A few packages arrives this week for me with some Skincare goodies!! Here’s What i got:

Laneige strawberry peeling gel-

   This was about $26 and i really love it!!! it was an impulse buy and it made my skin reaally smooth!!

Etude Happy tea time cleasing foam (Milk tea version) $10 approx

 I havn’t used this yet will review it soon!!!

Laneige power essential toner – I have talked about this toner in a previous blog  as i have wanted it for a long time!! I will review it in a future blog!

 laneige products have caught my eye recntly they always have innovative packaging and has always been given great reviews.

In addition to that i ordered my first copy of VIVI magazine for June 2009 and i cant wait ’til it arrives!

Faz dias que eu não durmo em paz, e não como direito, esperando sua resposta….

Deep in my heart, there’s a fire – that’s a burning heart
Deep in my heart, there’s desire for a start
I’m dying in emotion
It’s my world in fantasy
I’m living in my, living in my dreams

You’re my heart, you’re my soul
I keep it shining everywhere I go
You’re my heart, you’re my soul
I’ll be holding you forever, stay with you together

You’re my heart, you’re my soul
Yeah, a feeling that our love will grow
You’re my heart, you’re my soul
That’s the only thing I really know

Let’s close the door and believe my burning heart
Feeling allright, come on, open up your heart
I’ll keep the candles burning
Let your body melt in mine
I’m living in my, living in my dreams

“…Então me diga
Se você ainda gosta de mim
Porque de você eu gosto
Isso não deve ser assim
Tão ruim

Há quanto tempo eu conheço você
Oh, quanto tempo eu ainda vou precisar
E eu dependo do que eu não entendo
Eu pretendo apenas
Que você saiba que isso é meu amor…”

Música do “último” album do Guns de 1994. Um album repleto de regravações, o The Spaghetti Incident.

Vale a pena conferir… e esta música, dedico a VOCÊ!

Enjoy!

[... I don't have anything, since I don't have you...]

“…E eu não tenho desejos amorosos
E eu não tenho horas felizes
Eu não tenho nada
Desde que eu não tenho você…”

Andre Beuchat

Sono parecchi giorni
forse anni secoli millenni
che costruisco questa
infinita torre di gigli e
catene di parole fame frane
di neri capelli scarpe
scarpini farfalle asole
da sera le fate cavigliere
gonne tutte le misure
delle donne create su misura
per quegli abiti e i loro
attaccapanni ho incastrato
torri di castelli e messo
prigioni fossati alla gogna alberi
della cuccagna falli innumerevoli
galline topi pattumiere
auto da corsa rapine
le guerre i manifesti tascabili elettori
l’etica l’ etichetta i marchi di fabbrica
la paura e la fame
fotografie di morti battaglie
di misericordia e odio
trinitrotoluene pane sale
porte scalini acqua che sgorga
lavandini affari intasati
caffè andati a male bicchieri
plastica tovaglioli accartocciati figli
errori dei padri dei figli dei padri
dei figli dei figli dei
altari lampi candele oli santi
estreme funzioni bacheche
omissioni sarcofagi balene
coleotteri lucciole puttane strade
ingombri cassonetti cassetti di memoria
spazzatura fogli bianchi banchieri carta stracciata
pali della luce colle colline collant
mutande usanze costumi buffoneschi
telefoni cloni contanti conti della spesa
spose sovrane gatte da pelare
donne madonne lacrime sangue il feto
il letto da rifare chiodi e calendari
bistecche sangue stagioni croci
gelsi gelosie crocevia profughi corpi su corpi
scavati dalle braccia di altri corpi
del corpo della terra madre pianeta pineta tomba
dispersa dentro il cranio di una stella
rime lime cantine spranghe d’acciaio anelli
nubifragi catacombe piramidi calzari
pesi d’oro e parole manomesse
graffiti colori penne pennelli sonagli pannelli
schiuma una vertebra parlante date
sondaggi conchiglie spilloni
cose che pungono alla rinfusa effusioni
canzoni ninnenanne libri manuali tonnare
salmoni che saltano circhi cercati sopra sotto
fondazione ferri da presa e punti metallici
graffe griffe giraffe suoni impresari ossari catafalchi
e grifi cavalli zoccoli serpenti la mela rossa e
quella verde semaforo sciolina lini del saccello
scope scopetti tromboni funivie articoli e
sommari somari asini tracolla bandi bidoni
concorsi lettere l’oriente
l’occidente carie cariatidi carote messali dei idoli
capanne di canna e di cemento
unghie ali navi fasciami viti bottiglie
scalpelli vetri divieti denti occhi cave
d’argento piatti da portata osterie bordelli
parlamenti fumi grotte miniere sale catrame
petrolio unguenti sedimenti di calcare
travi navate di abbazie chiostri pennini latte
ferrovie stazioni di via crucis rosari roseti ardenti
libri tovaglie arche sopraccigli mostrine da ufficiali storie banali
vaniglia valigia banane crostate costati trafitti
baionette filtri d’amore rastrelli frontespizi
ospizi ostelli neve fresca elenchi
camere a gas tabernacoli oracoli indovini cretti
dei fiumi cretini aste steli stilo funerali statistiche fori
colonnati colonne sonore silenzio orge rammendi
rododendri rocce gnomi corsari corsisti corsie
comuni indigestioni particelle pronomi
virgole infissi montanti montoni sotto le corna
asterischi assiomi collusioni vitalizi
interstizi ulisse penelope la storia di medoro il minotauro
gloria rovina famiglie e casati draghi pirati medaglie medaglioni
forzieri forzati forzature imprimiture cassazioni cassate
gelati coppieri medioevi universiadi olimpiadi le fiaccole
grate servette condottieri agnelli e agnus dei falchi
bracconieri lancieri bengala fuochi d’artificio
botti raccolte di vino rocchetti di seta siepi serpi sentieri
sieri gli antidoti le specie dei batteri blatte anellidi muffe
funghi commestibili lieviti tegami cuochi mazzieri acuminati
aghi echi della memoria frantumi sparsi arse menzogne
zeri coltelli le vene aggrovigliate i battiti del petto
un sospetto un tetto senza la stanza sandali di cuoio ortiche
qualche poesia presa in fretta una presa di sale una scorza
di mare miele favi e fave castagni melograni mandorle
noccioli papaveri e papà fattrici anche l’ultimo stadio
il pallone tondo ovale un uovo
la semente una lente e ci sta ancora una lancia una dedica stipata
in fondo al fondo di un comune bagaglio la torre antica
che s’innerva dentro il tendine del mondo un mappale da catasto
senza confini e pertinenze solo migrazioni
sforamenti inconvenienti inconcludenti che hanno sfogliato
gli anni in questa foggia una comunità di eventi vivi per un nome
e un posto dentro la filza a giorno la sfilza di quelli che spingono
alla base del bagaglio un conguaglio che non chiude il viaggio dentro
il cono.

