érdekes, hogy a felkelők vezérei a korábban Ginga védelmét ellátó rablóbanda vezetői, akik nem sokkal azután ugyan jó útra tértek, ám hamar beleuntak a becsületes életbe és új izgalmak után vágytak. Úgy gondolták, hogy az udvari és politikai csatározások kellően lefoglalják az uralkodót ahhoz, hogy ők ezalatt nyugodtan verekedjenek egy jót.

Az Udvarban a lányokat persze egészen más dolgok foglalkoztatják. A záróvizsgákon eldőlt rangsor alapján Ginga lesz a császár első felesége, főhősünk győzelme felett érzett örömét azonban némileg beárnyékolja, hogy még soha az életben nem látta jövendő élete párját.

Melankolikus hangulata azonban hamar megváltozik, amikor megismeri az érintettet, aki korántsem idegen a számára, hiszen a jóképű és nemes Koryuunnal már többször találkozott a palotában töltött ideje alatt, csak éppen nem tudta, hogy valójában kit is tisztelhet a szimpatikus fiatalemberben.

Sajnos Koryuunra éppen rájár a rúd: az özvegy császárné saját fia érdekében továbbra is meg akarja öletni, felkelők pusztítanak az országban ami egyébként sem áll túlzottan stabil lábakon, egyszóval eléggé siralmas a helyzet. A herceg azért igyekszik minél több időt tölteni újdonsült feleségével és szeretné jobban megismerni a neki kiválasztott lányt, akiben inkább lelki mint testi társat keres.

A feltartóztathatatlan lázadó sereg közeledtével a főváros elnéptelenedik. Aki teheti elmenekül, így gyakorlatilag csak a belső palotában élő asszonyok és néhány bátor alattvaló marad a helyén. Elhatározzák, hogy bármi történjék, megvédelmezik a császárt és a császárnét, akik természetesen szintén készek a harcra. A támadókat persze nem könnyű visszatartani, főleg, ha azt hiszik, hogy szabadon válogathatnak a palotában maradt – a szóbeszéd szerint ezer(!) – gyönyörű asszonyok közül.

Sikítva menekülő fehérnépek helyett azonban valóságos nőstényördögöket találnak, akik a rögtönzött kiképzés ellenére keményen állják a sarat és sikerrel verik vissza a kiéhezett csürhe újabb és újabb támadásait.

A változatosság kedvéért a lázadók vezetői között sincs egyetértés. Kontonnak mostanra már elege van a harcból és időszerűnek tartaná befejezni a csatározást, Iryuudát viszont elvakítja a hatalomvágy és uralkodói babérokra tör. A két egykor bajtárs szakítása a küszöbön áll.

A császár más kiutat nem látván megpróbál tárgyalni az ellenséggel, de csak azt éri el, hogy bebörtözik. Őt követve Ginga indul követként a felkelőkhöz és szerencséjére Kontonhoz vezetik, aki felismeri benne egykori védencét.

Szeretné megmenteni a szimpatikus lány életét és segít neki, hogy elbúcsúzhasson férjétől, akit valószínűleg soha többé nem láthat viszont. Együtt töltött néhány órájuk végén Ginga egy töltött pisztolyt ad Koryuunak a szökéshez, a herceg azonban önmaga ellen fordítja a fegyvert.

Ginga nem szomorkodhat sokáig hirtelen bekövetkezett özvegységén, hiszen további életek múlnak rajta, ezért Kontonnal közösen viszonylag egyszerű tervet eszelnek ki, hogy kiszabadíthassák a palotában körbezárt asszonyokat. Iryuuda végül enged a fenyegetésnek, de mint később kiderül, valójában régi barátságukra való tekintettel ily módon vett búcsút kedves bajtársától – azaz a szíve mélyén talán mégsem volt annyira romlott…

A történet tehát felemás hangulatban végződik. Gingáék megmenekülnek, de sikerük ellenére a lány mégsem lehet maradéktalanul boldog.

Az egykori rablóvezér hőn áhított uralkodása nem tartott sokáig. Birodalma hamarosan széthullott, őt pedig néhány év múlva elűzték trónjáról. Az ország egészen Kokuyoujyu császár – Koryuun és Ginga fia – uralomra kerüléséig megtartotta széttagoltságát, hogy aztán ismét egységes birodalomként születhessen újjá. Ez utóbbi eseményekről azonban már csak a zárszóból értesülünk, mint ahogy arról is, hogy Ginga a későbbiekben is megmaradt olyan kedves, élénk és természetes személyiségnek amilyennek mi is megismerhettük.