Andre Beuchat

Há um tempo e um lugar para tudo,
Para todos
Nós podemos tentar com toda nossa força,
Mas não adiantará, oh, não, nada mudará
E se eu lhe pedisse para não tentar,
Você deixaria assim?

Eu quero te abraçar e dizer
Nós não podemos jogar tudo isso fora
Diga que você não vai partir, não vai partir
Será que você tem que me ouvir dizer

Eu não consigo parar de te amar
E não importa o que eu diga ou faça
Você sabe que meu amor é verdadeiro,
Eu não consigo parar de te amar

Você pode mudar seus amigos, seu lugar na vida
Você pode mudar sua mente
Nós podemos mudar as coisas que dizemos,
E fazemos qualquer hora
Oh, não, mas eu acho que você descobrirá
Que quando você olhar pra dentro do seu coração
Baby, eu estarei lá

Agüenta aí. Tô agüentando, baby,
Apenas venha, venha, venha…
Eu só quero ouvir você dizer

Eu não consigo parar de te amar
E não importa o que eu diga ou faça
Você sabe que meu amor é verdadeiro,
Eu não consigo parar de te amar

Eu to tão confuso e cansado
E tudo o que eu lembro
É como nós tentamos tanto
Apenas para acabarmos nos rendendo

E quando acabar
Eu sei como vai ser
E o amor verdadeiro nunca morre
Oh, não se apagará

Eu não consigo parar de te amar
E não importa o que eu diga ou faça
Você sabe que meu amor é verdadeiro,
Eu não consigo parar de te amar

E eu sei o que eu tenho a fazer
Hey Ray, o que você disse é verdade
Eu não consigo parar de te amar
Eu não consigo parar de te amar

“…Now, I’m gonna love you
‘Til the heaven stops the rain.
I’m gonna love you
‘Til the stars fall from the sky
For you and I…”

“…I don’t want to live without you,
I don’t want to live without you
I could never live without you,
Live without your love…”

Esta é para você…

Me recordo, quando assistimos uma versão de My Sharona dos Simpsons… demos muita risada, e logo em seguida você baixou da net, e ouviu várias vezes.

Good Times.

Para todas as coisas que vejo e ouço, me levam até você.

Do you feel the same as I am?

“…nasci, Vivi… e não quero morrer sem você.”

Você já viu alguma celebridade encarando 4 picas?

Não. E depois de ver esta capa, sinceramente, eu continuo tendo dificuldade em ver uma celebridade.

Wikipédia responde:

Viviane Brunieri, mais conhecida como Vivi Ronaldinha, é uma modelo e atriz brasileira de filme pornográfico, notória por ter sido namorada do jogador Ronaldo Nazário em 1996, quando ele estava no Barcelona, da Espanha. Foi capa da revista Playboy, ao lado de outra ex do jogador, Nádia França, sob o título de “Ronaldinhas”.

Carlos Bazuca, ator pornô, 22cm. Conhecido por seus mais de 60 filmes, sua carreira ganhou mais destaque depois de ter sido escolhido pela atriz Leila Lopes para ser o seminarista em seu filme erótico. Leila alegou que escoheu o ator para contracenar com ela pois ele tem cara de padre, mas já é de conhecimento popular que ela escolheu ele devido à sua physic de 22cm. Berenice Segura!

Depois desta breve introdução, acredito que a celebridade em questão é o Bazuca. Vamos baixar o filme para conferir a celebridade encarando 04 picas.

Foto: reprodução.

I said I’ll write about it and here I am now. Although this is blatantly not a book.

I don’t need to tell you he likes eating. It’s really one of those first things you should learn as a fan. Well, at least I am guessing, since our fan mail/present box often contains of restaurant vouchers and there was this once during tour, a girl, presumably from Kagoshima, actually gave me a box of Kagoshima steak to give to him. Which reminds me that I should ask him sometime what he did with it.

Anywayz, he and his food. He is a carnivore, but not as bad as a certain Tanaka Koki who is literally a monster.Do not go near him. He avoids green things at all times, unless someone shouts at him. I wonder how he got the Rakubeji endorsement deal, but that doesn’t matter. He likes his carbs, any sort of noodly/pasta-y edible food or rice is fine. He actually once tried the no-carb diet coz Jin was on it and he thought he’d just try it for fun (he is sad sometimes, forgive him), at the end he truly grasped the importance of carbohydrates.

Yes, he goes to Jin’s a lot, the car often drops him off there. Sometimes I wonder what’s wrong with his own Mom’s cooking. But, you know the saying, the other side of the grass is always greener, and juicier. There was this joke that he should start paying for the food bills at their home. And the electricity bills, too. If I give you a comparison, Jin truly eats like an American, big bites, as if the food will run away if you don’t eat it quick enough. Meanwhile Yamapi eats in small pieces and relatively slowly and once he thinks he doesn’t feel like it he stops and somenone else finishes it off. The thing is he likes to stop eating just becoz he doesn’t feel like it, when in fact he is still not full and then he goes off and burns 1,000 calories. This is no good for my fund, is it?

He doesn’t like sweet stuff, at all. Like he almost refuses to eat his own birthday cake. He blows the candles and that’s pretty much it. Although it was so cool that Jin and co slammed the cake into his face this year, it was awesome. He was covered with chocolate and cream, so much of an idol, eh?

If you ever wanna stalk him, look for some good barbecue restaurants around the TV studios coz he likes hanging out with the staff and his co-actors after work. But do not try to act nice by paying their bill because you will regret it. MAJOR. He knows what meat to order, trust me. If you really wanna pay, try ramen-houses or family restaurants, far more economical and more of a chance of seeing his friends.

The most satisfying persons to eat with is probably Sakurai Sho and Massu. With Sho-san, it’s great, he keeps on eating and eating until he feels sick; with Massu, I have never seen him full. We all carry the mindset that if something is in front of you, you finish it. Great minds think alike.

You might think that eating with Hey Say Jump is also satisfying because they eat in kilograms, but after a while, you start to feel really depressed because you seem to be the only one gaining all the weight. The same idea goes with Tachibana Keita.

You might also think that eating with Riida is satisfying because everything seems to be ‘umai’ when you see him on TV. He’s pretty much like that off-screen. But you might find it irritating that he shows the same expression of amazement towards a 500 yen lunch box that Aiba invented and a 10,000 yen lunch set.

Eating with actresses makes you want to strangle them because they literally eat air. It’s like, ‘take a deep breath, wow, I’m so full, I feel so bloated’. A ha, maybe I should ask the chef to add less oil next time.

Eating with Hasegawa Jun (she models for this magazine called ViVi) is great coz she’s so nice and speaks English, but it’s depressing because I can’t understand why we eat the same amount of stuff and she is so skinny.

My conclusion, well, I have diverted into a different subject, haven’t I. My conclusion is that, do not go to a fancy barbecue place with Yamapi coz even if you’re gonna split the bill, you’ll still cry. Also, just avoid eating with girls in the industry in general because it will make you cry even more.

Maybe I should learn to cook.

Select favorites from recent Japanese fashion magazines (with one issue of ELLE China thrown in for good measure). Summer dresses, pretty makeup, luxe accessories, and everything you need to realize just how badly you’ve been wanting to go shopping. MMmmm.

File names will reveal the issue each image came from, if you’re curious.

★

En son Enies Lobby macerası aralarında gördüğümüz, belinde kılıcı ile Japon tarihinden sıyrılmışçasına karşımıza çıkan ve kimi zaman güzel prenses Vivi’yi kurtarmak için çabalayan, kimi zaman serseri Buggy ile didişen Luffy yeniden Boss olarak karşımıza çıkıyor.

Bunun anlamı ne?

Luffy ve tayfasından önümüzdeki iki bölümden sonra, Shabondy macerası itibariyle bir süreliğine ayrı kalacağız. 2 bölümcük kadar…

One Piece’in Historical esprilerini sevenlere iyi, girmekte olan yeni arc’ın muazzamlığını hatırlayıp aynı sahneleri, Amazon Lily ve akabinde Impel Down’u bir de animede görmek için delicesine bekleyenlere kötü bir haber şüphesiz.

Yine de hiçbir bölümüne kötü diyemeyeceğimiz One Piece’in bu enteresan, eğlenceli bölümlerini görmek için bekliyoruz.