Különösebben nem vagyok oda a történelmi témájú animékért, de a ‘Like The Clouds, Like The Wind’ kellemes csalódást okozott ebben a tekintetben. Bár a története nem túl bonyolult, szerencsére nincs kellemetlenül hosszan elnyújtva, nem kell tehát attól félni, hogy idővel unalomba fulladna a hosszadalmas fejtegetés.

Szintén pozitívum, hogy a készítők a történelmi háttér mellett kisebb-nagyobb mértékben több más stílust is sikeresen ötvöztek a sztoriba, amelyekből a leglényegesebbeket az iskolai élet és a romantikus szál jelentik.

Elsőre kicsit furcsa volt, hogy egyes problémákat (a királynő és az áruló halála, illetve Koryuun egész lénye) talán túlzottan egyszerűen dolgoztak fel, de ez nyilvánvalóan jótékonyan hatott az anime hosszúságára és tulajdonképpen nem is volt annyira zavaró.

A látvány összességében tetszett. Bár nem új animéről van szó – 1990-es – szerintem egészen jól megállja a helyét a mai csillivilli CG csodák mellett is. A hátterek egy kissé elnagyoltak, ráadásul elég üresek, élettelenek. A távoli képek viszonylag ritkák, amitől az az érzésünk támadhat, hogy egy meglehetősen szűk környezetben, afféle “dobozban” játszódik a cselekmény nagy része. A palota esetében ezzel még nem is lenne gond, de a külső helyszínekkel sajnos ugyanez a helyzet. A karakterdizájn ezzel szemben igazán elsőrangú lett, kicsit Ghiblis, de amellett kellően egyedi ábrázolású. Megkockáztatom, néha még szimpatikusabb is azokénál.

A zene remekül illik a hangulathoz. A film közben hallott dallamok főleg a Laputát juttatták eszembe, az édesbús ending pedig tökéletesen tükrözi a Ginga érzéseiben jelenlévő – korábban már említett – kettősséget.

A szinkront az előbb említett tényezőkhöz hasonlóan szintén nem érheti panasz, a seiyuuk alaposan kitettek magukért, hogy életet adjanak a változatos szereplőgárdának.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy azoknak ajánlom az animét, akikhez közel áll a Ghibli filmek hangulata (ez egyébként nem az!), de nem riadnak el attól sem, ha egy ahhoz hasonló környezetben valamivel több erőszakot látnak. Egyébként kellemes kis mozinak ígérkezik, mindenképpen érdemes belevágni, de azért ne a legkisebbekkel üljünk le elé.

Értékelés: 4/5.

Köhömm. WAT THE F.. DID I JUST WATCH?!

Aszkűr, és Küfijjű’ ezúttal mint ES-member kaptak feladatot Hiver-től, még pedig hogy bébiszitteljék a kissé fura Dia nevezetű jánykát. Hát ők szitteltek is, amíg rájuk nem támadtak. Először azt hitték, hogy Dia-t akarják elrabolni, de hamar kiderült, hogy igazándiből a Rakéta Csapatra emlékeztető páros leginkább rájuk pályázott. LOL.
Persze nem győztek, mert Dia lekapta Aszkűrt, és ettől az lvl uppolt. LOL. Azért ez kicsit erős, de nem gond.
Az ep végén meg kiderült, h Dia ES-member tanonc lesz, és a két társa Aszkűr és Küfijjű. KHM. WAT?!
Egyébként ez a fordulat vhogy nem tetszett, mivel ez a páros épp elég negédes volt így is, Dia olya mellékszereplő fílingű, dehát hátha nem szúrják el vele a sorozatot.
Ja, és intereszting fact: Küfijjű egyidős Diával?!

Milyen beszólás ez már kedves GONZO? Egyébként tök poénok ezek az eye-catch-ok. Tudom őket értékelni. :D:D

 
Csekkoljátok, Aszkűr pancü.

Nopan? Nem hinném. Azért jó lenne. Hörr.