Bu bölümlerin gelişini bizlerle paylaşan Shana‘ya ve 2 boyutlu kalem sayfalarının sıcaklığına bir kez daha teşekkürler…

Bildiğiniz gibi One Piece kapaklarında anime ile paralel, hikayeye etkisi olan konular anlatılmakta. Bu konularda sık sık animede belirli periyotlarla hikayeleştirilerek bizlere sunulmakta. Şimdi gelelim konumuza;

Son zamanlarda One Piece kapaklarında uzun zamandır uzak kaldığımız tayfayı görmeye başladık. Dört sayı önce Vivi ve Alabasta Kraliyet ailesinin üyelerini kapaklarda görmek bile bizleri sevindirmeye yettiyse de iki bölümlük Vivi kapak hikayesi bir anda hiç beklenmedik şekilde öyle bir değişti ki seriyi bekleyenlerin her haftaki beklentisi bir anda iki katına yükseldi.

Şimdi, söyleyeceklerin mangayı takip etmeyenler için sakıncalı olacaktır, o yüzden peşinen uyararak yazının kategorisini de Açık Saçık Sayfalar olarak ayarlıyorum…

Bilindiği gibi Kuma’nın Shabondy sonunda yaptığı beklenmedik, çok tartışmalı ve dehşete düşüren hamlesi ile serinin gidişatı bir hayli değişti, tansiyon hiç düşmemek üzere bir anda tavan yaptı. Tayfanın tamamı birbirinden farklı yönlerde, birbirinden farklı adalara doğru yolculuk yaptılar ve tabiri caizse bodoslama daldılar.

İşte bu noktada tüm tayfanın konumlarına değinmek yerine sadece Sanji’ye odaklanıyoruz. Sanji tayfanın en şanssızı olarak belki de düşebileceği en korkunç yere düştü. Kamabakka Cehennemi denen travestilerle dolu bir adanın ortasında buldu kendisini…

Hikayemiz bu noktada Impel Down’da idamını bekleyen kardeşini kurtarmak için delice bir atılım yapan Luffy’e odaklanırken Sanji’ye dair gördüğümüz tek sahne Kamabakka Cehenneminde kendisini kovalayan travestilerden kaçtığı sahneydi. Durum şu ki Sanji’yi diğer tüm tayfa üyeleri gibi, belki biraz daha fazla kötü bir noktada bırakmış ve Luffy’nin hepsinden de kötü olan hikayesine gömülmüştük. Taaki manganın 543. bölümüne kadar orada neler olduğunu da bilmiyorduk…

Sağolsun Oda yapacağını yaptı ve 541. ve 542. bölüm kapaklarında ki Vivi’nin aksine bizleri çok ayrı bir kapak hikayesi ile 543. bölüme başlattı. Bu ve bundan sonraki bölümlerde, olan onca inanılmaz olaydan daha çok konuşulan şey kapak konuları olmaya başladı. 543. bölüm kapağında Sanji’yi Kamabakka’da travestilerden kaçarken gördük ve onun haftalardır kaçmakta olduğunu öğrendik. Bu sırada resimdeki detaylarda dikkatimizi çekmedi değil. Derken sayfanın altında yazanları okuduk ve 12 bölüm sürecek olan bir kapak hikayesinin başladığını kesine kez öğrendik. Bu kapak hikayesinin neye dair olacağı ise tartışmaların en derin noktasıydı. 12 bölüm boyunca Sanji ve onun Kamabakka Cehennemi hikayesini mi okuyacağız, yoksa sürekli tayfanın diğer üyelerini mi göreceğiz diye düşünürken, bolca da tartışırken 544. bölüm ile birlikte Sanji’yi tekrardan görünce bu düşüncelerimiz iyice kesinleşti. Ama artık bu tartışmalara gerek yoktu. Çünkü Sanji-kun’u kaybetmiştik…

544. bölümü elimize aldığımızda kapağında ki elinde tuttuğu topuklu ayakkabıları ile şarkılar söyleyen Sanji-chan’ı gördük ve işte o anda Sanji-kun’u kaybettik. Sanji-chan Kamabakka Cehenneminde biz ona “Hang in there” derken belli ki pes etmişti. Hepimizin gözünden yaş gelirken bir yandan da düştüğü duruma gülmeden edemedik. Güldükten sonrada kendimize bolca kızdık. Bölümü okumadan önce saatlerce Sanji’nin hali için yas tuttuk.

Bölümü de okuduk; ama aklımız Sanji’nin düştüğü hale takılmış bir halde karabasanlarla birlikte okuduk.

Derken bazılarımızın aklına daha iyi düşünceler geldi. Sayfanın altında yazan “Hang in there” yazısı halen orada duruyordu ve Sanji-chan belki de aslında halen Sanji-kun’du… Belki de sadece kılık değiştirerek Kamabakka Cehenneminde dayanmaya çalışıyor ve bunu hakkıyla yerine getiriyordu.

Serinin her zaman ani çıkışlar yapması ile tanınan aşk aşçısı yine ani çıkışı ile bizleri dehşete düşürmüştü işte…

Bir bölüm sonrasında Sanji’nin durumunu açıklığa kavuşturması için Oda’yı bekledik ve ne bulduk? Elleri kelepçeli, mahkum kıyafetleri içerisinde bir Nico Robin bambaşka bir adada, belki Impel Down kadar maksimum güvenlikli olmayan bir hapishaneden kaçmaya çalışıyor ve bunu hakkıyla yerine getiriyordu. Bu resim, tüm içtenliğine rağmen bizi etkilemeye yetmedi ne yazıkki… Çünkü bizim aklımız her zaman bayan karakterlerin korumalığını yapan aşk aşçımız Sanji’nin şimdi düştüğü durumdaydı. Eğer bu doğruysa… O zaman Sanji kime takılacak? Luffy’e mi -swaaann~ diye takılarak dolaşacak?

]]> http://junjoushoujo.wordpress.com/2009/06/05/jelentem-itt-vagyok/ Fri, 05 Jun 2009 09:07:00 +0000 junjoushoujo http://junjoushoujo.wordpress.com/2009/06/05/jelentem-itt-vagyok/

Huh, régen voltam itt, majd egy hónapja.

Folyton megy és pörög az élet, és jééé még tényleg itt vagyok

Elmúlt a Con. Ígértem, hogy írok egy kimerítő beszámolót, és igen-igen kéne is írni, ha eljutok addig.
Szombat: A Con szombati napján majd egy órával korábban értem oda, mint kellett volna, ami azt jelenti, hogy reggel 6 óra előtt már a PeCsánál voltam. Pár perccel később találkoztam CLS-el, aki elég rendesen megpakolva érkezett fel Bp-re aznap reggel. (Mennyi cuccal volt O.o Eszembe jutott, hogy milyen volt, mikor nekem kellett így cuccolnom, ha Conra jöttem… Huh, jobb, hogy már itt lakok… Legalább ezen szempontból @_@) Hát, igen. Mielőtt bejuthattunk volna a PeCsába megérkezett Mac, Culinnan, Uran és Fifi is (Neko is velük jött azt hiszem… áh, összefolynak a napok >.<) No, a lényeg, hogy segítettünk becuccolni, igaz utunkat állta egy morcos őr, aki majdnem leharapta a fejünket, hogy miért akarunk mi bemenni? O_o Khm, végülis annyi cuccal nem volt egy cseppet sem egyértelmű… Ezt követően bejutottunk!!!! És még kellett kulcs a szervezőihez. Az is meglett, lehetett menni cuccolni befelé. Nem sokat voltam bent a PeCsában. CLS-t megkértem, hogy mutassa meg, hogy a karaoke sátor hol lesz, hogy tudjak menni pakolni, meg megnézzem, hogy mi hol van, mi nincs, mi kell, mi van, mi nincs. Tukit közben egyfolytában zaklattam, hogy mivel hogy állok. Vagy hogy nem, meg hogy lett-e kész karaoke avagy sem, és hogy szerezzen kaját! *.* (életmentő voltál a kajcsival és a kávéval ^^).  No de, két nappal korábban  szólt Tuki, hogy lenne egy lányzó, aki a székesfehérvári Conon a karaokét szervezi, akinek kéne mutogatni és miegymás dolgokat, hogy hogy is megy. Yosh! Össze is futottam Hraurie-vel 7 után nem sokkal. Előző nap beszéltünk, illetve tartottuk a kapcsot, hogy megérkezett-e, meg mikorra érnek stb. Én már 7re félig be is pakoltam a sátrat székekkel. Jó muri volt. Tudom, tudom Tuki, hogy a lelkemre kötötted, hogy ne pakoljak, de én megtettem…  Nem volt jobb dolgom, elfoglaltam magam   Tuki írt SMS-t, hogy hol jár, majd kimentem elé, hogy biztosan beengedjék (okulva abból, hogy minket is megszóltak, hogy mi az, hogy nincs jegyünk… de még hov legyen jegyünk, amikor még nem volta kezünkben és a csomgok mélyén rejtőzött?! Khm…) Nehehe! Yosh, Tuki és Ronja hamarosan beértek, és irány a sátor. Kazukoért elvileg ki kellett volna mennem a Nyugatiba, ahová nem sokkal 10 előtt ért volna be… Na oké, ez megoldhatatlannak tűnt számomra, hogy uncsó pillanatban kiderült, így mentem hogy leljek neki egy fuvart, vagy legalább valakit, aki jobban ráér és elnavigálja őt a PeCsához. Meg is leltem az emberemet Byaku-Móni személyében ^^ Teljesen rendes volt!!! No igen, de jött Kazu sms-e, hogy nem kell neki segítség, mert a vonaton talizott Conra érkezőkkel… Na bumm >_< Lehetett szólni Móninak, hogy nem kell help Kazunak, eltalál a Conra!!! De köszi Móni a helpet ^^ Ó igen! A sorban már bent állt Niki és Mizo is, hogy vegyenek jegyet. Közben Yumi is megtalált, hogy megérkezett, hogy tudjon venni jegyet a conra. Szerencsére Nikiék ugyanabban a sorban álltak, így ő is tudott jegyhez jutni. Igaz már 7kor állt a sor. Nem tudom, hogy miért lepődtem meg ezen tekintve, hogy a legtöbb Conon ez így szokás… Hmmm, okoznak meglepetéseket az emberek.  Innentől teljesen kavar van a fejemben, hogy mikor hol voltam és mit csináltam. Azt tudom, hogy általában 10 percet voltam egy huzamban a sátorban, a maradék 50 percben ki és be rohangáltam, intézni dolgokat. A versenyt felkonferáltam és nagyon örülök annak, hogy voltak bátor versenyzőink a MiniKaszinós Karaokén ^_^ Igaz volt egy csúnya elszólásom, amikor összekevertem a fejemben két szabályt az egyik lánynál. Tudniillik, ki volt kötve, hogy aki a kipörgetett dalt nem hajlandó előadni, nem pörgethet újat és automatikusan ki van zárva a játékból. Mivel az INPROVIZÁLÁS volt a lényeg. Khm… Na igen, én engedtem, hogy isét énekeljen, így a versenyből kiesett egy plusz választható dal illetve, pont én csináltam ilyet, aki szereti ha be van tartva a szabály… Utólagosan is gomen a lányzónak ismét. >_< Ha ez még nem lenne elég, szegény Ronja meg bezárta a programot, így a kipörgethető dalok listája újraindult… (És Mi ketten ültünk a technikai asztalal azon felén, ahol a laptop volt… Abban legalább egyet értettünk, hogy ez nem a mi napunk volt és, hogy sokadjára járunk így Szerencsére nem volt probléma a baleseteinkből, így mehetett a karaoke tovább) A hangulat változó volt, hol családias volt, hol lakodalmas És még Chizu, Niki és Byakuya is énekelt egy dalt XD (ebbe beszálltam én is XD). Viccesre sikeredett! A délután szintén össze van folyva. Taliztam délután Bütyivel és Amival is (akik Pápáról jöttek) és teljesen jó volt őket újra látni. A nap végére befutott Eiji is és még egy haverunk Marci ^.^ Zso, Szabi és Isti Nikivel, Chizuval, Mayával és Vivel és Byakuval teljesen jól elvoltak Igaz, nem tudtam nyomon követni néha-néha, hogy ki merre van, a Con forgatagában. Délután énekeltem egy dalt a FF X-2ből Yuna dalát a 1000 no Kotobat japánul. A körülményeket nem részletezem.  Szombaton nem maradtam végig, hanem fél 8 körül elkértem magam, hogy a többiekkel tudjak tartani. Este visszamentünk az Afterra, de nem sokat maradtunk, majd Kazu, Maya és sátrat bontottunk és visszajöttünk Hugimékhoz, hogy vasárnap innen induljunk ^^ Ja.. Ha az még nem lenne lég, a telómat a karaoke sátorban hagytam… >_< Így szegény Chizu Hugi hiába írt nekem smst, hogy a kulcs hol van, nem kaptam meg és felébresztettük >_< GOMENASAIIIII HUGIII!!!! Elég hamar elmentem aludni, úgy fél12 magasságában, majd reggel korán keltem. Kazu szintén, hiszen 7re mentünk a PeCsába. Kicsit megint korábban értünk oda, pedig direkt a hosszabb utat választottam… De hát, nem volt forgalom… Huh.. De ez már egy másik nap

Vasárnap: nos, odaértünk a Conra és most kivételesen végignéztem és végigfotóztam a Csoportos Prefet Cp-n éééééés végig bent voltam a ZeneQvizen is ^^ Szinte ezen a napon készült a legtöbb kép, ami vicces, hiszen pont ma nem volt sok minden, legalábbis szerintem, bár ki tudja XD A technikát Gh0St kirámolta a sátorba reggel, Tuki és Ronja is hamar beért Bár, Tukit azok a fránya szemétszállítók megakadályozták, hogy időben beírjen, így fél 8kor mentem ki elé a trolihoz ^^ Közben pont összefutottam Ronjával és Lonewolf-al, akik pár pillanattal előzték csak meg őt Megint bevettük magunkat a szervezőibe, mikoris kapom a telefont, hogy megérkezett Niki. JÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!!!!!!!!!!!!!!!!! Szaladtam is a cuccomért, hogy kimenjek, hiszen befújta a hajamat fehérre (ami inkább volt csúnya szürke ). Miközben Niki készítette a frizurázmányomat, addig elmondta, hogy nem lépnek fel csoportos prefen ‘x’ okokból kifolyólag. Felpattanttam, amikor meghallottam, hiszen annyit készültek rá!!!!! És most nem mehetnek… De, ha őszinte akarok lenni, utólag szerintem nem gond. No, Niki elkészítette a fejemet. Aki tudott csak lesett, hogy már megint más a hajam XD Én meg csak nevettem. Meg is fogadtam, hogy többet nem lesz ilyen a hajszínem, de helyette más még lehet… No, vissza a sátorba. Ott még folyt a hangfalak basszusának edzése. Majd, átvettük mi karaokésok türelmetlenül a terepet és jöhetett a buliiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!! Énekeltünk. Hol Ronja, hol én, hol együtt, a többiek is beálltak, de nem emlékszem, hogy mikor ki is volt.
A szerintem iszonyatosan hamar eltelt… DE!!!! Jön a kövi Con, meg a sok munka ismét, hiszen

AUGUSZTUS 21-23 Nyári Con (- elvileg – PeCsa)!!!!!!!!!!!!!

A Conos beszámolóm kb ennyi. Elég sok minden kiesett, hogy mi is volt, de azt tudom, hogy a segítők és a szervezők is helpeltek (SZOMBATON) Ricknek, hogy be lehessen cihelni a cuccokat, hiszen volt ott minden, a technikától kezdve a díszítő elemeken át minden…

Nyaralás a Balcsin május 30. – június 1.

Azóta voltunk már Hugomékkal nyaralni is egyet Pünkösd alatt a Balcsinál. Igaz, az idő rossz volt #_#, de azért jól elvoltunk. Hugi, Niku, Maya, Gitta és én mentünk. (sajnos, nem tudtam elmenni a MAT-gyűlésre… bár, ahogy Tuki mesélte 7 órát ültek végig… Tényleg elgondolkodtam azon, hogy a kajás – hatalmasana nagy – zacsinkat ott lehett volna hagyni… Hmm…) Szombatra bevágódott hozzánk Zso is, akinek Almádiban volt meccse és le is sérült egy pöppet. Áh, nem gond, azért elvoltunk. Ja igen. Jelenleg a hajam zöld színű!!!! Viccesen nézek ki, főleg úgy, hogy kopik a hajamból a festék és látszik alatta, hogy ki lett szívva a hajam szőkére… Még én is lesek néha, hogy milyen az aktuális hajszínem, mindig más XD No, pont a hajam miatt a suliban elnevezett egyik osztálytársam Tujának (köszi Nagy D, ezért még böjtöltetni foglak. Nehehehe ) És ezt elmeséltem Nikinek és Hugomnak, akik persze nem tartották a szájukat és elmondták Mayának és Gittusnak. Sebaj! Készültek családi fotók, ahogy tuja-társaimmal vagyok. Nekem meglett a Mamiiiim is Gitta személyében és a Papiiim is Maya személyében (ha már mindengyikük Tutujkája lettem… lol) No igen, a Hugom lett a Tesóm és Niki lett a Bátyám XD Vagyis, ment az agymenés. Igaz ijesztő dolgokat is láttunk a Balcsinál pl. Márk személyében, de erről szerintem Véres Nyuszi Hugom többet tudna mesélni XD Hiszen azon a bizonyos ominózus esetnél pont nem voltam ott, mert elmentem Zso elé az állomásra, hiszen nem tudta, hogy mi hol is vagyunk. A sétám odafelé kb 15 perc volt, visszafelé kb. 30 perc, hiszen Zso lábát nem akartuk megerőltetni. No a csajokat felszedtük ott, ahol hagytam őket, hiszen ők addig fedett medencéztek (én nem, mert megvolt rá az okom XD, de helyette videóztam és fotóztam őket.), majd go vissza a diákszállásra. Szerzett Hugom, Papiii és Mamiii vacsinak valót, addig Niki, Zso és én visszamentünk a szállásra. Az este vicces volt. Kiderült, hogy Hugom kiválóan tud keverni italt XD Fini volt, annak elenére, hogy szaga volt és nem illata és, hogy nem akartam meg sem kóstolni… Zso Málnaszörpözött. Kiderült, hogy a Nikinek költsönadott shinigamiruhámnak mily terrort kellett átélnie: úszott kicsit a kanálisban, találkozott egy bomló varjútetemmel és még egy kukából is halászott vele benne. Wááááááááááááááááááá, szívroham, de nem lett nagyobb baja. Igaz Niki érződött, hogy belecsúszott a vízbe… pedig mondták neki, hogy ne menjen bele XD Ez van. Vasárnap nem sokkal 11 után jött szólni a kamping tulaja, hogy pakoljunk, mert délre jön a főnöke. Na szép! Rendbe vágtuk majd elhagytuk a szállást és elmentünk a vasútállomásra, ahol kiderült, hogy a vonatunk visszafelé még majd 3 és fél óra múlva magy. Zsííír, addig még punnyadtunk egy sort, majd fél négy körül begördült a vonat és go vissza Bp-re. (Ahogy Zso mondta a civilizációba, ami vicces volt, hiszen Kelenföld után felszállt három kissé illuminált állapotban lévő utas és eresztették magukból az ital szagát… Nesze neked civilizáció ) A Keletiben elváltak útjaink, Niki Hugommal és velem tartott, hogy még ne keljen hazamásznia, meg fáradt volt és miegymás, majd egy darabig elkísértük, sétáltunk egyet Hugommal majd mentünk aludni, ahogy visszaértünk.

Összeségében jó volt~ Nyáron elvileg lesz folytatás!!!! Oh! Bécsi Conra, ha jönni szeretnél, szólj

Bye-bye Minna-san!!!

Passa tranquillamente tra il rumore e la fretta, e ricorda quanta pace può esserci nel silenzio.

Finché è possibile senza doverti abbassare, sii in buoni rapporti con tutte le persone.

Dì la verità con calma e chiarezza; e ascolta gli altri, anche i noiosi e gli ignoranti, anche loro hanno una storia da raccontare.

Evita le persone volgari ed aggressive; esse opprimono lo spirito. Se ti paragoni agli altri, corri il rischio di far crescere in te orgoglio e acredine perché sempre ci saranno persone più in basso o più in alto di te.

Gioisci dei tuoi risultati così come dei tuoi progetti. Conserva l’interesse per il tuo lavoro, per quanto umile; è ciò che realmente possiedi per cambiare le sorti del tempo. Sii prudente nei tuoi affari, perché il mondo è pieno di tranelli. Ma ciò non acciechi la tua capacità di distinguere la virtù; molte persone lottano per grandi ideali, e dovunque la vita è piena di eroismo.

Sii te stesso. Soprattutto non fingere negli affetti e neppure sii cinico riguardo all’amore; poiché a dispetto di tutte le aridità e disillusioni esso è perenne come l’erba. Accetta benevolmente gli ammaestramenti che derivano dall’età, lasciando con un sorriso sereno le cose della giovinezza.

Coltiva la forza dello spirito per difenderti contro l’improvvisa sfortuna. Ma non tormentarti con l’immaginazione. Molte paure nascono dalla stanchezza e dalla solitudine. Al di là di una disciplina morale, sii tranquillo con te stesso. Tu sei un figlio dell’universo, non meno degli alberi e delle stelle; tu hai diritto ad essere qui e che ti sia chiaro o no, non vi è dubbio che l’universo ti si stia schiudendo come dovrebbe.

Perciò sii in pace con Dio, comunque tu lo concepisca, e qualunque siano le tue lotte e le tue aspirazioni, conserva la pace con la tua anima pur nella rumorosa confusione della vita. Con tutti i suoi inganni, i lavori ingrati e i sogni infranti, è ancora un mondo stupendo.

Fai attenzione. Cerca di essere felice.

Existen varios tipos de empleo para trabajar  en Canadá. |Siendo debes comprender las diferencias para así poder examinar qué es lo que se ajustaría mejor a tus necesidades, perfil, nivel educativo, metas, etc.

Empleo Permanente (Permanent Employment)

En Canadá, la forma de empleo más común es el empleo permanente. En este tipo de posiciones, el empleado obtiene un paquete remunerativo que incluye un salario base, seguro de hospitalización y quizás otros beneficios como bonos, opción a planes de acciones de la compañía, incentivos personales, etc. Los empleados permanentes a menudo tienen oportunidades de estudio y desarrollo personal.

Para este tipo de posiciones, generalmente, el empleado y el empleador deben pagar una serie de deducciones de nómina que se aplican, tales como Seguro de Empleo Employment Insurance (EI), Plan de Pensión Canadiense Canada Pension Plan, Impuestos Income Tax, Sindicato Union Dues (si aplica), etc. Además, este tipo de empleado es elegible para ayuda gubernamental (Employment Insurance payments) en el caso de que él o ella pierdan su empleo por causa injustificada.

Contracto (Freelance Employment)

También puedes emplearte como contratado o independiente (freelancer), lo que usualmente implica el pago de una cantidad fija de dinero por un proyecto en particular, sin ningún tipo de beneficios adicionales. Es posible encontrar variantes en las cuales a los trabajadores contratados se le adjudica algún beneficio adicional. Este tipo de trabajador se le contrata para resolver o arreglar un problema en particular por un tiempo específico, digamos algunos meses y en el cual el trabajador deberá dejar la Compañía a la terminación del contrato, a menos que se negocie un contrato nuevo por un término más largo.

Los empleados contratados (Contract employees) no están sujetos a deducciones por Seguro de Empleo o Plan de Pensión Canadiense, aun cuando puedan elegir hacerlo. Los impuestos se pagan al final del año y en algunos casos, los empleados contratados pueden calificar para el Seguro de Empleo, no obstante, esto será determinado por la Agencia de Recaudación de Canadiense Canada Revenue Agency y el Ministerio de Recursos Humanos y Capacitación Profesional de Canadá (en inglés: Human Resources and Skills Development Canada HRSDC) a través de un proceso de entrevistas.

Para poder ser un empleado contratado, las compañías prefieren que tengas una corporación registrada a manera de evitarse compromisos imprevistos, en caso que éstos ocurriesen; sin embargo, este no es un requisito legal. Para trabajar independientemente (freelance) necesitas un número GST individual, el cual puede obtenerse en la Agencia de Recaudación Canadiense sin la necesidad de abrir una compañía o negocio.

Empleo a Medio Tiempo (Part-time Employment)

Se denomina empresa de trabajo temporal aquélla cuya actividad consiste en poner a disposición de otra empresa usuaria, con carácter temporal, trabajadores por ella contratados. La contratación de trabajadores para cederlos temporalmente a otra empresa sólo podrá efectuarse a través de empresas de trabajo temporal debidamente autorizadas por la autoridad competente y/o anuncios privados y particulares de clasificados.

 Para ver  listados de empleos en las diferentes areas profesionales subscribase a

www.hinenimedia.memberlodge.org